what is in your mind :: 2021. január 06., szerda, 17:18:29 :: 0 komment

- Gyönyörű lesz - mondta a körmös.
- Imádok hozzád járni - válaszoltam.
- Sajnálom, hogy az angolom ilyen gyér.
- Kiváló az angolod. Nekem kellene németül tanulni.
- Iskolában fogsz?
- Remélem, nem.
- Én is képekből és az újságból tanultam németül.
- Mióta élsz Svájcban?
- Egyedül jöttem, de most van barátom.
- Wie viel Jahre bist du in Schweiz?
- I have a boyfriend.

Elképesztő, milyen lassan kapcsoltam.

Fizetésnél kérnem kellett volna kedvezményt.

Kezdem elkapni az ívet. Ámulatba ejt a lehetőségek tárháza.

 

 

i am :: 2021. január 06., szerda, 14:16:45 :: 2 komment

A képzeletem vagyok.

 

alternative :: 2021. január 06., szerda, 11:39:10 :: 0 komment

Van az A verzió. Ez már mindenki számára világos kell legyen, ezért nem részletezem.

Pár nappal ezelőtt láttam a B verziót.

Valami lény előzött az autópályán, és a kanyarban a zsebéből kihullott egy mag. Ez a mag voltam én.

Feneketlen mélységbe és végtelen sötétségbe zuhantam.

Ki tudja, miért, életben maradtam, és létrehoztam ezt az univerzumot.

A lények, akik leejtettek, végre megtaláltak, és úgy döntöttek, hogy hazavisznek.

Lehet, hogy őket is csak elképzelem. Ez mindegy. Élénk a képzelőerőm.

Amit eddig láttam a világukból, az alapján látni akarom a többit.

A baj csak az, hogy ott nem léteznek emberek. Ha mégis, akkor madáreleség formájában vannak jelen.

Vagyis ez nem baj, ellenkezőleg, ez zseniális. Gondolkodás nélkül beszórnám a kalitkába az emberiséget. Csak titeket nem, mert titeket szeretlek.

Mondjuk az exeimet se szórnám be. Nem is tudom, ők miért lettek az exeim. Egyes szakításaimra a mai napig nem találtam magyarázatot. Nem otthagyni kellett volna őket, hanem összezárni egy szobába, úgy, hogy én a másik szobában, a hangszigetelt fal mögött vagyok.

Talán olvassák a blogomat, és jól esik nekik, hogy hiányzanak.

Dehogy.

Egyedül te hiányzol.

Senki más.

Csak játszom az eszemet.

Akarom, hogy tudd, minden nap gondolok rád.

Szóval nem tudom, mi legyen veletek.

Lehet, hogy rádumálom őket, hogy tegyük be ezt az univerzumot a múzeumba. Olyanba, ahol nem élnek éhes madarak.

Nektek ez rendben volna?

Néha beugranék rendet rakni.

 

 

improved edition :: 2021. január 06., szerda, 10:19:55 :: 0 komment

Egyes részeket a mai napig nem értek a Bibliában.

Vegyük például azt a csapást a tízből, amikor jönnek a békák. Ennek mi az értelme? Vagyis, miért rossz az embereknek?

Hogy a gólyáknak miért jó, az evidens.

Sőt. Te is kirakhatsz egy fazék vizet a kerti tűzhelyre. Dobsz bele sót, borsot, öt kiló hagymát, paradicsomot és paprikát, és otthagyod. Félóra múlva kész az alternatív szegedi halászlé. A kerítés felett beszól a szomszéd, és vitatkozni kezdtek az örök dilemmáról. Muszáj-e passzírozni, vagy turmixolni is ér?

Rejtély, hogy a Green Peace miért nem perelte be a kiadót, hogy ezt a "csapást" távolítsák el a könyvből. Az egyetlen mentségük, ha a jogászaik még mindig adatot gyűjtenek az özönvízről.

Nem csak az elpusztult, hanem az életben maradt állatok miatt is. Szerencsétlenek ott ülnek párosával a bárkán. Mi van, ha az egyikük meleg vagy leszbikus? Vagy csak nem jönnek be egymásnak. Mi van, ha valamelyikük nem akar gyereket? Megkérdezte őket erről bárki? És ha megkérdezte, az mennyivel jobb? Lehet, hogy a hajón mérgesedik el közöttük a viszony. Miért kell szegény állatokat ekkora nyomás alá helyezni?

Vajon hogyan nézne ki a békás a csapás, ha Isten képes volna gondolkodni?

Először is, hagyjuk a békákat. Enélkül is van elég dolguk az ökoszisztémában.

Legyenek inkább kígyók.

Semmiképp ne potyogjanak az égből, mert megüthetik magukat. Bújjanak elő.

