target practices :: 2021. július 23., péntek, 17:00:21 :: 1 komment
vylie princess

Az űrhajó az utasai körül tartózkodott, és ezzel egyidőben az űrben volt, valahol a sötétben, a csillagok között.

Az utasok a hangárban ingerelték egymást.

Egy férfinak látszó lény zöld-fekete foltos, csillogó bőre alatt félelmetes izmok duzzadtak. Fekete, írisztelen szemeivel a királylányt nézte, és csóválta a fejét.

A lány ignorálta, majd odafordult hozzá, és mosolygott.

- Sokszor én is csodálkozom magamon - mondta.

A férfi felhúzta az orrát.

- Protekciós.

Mintha szikla szólt volna.

Vylie egy sakálarcú nő mellett ült mozdulatlanul, és a férfi szemébe nézett.

- Protekcióval van itt - mondta a férfi.
- És? - kérdezte a sakálarcú nő.
- Közelharcban használhatatlan.
- Tessék? - kérdezte a királylány.
- Fordítási hiba - mondta Vylie. - A tolmácsgép a "tapasztalatlan" szót választotta, aztán megbotlott a nyelve.
- Az mivel lett volna jobb?
- Miért, nem érzed úgy, hogy kevés a tapasztalatod? - kérdezte a férfi.
- Nem. Nem érzem úgy.

A lény kétszer is jobbra-balra fordította a fejét, mintha biztos akart volna lenni abban, hol van, és a királylány számára ismeretlen grimaszt öltött az arcára.

Szempárok, -triók, és egyebek meredtek rájuk a hangár távoli zugaiból.

- Nem érzem úgy, hogy kevés benne a tapasztalatom, mivel nincs benne tapasztalatom. Nem próbáltam. Vagy, ha mégis, most nem emlékszem rá.

Volt, aki mosolygott. Volt, aki a fejét csóválta.

- A tapasztalat számít, vagy a végeredmény? - kérdezte a királylány.

A férfi kinevette.

- Itt az alkalom - mondta a királylány.

A hangár közepére sétált.

Megfagyott a levegő.

Vagyis, megfagyott volna, ha beszálláskor bárki jelzi, hogy lélegezni szeretne.

A királylányra szegeződött minden, ami támadó szándék nélkül rá tudott szegeződni.

- A legalapvetőbb dolgokra megtaníthattad volna, mielőtt ide hozod - mondta a férfi.
- Ez pont rá volt írva a meghívó hátoldalára - mondta a királylány.
- Tehát, idefúj közénk a hátszél. Megérkezel, és az első ötleted, hogy párbajozz. Körbenézel, és mindenki közül épp engem választasz ellenfélnek. Komolyan kellene vegyelek?

A királylány felemelte a bal kezét, és behajlított ujjaival a csipogó madár csőrének mozgását imitálta.

A férfi elindult felé.

A királylány Vylie-hoz suttogott.

- Tényleg nem tudom, hogyan kell.
- Nyugodt lehetsz. Fogadást kötni nem szoktam. Az élményen csak emelni fog, amit most megosztottál velünk.
- Semmi nincs meg belőle. Nem tudom a szabályokat, és nem verekedtem. Alig.
- A génterápiához se értettél, amikor az őrt gyógyítani kezdted. Mégis milyen vége lett. Erről még filmeket is láttál. Van honnan elindulnod.

A férfi a hangár közepére ért, széles terpeszbe állt, és kéztartással jelezte, hogy elfogadja a szabályokat.

Másfélszer magasabb volt a királylánynál.

Zöld színű plazma kavargott a teste körül.

- Lehetséges, hogy ugyanazt a zenét szeretjük? - kérdezte a királylány.

Psytrance szólt a hangárban. A királylány táncolt és mosolygott, miközben zöld fénygömbök lebegtek körülötte.

Vylie látta rajta, hogy remeg, hevesen ver a szíve, és ha elfeledkezik magáról, az arca riadtra vált.

Elnémult a zene. A királylány mozdulatlanul állt, és a csodálkozó férfit nézte.

