age :: 2021. március 05., péntek, 22:38:06 :: 0 komment

Életem egyik legnagyobb szerelmétől, akivel két évig voltunk együtt, soha nem kérdeztem meg, hogy hány éves.

Egyszer sem. Ilyen kérdés nem hangzott el részemről. A választ sem tudom rá.

Másról esetleg azért tudok ilyeneket, mert volt, aki fontosnak tartotta, hogy amikor találkozunk, ne azon töprengjek, hogy legális-e, amit művelünk.

Visszatérve az előbbi esetre, nem azért nem kérdezek ilyet, mert nem illik, vagy rosszul esne a nőnek. Nem valami emeltdíjas vip magazinban olvastam, amit azok számára írnak, akik az utolsó 5%-ot el akarják érni csajozás során.

Azért nem kérdezek ilyet, mert szeretem jól érezni magam.

Már annak örülök, ha a napot és a hónapot meg bírom jegyezni a születésnapjából. Ráadásul az évszám négyjegyű - hacsak nem akarjuk előidézni az Y3K problémát -, tehát azzal együtt máris dupla akkora tárhelyet foglalna az adat.

Most képzeld el, ha kettővel előbb vagy kettővel később adsz egy negyven gyertyás szülinapi tortát valaki névnapjára.

Kinek hiányzik ez?

Amúgy meg kit érdekel, hogy hány éves valaki? Az érdekel, hogy néz ki.

Mondjuk ha azt mondaná egy nő, aki tetszik, hogy ő ezer éves, és ezt elhinném neki, az piszkosul felizgatna.

 

 

make up :: 2021. március 05., péntek, 22:35:55 :: 0 komment

Ha arra vagy kíváncsi, hogy a legszebb nők, akikkel valaha találkoztam, hogyan festettek smink nélkül, szívesen válaszolok. Mindegyikük totál máshogy nézett ki smink nélkül, mint a többi.

 

say it :: 2021. március 05., péntek, 21:21:22 :: 0 komment

Egy nappal azután, hogy leírtam, "sasnál kisebb", jött egy sas. Itt körözött fölöttem. Előtte sosem láttam erre.

Utoljára Kapolcson találkoztam sassal. Ennek a madárnak az a titka, hogy nem mész közel hozzá. Ha ezt érted belőle, a többi jönni fog magától.

Oké, nem értek hozzá, így ránézésre nem tudom megállapítani. Érdemes lett volna megkérdezni egy szakértőt, hogy tényleg sas volt-e, vagy ezt én képzeltem bele, és fiatal griff volt.

A mérete alapján a többi lehetőséget kizárhatjuk.

Néztem, ahogy egy szempillantás alatt átrepül a tó fölött, és még a túloldalon, a hegyek között is láttam, akkora volt.

Remélem, nem evett meg senkit.

Senki olyat, akivel szívesen ágyba bújnék.

 

 

be beautiful :: 2021. március 05., péntek, 20:44:01 :: 0 komment

Milyen érdekes, hogy a két nő csöndben van. Pedig mindketten tudnak és szeretnek vitatkozni.

Lehet, hogy előrébb járnak, és tudják, mi fog történni. Van mit tanulnom tőlük.

Vagy csak nem akarnak tőlem elvenni. 

Azt hallottam, a férfiak azért hazudnak, hogy jobban érezzék magukat. A nők azért hazudnak, hogy mások jobban érezzék magukat.

Csakhogy ez általánosítás, meg aztán, én azért szoktam igazat mondani, hogy mások rosszabbul érezzék magukat, én pedig jobban. Fene tudja, hogy van.

Hogyan legyél szép?

Tudod magadtól. Azért olvasod el, hogy jól érezzem magam. Kedves vagy.

Ez akkor működik, ha végül mégis leírom.

Állj a tükör elé minden nap, és mondd azt, hogy gyönyörű vagy.

Nem a sminktől, a sportos testtől, a ruháktól, ékszerektől, nagy melltől leszel szép, és főleg nem azoktól érzed jól magad, hanem ettől.

Remélem, világos, hogy amiket fent felsoroltam, azokat imádom. Ezek jó dolgok. De ha alapból nem érzed szépnek magad, ellened fordulnak.

Például azon kezdesz el gondolkodni, hogy a külsőd miatt értékelnek-e, vagy azért, ami benned van.

Ha életed során előfordult veled egy vagy két alkalommal, hogy elbeszélgettél egy férfival, akkor a fenti dilemmára segítség nélkül is tudod a választ.

Ki a frászt érdekel, hogy miért tetszel másoknak.

Legyenek minél többen, aztán válogathatsz.