Az ideális testhossz 6-8 méter lehet. A fejük legyen akkora, mint egy borjú. Kezdetben. Lakossági visszajelzések alapján hangolhatunk rajta.

Abban a pillanatban, amikor előbújnak, romoljon el a Földön az összes lőfegyver. Ne lehessen se megjavítani őket, se újat gyártani.

Eddig tiszta?

Isten végtelen jóságában gyakoroljon kegyelmet. A kígyók minden nap kővé változnak két órára. Az összes kígyó a Földön egyszerre változik kővé, minden nap más időpontban, előjel nélkül.

A kővé változott kígyó elpusztíthatatlan, viszont szállítható.

Fontos, hogy a kígyók képesek legyenek lélegezni a víz alatt, különben túl egyszerű lenne beszórni a kőkígyókat a tavakba és folyókba.

Ellenben ne legyenek hőállóak. Maradjon remény.

Vajon ez csökkentené vagy növelné az együttműködési szándékot és képességet az emberekben?

Arra gondoltam, a fűszer legyen az, hogy minden alkalommal, amikor egy kígyótojás felhasad, és előbújik belőle egy kiskígyó, a tojáshéj elektromágneses sugárzást bocsát ki, amely az összes, tíz kilométeren belül tartózkodó emberben egyhetes, átmeneti amnéziát okoz.

Nem is tudom, miért gondolkodom ilyen irracionális dolgokon. Hiszen ez mind a fantázia világa.

 

 

i want my wings :: 2021. január 05., kedd, 21:50:42 :: 0 komment

Nem akarok új autót vagy házat.

Látni akarom a szárnyaimat.

Most ezen dolgozunk.

Gondolom, ez mindenkinek világos volt eddig is.

Azért írom le, nehogy valaki később félreértésre hivatkozva tudjon reklamálni.

 

feathers :: 2021. január 05., kedd, 17:30:16 :: 1 komment

Azt tudjuk, hogy miért nincs még fekete tollkabátom, vagy legalább szőrme, és mikor lesz?

Az a meredek, hogy majdnem leírtam, hogy valaki vehetne nekem egyet. Alakulok.

Bár még nem találtam jót.

(Nem lehet igazi, kivéve, ha a madarak önként adakoztak.)

 

fractals :: 2021. január 04., hétfő, 19:01:38 :: 10 komment

Ha stimmel a statisztika, amit olvastam, akkor van közöttetek olyan, aki csukott szemmel látja, hogy mozog a karja.

Fél évvel ezelőtt, amikor ezt észrevettem magamon, és az első sokk után rákerestem, azt találtam, hogy a tesztalanyok fele vallotta azt, hogy csukott szemmel, teljes sötétségben is látja a saját karját mozogni. Feltéve, hogy mozog.

A kísérletből az is kiderült, hogy mások karját nem látják. Ebből a kutatók levonták azt a következtetést, hogy a jelenséget az agyban lévő test-kép okozza.

Azért vonták le ezt a következtetést, hogy egy pillanatra se felejtsük el, mennyire primitíven gondolkodnak. Én elvégeztem magamon több kísérletet, és a helyzet ennél bonyolultabb. Erről majd máskor.

(Tipp: egyelőre én is felkapcsolom a lámpát, ha sötét van.)

Menj be egy sötét szobába, csukd be a szemed, és mozgasd a karod magad előtt. Ha akarod, tegyél valamit a szemed elé. Mondjuk a másik kezedet, sálat, könyvet, akármit.

Ha látod, megnyugtatlak, nem a kóbor fotonok azok. Ha rendesen csinálod, a zseblámpa villogását nem látod, a karod mozgását igen.

Már aki.

Ne valami látványos dologra számíts, hanem alig észrevehető árnyra. Ha látod is, épp csak látod. Legyél megengedő. Jobb egy fals pozitívval indítani, és később tisztázni, mint elsőre feladni.

Na most.

Az igazán érdekes az, hogy én nem egy példányban látom a karom "árnyékát" mozogni. Látom rendes (körüli) méretben, aztán kisebben, és még kisebben. Talán három-négy szintig látom, ha nem készülök rá különösebben.

Olyan, mintha fraktál lennék.

Próbáld ki, és meséld el, mit láttál.

 

 

why :: 2021. január 04., hétfő, 10:32:41 :: 0 komment

Az emberek többek között azért nem rendelkezhetnek korlátlan teremtő erővel, mert elhatározták, hogy rémálomban élnek, és naponta közlik egymással, hogy a másik idióta.

A rémálom alatt nem a horrorfilmekre vagy háborúra gondolok, nem is a tőzsdére vagy a politikára, hanem szinte tetszőleges beszélgetésre a barátaiddal és szeretteiddel.