- A páncél hiánya a harcstílusom tökéletességét fejezi ki - mondta.
- Nem fogok kezdő és meztelen nővel párbajozni.
- Akkor vesztettél. Ki emlegette a szabályokat?

A férfi hátralépett. Egyenes, fekete kard volt nála, amelynek az élét sav marta kékre. Markolata nagy és erős kézbe illett.

- Már elkezdődött? - kérdezte a királylány.
- Fegyvered sincs? - kérdezte a férfi.

A királylány a kardra pillantott.

- A bajtársak szinte mindenen osztoznak egymással - mondta.

A férfi Vylie-ra nézett.

- Tudja, hogy mi az a fizikai közelharc? - kérdezte.
- Aha - mondta a nő.
- Azért felírhatnám valahova - mondta a királylány.

A hangja olyan lágyan remegett, hogy azt csak Vylie vette észre.

- Beszéld le róla - mondta a lény.
- Kétlem, hogy működne - mondta Vylie. - Legalábbis remélem, hogy nem.
- Nem tudom, hogyan kell tartani a kezemet a kezdéshez - mondta a királylány. - A lényeg, hogy azt szeretném, hogy mindenki maradjon életben.

A férfi egy középhaladó vívócsoport nyár utáni első edzésének tempójában suhintott a karddal.

A lány elkerülte a csapást.

A királykék pikkelyeket viselte a holografikus aranyszemekkel.

- Biztos érdemes volt divatbemutatóval kezdeni? - kérdezte a férfi.
- A divat változik. A látványom időtlen.
- Kérdés, mennyire állandó - mondta a férfi.

Felé vágott a karddal.

Valaki megállította a filmet.

- Mióta hordja a kéket? És mióta is van kígyóbőre?
- Nem mindegy? Látod, mennyire izgul. Nézzük tovább!

Az előadás folytatódott.

A királylány arrébb ringott. A penge a teret szelte.

A következő támadás gyors volt és precíz. 

A lány éppen félre tudott hajolni. A penge irányt váltott, a teste felé haladt, és közel járt.

Hátraugrott.

A férfi előre lépett, és döfött. 

A királylány elfordította a csípőjét, hátrafelé hajlította a hátát, és kitért a támadás elől.

Megmarkolta a kardot a levegőben.

A tenyerén lévő pikkelyek megkeményedtek, a penge két oldalához tapadtak, és egybeforrtak a fémmel. Szilárdan tartotta a fegyvert, anélkül, hogy az éléhez ért volna.

Előre lépett, a kardot felfelé rántotta, és kifordította ellenfele kezéből.

Csont reccsent, amikor a súlyos markolattal állon ütötte a férfit.

Az orvosi droid útnak indult.

A királylány, továbbra is a pengét markolva, lesújtott hátra dőlő testre.

Szikrázott a plazma.

Döbbenet és fájdalom ült a lény arcára.

A királylány a földre zuhanó test feje mellé térdelt, az ég felé fordította a kardot, és a markolatát a férfi torkához szorította.

A férfi feladta a párbajt.

A királylány kiegyenesedett.

- Valóban protekcióval jöttem ide... - mondta.

Körbehordta tekintetét a hangáron.

- ... ezért útközben gyakorolok.

Csend telepedett rájuk.

Az orvosi droid meggyógyította a férfit. A királylány a kezét nyújtotta, hogy segítsen neki felállni.

Suttogott hozzá.

- Köszönöm, hogy valamennyire hagytad magad.
- Nem hagytam magam - mondta a férfi.
- Amikor megadtad magad, a torkodat szorítottam. Nincs is levegő a teremben.
- Erek viszont vannak a nyakamban, és szétverted az államat.
- Mindjárt gondoltam. Még egyszer, köszönöm.

Tett pár lépést.

- Hatásszünetet tartunk? - kérdezte a jelenlévőktől.

Senki nem válaszolt.

- Vylie. Tudják, hogy nem gyakoroltam?

A nő bólintott.