Vagy akár fantáziálhatsz saját magadról.

Na most.

A fenti módszer kevésbé működik, ha nem érzed igaznak. Ha ott állsz, és mondod, és nem hiszed el, úgy nem az igazi.

Lehet olyat, hogy elkezded keresni magadon, ami tetszik.

Most ez álszent tanács részemről, mert bárhová nézek magamon, mindenhol gyönyörű vagyok. Így könnyű, mondhatod, és igazad van.

Mi lenne, ha neked is könnyű lenne?

Az egyik első, amit szeretni kezdtem magamon, az illatom volt. Érzem a párnán, a ruháimon, a bőrömön, és ki tudja még hol. Mindig velem van. Bárhol, bármilyen helyzetben számíthatok rá.

Ezért főleg vízzel zuhanyzom, ami a bőrömnek is jó.

A számat is szeretem, amely asszimetrikus. Ez zavart benne. Azért szeretem, mert ezzel együtt is szép. Lehet, hogy így jobb. Ami biztos, hogy bármikor megcsókolnám magam.

Ebbe most ne menjünk bele mélyebben.

Keresd magadban azt, amit szeretsz, úgy, ahogy van.

Át fog terjedni a többire.

A végén ráébredsz, hogy zseniális vagy. Mindig is az voltál. Azért olvastad el, amit írtam, hogy jól érezzem magam.

Köszönöm.

 

 

image :: 2021. március 01., hétfő, 21:51:00 :: 1 komment

Jön Thanos elpusztítani a fele emberiséget, mert túl sokan vannak.

Erről annyit beszélek, mintha tetszett volna a film. Nem tetszett. A Captain Marvel ezerszer jobb.

Aztán rájöttem, hogy a kettő közötti eltérés az, hogy melyik kinek szól.

Lehet, hogy úgy beszélek róla, mintha az a görög mitológia vagy a történelem volna.

A görög mitológia, a történelem, és az Infinity War között az egyetlen különbség, hogy melyikben hány szereplő szimpatikus.

Tudom, van, aki ezt nem érti. Nem tudok mindenkin egyetlen mondattal segíteni.

Szóval jön Thanos, hogy elpusztítsa az emberiség felét. Tudod, hogy miért csinálja? Tudod, mi volt a motivációja?

Szinte biztos nem tudod, mert a filmben egyetlen szó sem esett róla. 

Azért csinálta, mert szerelmes volt. Kibe? Lady Deathbe. Őt akarta lenyűgözni.

Lady Death entitás, istennő, akit nem érdekelt Thanos. Intelligens nőt nem érdekel az, amit a férfi annak érdekében produkál, hogy őt megszerezze. Erre nincs szüksége, mert tudja magáról, hogy kicsoda. Azzal bújik ágyba, aki alapból tetszik neki, olyankor, amikor az illető nem figyel oda.

Thanos ezt képtelen felfogni. Miért? Azért, mert üres.

Miért üres?

Azért, mert ő a tökéletes képe annak, hogy az ember milyen Istent szeretne magának.

Ott van valahol távol, nem tudjuk, hol, aztán fogja magát, idejön, és idebasz. Thanos egyetlen hibája az volt, hogy csak az emberiség felét pusztította el, nem a kétharmadát, háromnegyedét vagy inkább a nyolcnyolcadát.

Az, hogy odajön hozzád valaki beszélgetni, és nem akar laposféreggé préselni azzal, hogy mennyivel hatalmasabb és erősebb nálad, hanem keres egy felállást, amelyben érdemben kommunikálni tudtok egymással, gondolom, elképzelhetetlen.

Miért nem basz beléd, ha beléd baszhatna?

Miért nem néz ki valakinek az égben? Attól tekintélye lenne. Abból értenél, ugye? Neki van igaza, mert erősebb nálad. Borulj térdre, és fohászkodj hozzá. Biztosan erre van szüksége, és te ebből tanulnál.

Aztán az a verzió, hogy valaki szép, és nem érdekli, amit művelsz, mert nem a számok bűvületében létezik, annyira felfoghatatlan, hogy a filmben egy szó nem esik róla.

Milyen istennő már az ilyen?

Nem akar se meggyőzni, se uralkodni rajtad. 

Kinek kell ez?

Ez párhuzamba állítható azzal, hogy a videojátékból, amelyben a gerinckitépés és az elégetés a két legbarátságosabb kivégzési mód több száz lehetőség közül, kivesszük a nők mellét.

Az egyik oldalon a gerinckitépés áll, a másikon az óriási mell. Az előbbi rendben van, az utóbbi nem.