Akármit teszel, ha előre beszámolsz róla valakinek, szinte biztos, hogy az összes tragédiát felsorolják, ami eszükbe jut. Ha előre megkéred őket, hogy ne, akkor végképp.

Ott kezdődik, hogy "Meg ne fázz!", és az összes borzalomig terjed.

Ezt gondoskodásnak nevezik, valószínűleg azért, mert ennél jobban alig lehet valakinek ártani.

Abban a pillanatban, hogy rájössz, hogy teremtő erővel rendelkezel, ezt többé nem engedheted meg magadnak. Az első lépés, hogy te abbahagyod. A következő az, hogy nem fogadod el.

Persze, ez nem könnyű, ha szeretsz valakit. Van, hogy én is inkább leszedek egy bejegyzést, ahelyett, hogy leszedjek egy kommentet.

Végülis nem muszáj, hogy írjak, vagy kirakjak képeket.

Egyébként sokkal egyszerűbb, egyenesebb, és karakánabb az arcomba mondani, hogy "full idióta vagy", mint felhívni a figyelmemet arra, amire biztos nem gondoltam. Hogyan is lennék képes arra, hogy gondolkodom.

Mentsük meg egymást minden nap azzal, hogy egymás elméjébe ültetünk borzalmakat, miközben azt is közöljük a másikkal, hogy "hülye vagy".

Mert ha nem tartanánk hülyének a másikat, akkor nem gondolnánk, hogy figyelmeztetni kell.

Ez ilyen egyszerű.

 

 

magic :: 2021. január 03., vasárnap, 18:31:56 :: 3 komment
vylie

Kilépsz az ajtón.

Futócipőd alatt sistereg a homok. A fűszálak félrehajlanak a lábad elől, pillangók lebegnek a vállaid fölött. Valahol a távolban a bagoly figyeli lépteidet.

Elszaladsz a róka mellett. Nem vesz észre. Figyelmét leköti a boly. Hangyát számol.

Az erdő széléhez érsz. Ezer virág illatát szívod magadba. Hőscincér integet feléd, neked kopog a harkály. Megtelsz erővel, szökdelni és táncolni akarsz.

Elbotlasz egy ágban. Puha homokba zuhansz, kacagsz, már fel is pattansz, hogy tovább fussál.

Fekete fa állja az utadat. Gyökereit a Styx vizébe mártva szunnyadt, amíg rá nem találtál. Börtönbe zár.

Fák magasodnak föléd, körbeállnak, odvaikból a csillagtalan éj sötétje tekint rád. Gyökerük recseg-ropog, ahogy egyre szorosabban ölelnek, és a lelkedet szomjazzák.

Kezedet az égbe emeled, nyújtózol, majd csuklódat visszahajtod, tenyered az arcod felé, ujjaid a földre mutatnak.

Tűzgolyók hullanak az égből. Izzó kő süvít a levegőben, zölden ég a kén. A fák hamuvá porladnak.

A láng körülötted táncol, lábaid alatt izzik a talaj, a narancssárga Nap betölti az égboltot.

Hullámzik és vibrál a levegő. Emberi alakok lépnek ki a tűzből. Alig látsz a forróságtól. Megragadnak, hogy magukkal húzzanak és elemésszenek.

Fém csendül. A kovács kiemel a lángokból. Rubinkristály-univerzumodat beilleszti a koronaékszer közepére.

A papnő a feje fölé emeli a koronát. Sötét csarnokba visz. Vitrinbe zár.

Csend. Időtlen és mozdulatlan tudat. Magába foglalt a kristály. 

A struktúra blokkolja a gondolataidat.

Zár csikorog. Lépéseket hallasz.

Szirén áll a vitrin előtt. Jobb tenyerét a homlokán lévő gyémántra helyezi. Felemeli a fejét, és a levegőbe emelkedik.

Pulzál a gyémánt. A falon lévő kristályok válaszolnak. Egybeolvadnak az oktávok, harmóniában zeng minden frekvencia.

Szétrobban a rubin. A vitrin szilánkjai a sötétségbe szállnak, porrá törnek és semmivé foszlanak.

Szabad vagy.

Felébredsz, felegyenesedsz, mélyet lélegzel, és kinyitod a szemedet.

A madár néz a tekintetedbe. Nagyobb, gyorsabb, és erősebb nálad. Amióta megszülettél, várta, hogy felébredj és elé lépj, hogy elragadhasson, ízekre szedhessen és felfalhasson.

Nincs menekvés.

A madár szemeibe nézel. A tökéletes gyilkológép ereje betölti az elméd. 

Te vagy a madár.