- Akasha - folytatta a királylány. - Gondolom, hallottatok róla.

Mintha szobrok vették volna körbe.

- Minden arról, ami történt és történni fog. A rólad szóló részt a legkönnyebb átfutni. Ahhoz a jelszót is tudod.

Csend volt.

- Tényleg, errefelé hogyan nevezitek?

Kinézett az ablakon.

- Merre van az errefelé? Mindenhol ilyen egyformák a csillagok? Hogyan találtok haza?

Szótlanul figyeltek rá.

A királylány szeme elkerekedett, a száját kitátotta, és az arcához kapta a kezét.

- Otthon... omg - mondta.

Riadtnak tűnt.

- Vylie!
- Igen?
- Most segíts!
- Hogyan?
- Mielőtt elindultunk, megöntöztem a virágomat?

 

market practices :: 2021. július 21., szerda, 09:05:14 :: 0 komment
vylie princess

A királylány és Vylie a bevásárlóközpont két üzletét elválasztó biztonsági falhoz érkezett.

- Hát akkor... - mondta Vylie elcsukló hangon.
- ... valamikor, újra, ugyanitt... - sóhajtott a királylány.

Belépett a boltba.

Vylie a másikba.

Tíz perc múlva a kijáratnál álltak.

- Találtál valamit? - kérdezte Vylie.
- Parfüm!

A királylány odanyújtotta volna a karját.

- Tudod, hogy innen is érzem - mondta Vylie.
- Na?
- A legjobban a te illatodat szeretem. Tízből úgy tizenkét alkalommal azt választanám. Ha muszáj valamit hordanod, ez időnként rendben lesz.
- Ez az egy készült belőle!
- Megmutatod?

A királylány átadott Vylie-nak egy kártyalapot.

A tárgy fémből készült, és fél milliméter vastag lehetett.

- Melyik oldalára írták rá?

Vylie a kártya élét nézte.

- Persze, hogy a legkisebbre, hova máshova - válaszolt magának.

Elolvasta a számokat, és elmosolyodott.

- Ahhoz képest, hogy digitális, meggyőző. Mély és organikus - mondta.
- Félóránként változik az alapillat!
- Ezt el is vártam.
- Megveszed nekem?
- Persze - mondta Vylie, és lezárta a tranzakciót.
- Köszönöm. Te találtál valamit?

Vylie elővett egy barna színű üveget, benne három folyadékkal. Az egyik folyadék kék volt. A másik zöld. A harmadik piros.

A nő fejreállította az üveget, és visszafordította.

A kék folyadék az edény aljára kúszott. A se vele-se nélküle kapcsolatba keveredett, zöld-piros emulzió önmagával tanakodott a folytatásról.

Vylie a fény felé tartotta az üveget, újra összerázta, és odanyújtotta a királylánynak.

- Tudod, hogy innen is hallom - mondta a királylány.
- Szeretem a kezemben tartani a zenét. A második szám miatt választottam.
- Lássuk... - mondta a királylány.

Fülelt.

- Wow, mekkora intro...

Egy percig csödben maradt.

Táncolni kezdett a lábával.

- Kegyetlen ez a dob és a bassline... 138BPM?

Vylie bólintott.

- F sharp minor?
- Lydian mód.
- A következő partyn lejátszod?
- Ha leszünk elegen.
- Én akarom megvenni neked - mondta a királylány.

És megvette.

- Megnézhetem?

A kezébe vette, az arca előtt forgatta, fejreállította az üveget.

- Értem, hogy miért kedveled az analógot - mondta.

A falon lévő tükörhöz fordult, és végigfuttatta a tekintetét önmagán.

- Tudod, mi az egyik, amit imádok benned? - kérdezte.
- Hirtelen nem akarok választani - mondta Vylie.
- Az... - mondta a királylány, és elhallgatott.

Megvizsgálta tükörben a bőrét, a körmeit és az arcát. Szemügyre vette az alakját. Visszafordult Vylie-hoz.

- ... hogy mindenből megtalálod a legjobbat.