Ha most azt hiszed, hogy azt akarom mondani, hogy az ember a brutalitást választja a szex helyett, akkor még semmi nem jött át abból, amit mondani szeretnék. Ne keseredj el. Erre számítottam. Nem okoztál csalódást.

Azért nem érted, mert kábulatban élsz. Amikor azt írom, kábulat, kómát értek alatta.

Abban a játékban a nagymellű nő is brutális és agresszív. Kitana az egyik legbrutálisabb.

Tegyük félre azt, hogy a gerinckitépés ocsmány. Tegyük félre, hogyan néz ki és mi történik közben.

Mit jelent?

Az elmúlást.

Ha létezik valami a világon, amibe az ember őszintén, feltétel nélkül, tiszta szívéből és teljes odaadással szerelmes, az az elmúlás gondolata.

A nagymellű nővel az a "baj", hogy ő örül annak, hogy él, és élvezi. Ezért őt kivesszük a játékból, mert különben nem bírunk vele. Kihagyjuk a filmből, mert mi jelentősége lenne annak, hogy az Isten miért akar elpusztítani téged. Tegye a dolgát. Minél egyszerűbben, annál jobb, csak legyen már vége.

Aztán, ha mégsincs vége, az azt jelenti, hogy pár évtizeddel tovább kell szenvedned. Ez is azért lehetséges, mert valaki feláldozza magát érted.

Így ő már nem szenved, csak te.

Ugye, milyen nemes?

Az ember kitalál magának több ezer történetet arról, hogy mennyire sátáni, elfogadhatatlan, a jó és a törvény ellen való, ha valaki örökké akar élni.

Fausttól kezdve Xénáig bezárólag az a tanulság, hogy ezt büntetni kell. Észre térítünk mindenkit, aki tévelyeg.

Állj be a sorba, és várd, hogy vége legyen.

Fogadd el a törvényt és a rendet.

És akkor most beszéljünk arról, hogy mit ért az emberiség science-fiction alatt.

A sci-fi az, amikor a rendes emberek, akik normálisan néznek ki, találkoznak azokkal az emberekkel, akiknek ez vagy az ránőtt a fejére.

Hogy mire számítunk tőlük, azt az alapján lehet tudni, hogy középen van-e a kráter a homlokukon, vagy kétoldalt.

És most nem csak a Star Trekről beszélek, és az Avatarról, hanem az összesről.

Azt hiszed, hogy a "nagyok" többre képesek? Ott van például az a hatalmas óceán, akinek az első dolga az, hogy beöltözik embernek.

Onnantól a cselekmény arról szól, hogy kinek mikor lesz vége, és hányszor. Ha megnézed a film utolsó kockáit, ott az egész világ elpusztul. Vége. Aztán valaki a túlvilágon esetleg ringatja az emlékedet. Ha épp olyan dolga van.

Az amerikai verzió ugyanez.

Egyik író sem bírt mással előállni. Asimov, Lem, és akiknek a neve eszembe se jut, azzal foglalkoztak, hogyan lesz vége.

A kedvenc íróm, Vonnegut is eddig jutott el. Az összes könyvét átszövő földönkívüli lények, akik az időt teljes terjedelmében, statikusan látták, véletlenül elpusztítják a világot, és ezt nem is próbálják elkerülni, mert ők értik, hogy az idő statikus, és a világnak az a dolga, hogy vége legyen.

A Macskabölcső is úgy ér véget, hogy fekszik hanyatt, keresi Istent, és nem érti, hogy mi van.

Az, hogy inkább ágyba bújsz az óriás mellű nővel, belenyúlsz a lucskos bugyijába, őt nyalogatod, esetleg magadat, és rájössz, hogy holnap is élni akarsz, sőt, holnapután is, az eszedbe jutott már? Tudom, ezt nem illik csinálni, de mi van, ha te mégis inkább élni szeretnél?

Annyira, hogy akkor is élni fogsz, amikor lángol a bolygó. Végre nem fogsz fázni. Ezt is megoldotta valaki helyetted.

Ez, gondolom, már az értelmezési tartományon kívül rekedt.

Ahogy az is, hogy az "Isten" nem az égből csap agyon, hanem küld egy SMS-t, és megkérdezi, hogy vagy.

Miért tenne ilyet?

 

refreshing :: 2021. március 01., hétfő, 21:47:36 :: 0 komment

Minden nap ledöbbent, hogy milyen gyönyörű vagyok.

 

where and when :: 2021. március 01., hétfő, 15:03:27 :: 0 komment
vylie

- Vylie...
- Most jön az, amikor mondani fogsz valamit.
- Tudod, mi lenne romantikus?
- Bármi, ha közben rám gondolsz.
- Nézzünk meg együtt egy napfogyatkozást!
- Benne vagyok.
- Tudod, mikor és hol lesz a következő?
- Mikor és hol legyen?

 

school of life :: 2021. március 01., hétfő, 08:47:24 :: 0 komment

Matematika dolgozat általános iskolák 7. osztálya számára

1. Feladat

Ha Anikó a hármas számrendszerben leírva 5 almát 8 perc alatt pucol meg, és Gábor az ötös számrendszerben leírva 9 almát 17 perc alatt pucol meg, akkor Zoltán miért nem szól rájuk, hogy dolgozzanak gyorsabban?

 

use your imagination :: 2021. március 01., hétfő, 06:51:10 :: 2 komment

Biológia dolgozat általános iskolák 5. osztálya számára

1. Feladat

Jelöld meg az alábbi két képen a COVID első, második és harmadik hullámát!

 

2. Feladat

Jelöld meg az alábbi két képen Micimackót, Róbert Gidát és Malackát!

 

split :: 2021. február 25., csütörtök, 09:24:55 :: 0 komment

A spirituális tanítások többsége egyetért abban, hogy több vagy, mint a tested.

Azt mondják, a lelked, az esszenciád örökké létezik, szemben a "porhüvelyeddel", amely reggelente rohan a busz után, amíg bírja szusszal.

Tehát van a tested, van a lelked, aztán ott van még, mi is? Ja, igen, a tudatod. Őt ki ne hagyjuk (fontos!)

Az egódról is minden bizonnyal hallottál már. A róla szóló tanításokat úgy lehet összefoglalni, hogy a legjobb, amit az egóddal tehetsz, hogy lehúzod a wécén. Bárcsak le tudnád - mondták már annyian. Valahogy mindig a te egóddal akarnak leszámolni a sajátjuk helyett.

A csakráidat felesleges említenem. Aki nem azzal kel és fekszik, hogy beszélget velük, nem is értem, minek jár ide.

A gyökércsakrád alatt szunnyadó Kundaliniról már azelőtt ódákat zengtek, hogy megszülettél.

Evidensnek veszem, hogy tudsz a fénytested létezéséről. Kérlek, ne válaszolj. Nem szeretnék zokogni.

A legfontosabb, amit meg kell értened, hogy lego vagy. Szedd szét magad minél apróbb darabokra. Kerüljön minden a helyére. A fehér zokni az egyik fiókba, a piros a másikba, a kék a harmadikba. A feketéket felvesszük, mert nincs több fiók. Igen, az összeset. Ez van. Vettél volna nagyobb szekrényt, vagy kevesebb fajta zoknit.

Most, így magunk között szólva, te láttad már a lelkedet?

Dumáltok esténként?

Az orálszexig eljutottatok?

Melyik csakrád színe passzol a legjobban az új blúzodhoz?

Na jó, hagyjuk ezt. Kezdjük azzal, amit látsz.

Van a tested, és van a külvilág. Ezeket látod, igaz?

Fontos, hogy meghúzzuk a határvonalakat. A szeparáció mindennek az alapja.

Tehát a tested - hm, mi is legyen... megvan! -, a tested az, amit mozgatni tudsz.

Jó így?

Persze, hogy jó.

Hogyan mozgatod a testedet?

Ha belegondolunk, úgy tűnik, önmagához képest mozgatod.

Például mozgatod a karodat. Mihez képest? A törzsedhez képest. A tested többi részéhez képest.

Amikor becsukod a szemedet, a szemhéjadat mozgatod. Mihez képest? A szemedhez képest. Vagy mondhatnám, hogy a homlokodhoz, az arcodhoz képest. Ha azzal állnék elő, hogy a lábadhoz vagy a szívedhez képest mozgatod, az is igaz volna.

Jó fej leszek, és most nem állok elő ilyenekkel.

Persze, nézhetnénk úgy is, hogy a törzsedet mozgatod a karodhoz képest. Maradjunk inkább az emberi gondolkodásnál, és mozogjon a kisebbik a nagyobbhoz képest. Nem akarlak stresszelni.

Inkább magamat teszem próbára veled.

Tehát, amikor mozgatod a tested, egy kisebb része mozog a nagyobbhoz képest. Ez igaz? Ezzel egyetértesz?

Ha igen, akkor mondd meg nekem, mi történik akkor, amikor sétálsz.

Ugye, a "tested" mozog a Földhöz képest.

Hoppá.

Valami nem stimmel.

A Föld nem lehet a tested. Ha az volna, arról szóltak volna gyerekkorodban. Jót akartak neked. Mindenről szóltak.

És, persze, azóta felnőttél. Már nagy vagy.

Hogyan lenne a Föld a tested? Ez abszurd. A tested az, amit tudatosan, szándékosan kontrollálsz.

Huhh. Ezt megúsztuk. Majdnem megrémültem.

Szándékos kontroll. Ez lesz a kulcs. Köszönöm. Látod? Én tanulok tőled.

Itt ülsz a kijelzővel szemben, és szándékosan, tudatosan olvasod, amit írtam. Közben szándékosan lélegzel, szándékosan és tudatosan kalapálsz a szíveddel, és még arra is maradt a koncentrációdból és a szándékodból, hogy a hajadat növesszed.

Lenyűgöz a multitasking, amit előadsz.

A hajad növesztéséről soha, semmikor nem feledkezel el. Az mindig a tudatod előterében van, és direkt csinálod. Ezt onnan tudjuk, hogy folyamatosan nő.

Szeretsz emészteni? Ültél már neki? Most nem arra gondolok, hogy evés után lefekszel pihenni. Hanem arra, hogy nekigyűrkőzől, beleadsz mindent, és jól megemészted az ételt. Utána ünnepelhetsz, mert akármit is veszel a fejedbe, mindig sikerrel jársz.

Oké. Mondhatod azt, hogy ezeket ugyan nem tudatosan műveled, mégis érted vannak. Jó neked, hogy nő a hajad, kering a véred, és hogy feldolgozod az ételt. Ezekkel egyetértesz. Nem foglalkozik velük a tudatod, mert minek, mégis úgy történnek, ahogyan szeretnéd. 

Ellentétben a külvilággal, amely független tőled, sőt, olykor ellenáll.

Például hiába szereted a vadkacsákat, ha közel mennél hozzájuk, menekülnek.

Értem.

Meggyőző vagy.

Kontaktlencsét próbáltál már berakni a szemedbe? Papírzsebkendővel szedtél már ki kóbor szempillát a szemedből? Közben hányszor csuktad be a szemedet?

Be akartad csukni, vagy nyitva akartad tartani, és mégis becsuktad?

Aha. Gyakorlással nyitva tudod tartani. Világos.

Azt próbáltad már, hogy a vadkacsák bizalmába férkőzöl? Vártál már rájuk türelmesen, hátha mégis odajönnek hozzád?

Kik ők?

Na jó.

Meg akarom érteni, ahogyan gondolkodsz.

Látok logikát abban, hogy azt tartod a testednek, amihez folyamatosan közel tartózkodsz. A kacsák jönnek-mennek, a tavakat felváltja a sivatag, előbb-utóbb mindegyik esőerdőt felégeti valaki, de a "tested", az a közel két méternyi hús, az ott van a szemed előtt. Az valahogy jobban a tiéd, mint a többi.

Én ezt értem. Nem csak mondom, hogy utána visszavonjam. Valóban értem.

Amit nem értek, hogy miért akarnál tőle megszabadulni. Miért mondanál le róla? Miért adnád fel?

Csak ennyire szereted, ami a tiéd?

Vagy esetleg valami nem tetszik rajta? 

Mi lenne, ha megváltoztatnád? Nem arra gondolok, hogy lefogynál, vagy befestenéd a hajadat.

Olyanra gondolok, aminek értelme van. Olyanra, amiért megéri felkelni az ágyból.

Ja, hogy már elmondták, hogyan működik? Elmondták, hogy mit tudsz tenni vele, és mit nem? Elmondták, hogy mire számíts?

Vágom.

Kik mondták neked ezeket?

Ne is válaszolj. Tudom magamtól.

Azok mondták el neked, hogyan működik a tested, akik ha bármikor, bárhol megszólaltak, az Univerzum legféltettebb titkait ontották magukból.

Úgy dőlt belőlük az igazság, hogy nem bírtad hová tenni. Azt sajnáltad, hogy nem volt nálad lavór, vagy inkább teknő, hogy minden tudást, ami kihullott belőlük, összegyűjts, és feldolgozz később.

Minden szavuk arany volt.

Így magunk között szólva, mondtak neked ők valaha bármit, ami igaz volt? Emlékszel egyetlen olyanra, csak egyre, amit tőlük tanultál, és amit ma igaznak tartasz?

Találtál egyetlen egy ilyet?

Végülis, miért ne hallgatnánk rájuk.

Nekik is hogy bejött.

Ahogyan ők léteznek, az minden álmok netovábbja, igaz? Tuti náluk lehet a kulcs.

Rendben. Valami oka van annak, hogy idáig eljutottál. Látom, hogy figyelsz rám.

Tudom, hogy próbálkozol.

Még az is lehet, hogy elolvastad, amit írtam, úgy érezted, hogy érted, becsuktad a szemedet, lélegeztél, kinyitottad a szemedet, és még mindig két kezed volt.

Másnap belenéztél a tükörbe, és még mindig láttál ősz hajszálakat.

Megfogtál.

Erre nem számítottam. Nem is tudom, hogyan szedjem össze magam.

Arra mindenesetre emlékszem, hogy a biciklivel soha az életben nem taknyoltál el. Felpattantál rá, és elengedett kézzel letekertél három kör maratont.

Egyszer sem kellett a sárból, vérző térddel feltápászkodnod, kitörölni a könnycseppet a szemedből, megigazítani a nyerget, és újra ráülni.

Örülök, hogy erre egyformán emlékszünk.

Sőt. Te talán nem, de én még arra is emlékszem, ahogy besétáltál a kórházba, egyenesen a szülőszobába. Két lábon járva érkeztél a világra, mint mindenki, aki akar valamit az élettől.

Apropó, kórház. Ha már itt tartunk. Emlékszel arra, hogy megszülettél? Vagy ezt is elhitted bemondásra?

Ja, hogy láttál már gyereket születni. Ez hasznos információ volt. Köszönöm, hogy megosztottad velem.

Most kanyarodjunk vissza hozzád. Emlékszel arra, hogy ott voltál a kórházban?

Micsoda? Láttál róla fotót? Miért nem ezzel kezdted? Így egész más.

Láttál róla fotót.

Ez mindent a helyére tesz.

Helyére teszi a születésedet, a repülő csészealjakat, és a híres hollywoodi színésznőkkel készült hardcore pornófilmeket is.

A fotó mindenre válasz.

Most mire gondolsz?

Hogy azt a fotót olyanok készítették, akiben megbízol?

Helyes. Minden okod megvan rá, hogy bízz bennük. Hiszen minden, amit ők valaha mondtak neked, az égvilágon minden igaz volt.

Ugye?

Szedd már össze magad.

 

 

morning in space :: 2021. február 24., szerda, 23:01:37 :: 0 komment

Ha ez sem, akkor nem tudom, hogy mi.

 

mirror :: 2021. február 24., szerda, 22:59:21 :: 2 komment
vylie

Vylie az égbe emelkedett, hátat fordított a Napnak, gyönyörködött a csillagokban, és lehunyta a szemét.

Súlytalanul zuhant.

Testét izzó plazma emésztette fel. Tudata elhamvadt, kihúnyt, és szétszóródott.

Utolsó gondolatát elnyelte az űr.

Sárga színű, koncentrikus körök jelentek meg a Nap körül. Ellentétes irányban, a galaxis tengelye mentén nyújtózkodtak, körbeölelték a csillagot, szétfeszítették, és skarlát tűzbe borították.

A szem kinyílt.

Megszületett a vörös sárkány.

Újabb csillag felé száguldott, és felfalta, akár a soron következőt.

Övé volt a csillagrendszer.

Galaxisokat olvasztott magába, mígnem elfért a markában bármelyik. 

Minden, valaha élt és meg nem született élőlény tudatát összegyűjtötte.

Az univerzum szélére repült, és az előtte elterülő világot figyelte.

Önmagában gyönyörködött. Az erejét és a tudását csodálta.

Behunyta a szemét.

Tudata maga mögött hagyta a testét, maga mögött hagyta az univerzumot. Távolodott a sötétség felé. Nem létezett határ.

Olyan távolra ért, ahonnan már ő sem látszott. Megállt, és hátrafordult.

Bámult a sötétségbe.

Zene szólt. Fémek énekeltek hét oktávon átívelő dalt.

A vörös sárkányt fogva tartotta az ezüst sárkány tekintete.

Az univerzum, amelyet a tudata elhagyott, apró pontként sem létezett már.

Az ezüst sárkány arca volt a világ.

Egymást nézték, és látták a másikban a végtelen ürességet, amelyet akkor éreztek, amikor tisztában voltak a nagyságukkal.

Látták egymásban a végtelen szépséget, a világokat, amelyeket teremtettek maguknak és egymásnak, hogy újra és újra elvesszenek.

Zuhantak egymás felé.

 

 

evolve :: 2021. február 24., szerda, 18:02:00 :: 0 komment
vylie

- Vylie.
- Itt vagyok.
- Melyik kezedet használod?
- Most épp egyiket sem.
- Miért nem?
- Mert veled szemben ülök a jacuzziban.
- Hát ez az.
- Ha arra gondoltál, akkor van, amiben a jobb kezem rutinosabb, mint a bal.
- Én is így vettem észre.
- Mióta is járunk?
- Azért kérdezem, mert csodálkoztam, miért bal kézzel verted agyon az első démont a templomban.
- Nem árulom el.
- Miért nem?
- Azért, ahogyan reagálnál rá.

A királylány masszírozni kezdte Vylie talpát.

- Oké. Te nyertél. Azért vertem agyon az első démont bal kézzel, hogy fejlesszem a humorérzékemet.

A királylány arccal előrebukott. A teste remegett. A víz buborékolt.

- Kinevettél? - kérdezte Vylie.
- Dehogy.
- Akkor?
- Magunkon nevettem.
- Miért?
- Én ugyanezért kényszerítem magam hetek óta arra, hogy bal kézzel mossak fogat. Valamelyikünknek előbb-utóbb csak összejön.

 

the war of the worlds :: 2021. február 24., szerda, 16:51:18 :: 0 komment
cinema

Megnéztem a War of the Worlds című filmet.

Olyan szereplőket összeválogatni, akik között az egyetlen elviselhető karaktert Tom Cruise alakítja, művészettörténelmi mérföldkő.

Elismerem, tud valamit. Ha saját magát alakítja, akkor is.

Rajtam kívül talán mindenki látta már tizenhét évvel ezelőtt, mégis ideírom:

*** SPOILER ALERT ***

A cselekmény annyi, hogy a föld alól előbújnak tizenvalahány méter magas tripodok és random űrhajók, hogy kiirtsák az emberiséget.

Hogy ez 123 évvel ezelőtt miként jutott valaki eszébe, azon csak azért nem csodálkozom, mert amióta megtanultam, hogy a rabszolgák a Szfinxet és a piramisokat pálmafákon görgették a sivatag közepére, tetszőleges megoldásra nyitott vagyok.

Az emberiség tehetetlen. Úgy tűnik, mindennek vége.

Ismeretlen betegség végez a tripodokban ülő alienekkel.

Vegyük ezt át még egyszer.

Megjelenik a Földön egy invazív faj, amelynek a képviselői gépekben ülve pusztítják a bolygón lévő életet.

Valamelyik egysejtű úgy dönt, hogy "köszönjük, akkor ebből most elég volt".

Ismerős, csak nem ugrik be, honnan.

Segítenétek?

 

connection :: 2021. február 24., szerda, 14:58:17 :: 7 komment

Pár hete maradt az autómnak arra, hogy megtanulja, hol kapni a közelben jégkrémet, és hogyan lehet odáig önállóan eljutni.

Ma hatkor keltem. Délután fél háromkor éreztem magam képesnek arra, hogy learaszoljak kétszáz métert a harminc kilométer/órára korlátozott úton.

Mindezt úgy, hogy az Enikővel örökbe fogadott növénykénk még csak a virágzás felénél jár. Letakarítom reggelente, és közben elkapom a lehulló hajtásokat.

Az elmúlt napokban olyan tudatállapotokat értem el, amelyek létezéséről korábban legfeljebb álmodoztam. Pedig nem ma és nem tegnap kezdtem, és a kéziféket kiengedtem réges-rég.

Tízperces mentális orgazmusra gondolj, amely közben visítva röhögök, mert sikerült közvetlenül, védőszigetelés és diódák nélkül rákötnöm magam az Univerzumra.

Ezért is felesleges végighallgatni azt, aki szerint a bevásárlóközpont helyett érdemes a piacra járni.

Kétféle növény létezik.

Van, akiről te gondoskodsz, és aki neked terem.

És vannak a többiek.

 

 

ask when you’re ready for the answer :: 2021. február 24., szerda, 14:55:42 :: 0 komment

Kíváncsi leszek a fejére annak, aki legközelebb megkérdezi tőlem élőben, hogy mi a vallásom.

 

good :: 2021. február 24., szerda, 14:47:54 :: 0 komment

A jóság - már ha ilyen emberi fogalmakkal kell dolgoznunk olyankor is, amikor szabadságon van a terapeutám [sóhaj] - ott kezdődik, hogy másokat engedsz boldognak lenni, és törekszel arra, hogy boldog legyél.

Ez a kettő van a lista elején. Bármi más messze lemaradva kulloghat utánuk.

Azzal, hogy boldog vagy, ezt látják rajtad, és a környezeted érzi is, jót teszel. Amikor enni adsz az éhezőknek, a lelkiismeretedet nyugtatod, és az éhezőket szaporítod.

Például lehet olyat, hogy fogod magad, és elkezdesz mosolyogni az emberekre. Lesz köztük olyan, aki visszamosolyog. Akad köztük, aki menthető.

Sőt, egy mosoly még a többieknek is belefér.

 

 

sacrifice :: 2021. február 24., szerda, 10:14:26 :: 1 komment
religion

A kereszténység kannibál, emberáldozó vallás.

Szívesebben írom le ezt nektek burkoltabb formában, úgy, hogy legyen benne izgalom is. Mivel megint előjött Jézus - gondolom, mint példa a jóra -, kénytelen vagyok egyszerűbben és szárazabban fogalmazni.

A kereszténység kannibál, emberáldozó vallás.

Semmit sem javult vagy finomodott az elképzelt középkorhoz képest. A templomban a mai napig Jézus testét eszik, és az ő vérét isszák.

Hogy az eredeti test és vér nincs ott, és ezeket kenyérrel és borral pótolják, logisztikai kérdés.

Isten felálldozza szeplőtlen fiát, és ezzel elmossa az emberiség bűneit.

Ez olyan, mint amikor valaki előszed az őserdő mélyéről egy szűzlány-áldozó törzset, és átbrandingeli patriarchálisra.

A kereszténység jelképe kivégzőeszköz. Az imádatának tárgya a kivégzett áldozat, és az, aki a kivégzésről döntött.

És azt hiszitek, hogy van benne jó és, és emlegetjük Jézust, ahelyett, hogy észrevennénk, hogy a kereszténység primitív, fantáziátlan, örömtelen, emberáldozó, kannibál vallás.

 

the latest book :: 2021. február 23., kedd, 10:32:31 :: 0 komment

A kislány álmos szemmel jött elő a szobájából. Az asztalnál egy férfi ült.

- Álmodtál valamit? - kérdezte a férfi.
- Igen.
- Rémisztő volt?
- Felkavaró.
- Mit álmodtál?
- A ház előtt álltam, a folyóparton, és etettem a sötétkék vadkacsákat.
- A sötétkék vadkacsákat?
- Igen. Fölém ereszkedett valami, ami úgy nézett ki, mint a vattacukor. Akkora volt, mint a fejem. Egy űrhajó volt az. Az űrlények magukkal vittek, és le akarták scanelni a tudatomat. Valaki véletlenül a másik gombot nyomta meg, így scanelés helyett feltöltötték belém a valaha élt három legnagyobb tudós elméjének biztonsági másolatait. Az a mennyiségű tudás, párosulva a gyermeki képzelőerőmmel és a mindenhatóságomba vetett ártatlan hitemmel, képessé tett arra, hogy egyetlen gondolatommal elpusztítsam valamennyiüket. Miután végeztem velük, gondolkodni kezdtem, hogy az Univerzumban található többi létformával mitévő legyek. Közben rájöttem, hogy álmodom. Mielőtt elaludtam, telepakoltam a tudatalattimat és az álmot eldugott kapcsolókkal, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy ez egy álom, és én álmodom a világot. A tudósok elméjének belém való, véletlen feltöltése egyike volt ezeknek a kapcsolóknak. Találkoztam a felsőbb énemmel, akitől megtanultam, hogy az anyag és az energia nem létezik. Elképzelem őket. Képessé váltam arra, hogy tizenkét térdimenzióban lássak. Az idő szikrázó kristályok formájában jelent meg előttem, beborítva a kozmikus fraktált. Tudom, hogy fokozatosan fogok ráébredni arra, hogyan irányítsam az álmot, hogyan alakítsam a világot, hogyan formáljam át a multi-univerzumot olyanra, amiben a legtöbb örömömet lelem.
- Érted az álmodat?
- Te mit gondolsz, mit jelent?
- Amit álmodtál, az a legfrissebb tudományos bizonyítéka a sötétkék vadkacsák létezésének. Gyere. Megmutatom az erről a témáról szóló legújabb könyvemet.

 

 

your turn :: 2021. február 23., kedd, 09:25:17 :: 0 komment
vylie

- Vylie.
- Igen?
- Tudod, mire gondoltam?
- Mondd.
- Most, hogy túl vagyunk az esküvőnkön...
- Tessék?
- És a templomot én találtam, a vendégek az én fotómra jöttek, a gyűrűket én intéztem, lezavartam a fotózást egyedül, és utána még elvittelek az állatkertbe is, megerőltethetnéd magad, és kitalálhatnál valamit a nászutunkra.

 

 
< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 13 16 20 25 32 40 50 >