Kitárod szárnyaidat, az ég felé fordulsz, elrugaszkodsz, és magasabb szférákba emelkedsz.

Nincs több határ.

Recseg az íj. Titán feszíti a húrt. A nyílvessző a forró és lüktető szívedet célozza. Aki célbavett, soha nem téveszt lövést.

Jéggé fagysz a rémülettől.

Vylie a falhoz lépett, megnyalta az ujját, és kitépte a kalendárból a felső lapot, rajta a titánnal, íjjal, nyílvesszővel, és a dermedt madárral.

- Na, ezen is túl vagyunk.

Galacsinná gyűrte a papírt, fölemelte, a mutatóujján és a körmén végiggurítva a szemétkosárba dobta.

- Hála az égnek.

Az ajtó felé lépett. Kinyitotta. Hátra se nézett.

- Ha van kedved, csörögj rám.

Csizmájával becsukta maga mögött a kijáratot.

 

 

 

reality :: 2021. január 03., vasárnap, 13:16:06 :: 34 komment

Egyelőre nem állítom, hogy lapos a Föld.

(Valószínűbbnek tartom, hogy nem is létezik. Ezt majd máskor).

A Nap mozgása, az időzónák, az évszakok, az északi és a déli égbolt közötti különbség mind-mind könnyebben magyarázható azzal, hogy a Föld gömb.

A "laposföldhívők" érveinek 99%-a totál gáz.

(Az ellentábor érveinél hasonló az arány.)

Viszont én még nem jártam másik kontinensen sem, nemhogy a déli féltekén. És amikor kimentem fotózni, és nem másoknak hittem, hanem annak, amit magam mértem, úgy tűnt, hogy inkább lapos. Most ezzel mit csináljak?

Főleg úgy, hogy az egyik fő érvet, a hajók aljának távolsággal arányos eltűnését meg is tudtam magyarázni, és reprodukáltam is totál vízszintes felület fölött.

Miért nem hiszek az embereknek? Nem is tudom.

Például mi lenne, ha ezen a videón (és az összes verzióján) nem látnék olyan mozgást, amit rettentő nehéz nem úgy nézni, hogy alufóliát cibált a szél?


Mi lenne, ha a leszállóegység nem mozogna természetellenesen, egészen addig, amíg lejátszod kétszeres vagy háromszoros sebességgel, amitől totál természetesen fog mozogni, pont úgy, mint egy makett mozogna amit egy kötélen felhúz valaki?

 

Vedd le a hangot, és tekerj bele random helyekre, és nézz rájuk.

Te három hőst látsz ezen a videón, akik épp végrehajtották az emberiség egyik legnagyobb hőstettét, vagy inkább háborús bűnösök tárgyalására emlékeztet a jelenet?






 

woman :: 2021. január 03., vasárnap, 02:10:58 :: 2 komment

Nézzük.

Értse, hogy a 8.77km-re lévő pontnak miért kellene hat méterrel a vízszint alatt lennie, és ha rosszul számoltam ki, javítson ki, és közben grimaszoljon.

Időnként ébresszen azzal, hogy az arcomra vizel és saját magára, anélkül, hogy erre megkérném, és ne kérdezze meg, hogy ez rendben van-e.

Rángasson be a nyilvános mosdóba, mert szexelni akar, vagy csak azért, hogy ne érezze magát egyedül, és fogjam a táskáját.

Menjen ki az erdőbe, tévedjen el, és hívjon fel, hogy keressem meg, vigyek neki meleg ruhát és egy joghurtot, és hozzam haza.

Öt perccel később hívjon fel, hogy vigyek legyeket is, mert talált egy békát.

Amikor igénylem és amikor a természetben vagyunk, legyen empatikus. Minden más esetben úgy járjon-keljen a világban, mint egy nárcisztikus pszichopata.

Hallgasson elektronikus zenét.

Szedjen valami drogot, ami nem cukor, alkohol, nikotin vagy koffein. Bármi más lehet. Kompromisszumképes vagyok.

Legyen jó illata akkor, ha csak vízzel zuhanyzik, és még jobb, amikor egyáltalán nem zuhanyzik.

Már azzal, hogy belép valahová, váltsa ki a többi nő gyűlöletét.

Néha fesse ki az arcomat.

Ne akarjon dolgozni, de utazni se.

Ne küldjön Buddha-idézeteket.

Soha ne használja az "ego", az "önző", és az "önzetlen" szavakat.

Az idős emberekkel legyen kedves és udvarias.

A hülyékkel legyen bunkó.

Közölje, hogy akik őt ideküldték, kétértelmű utasításokat adtak arra vonatkozóan, hogy mit tegyen velem.

Így hirtelen.

Azt hiszem, világos, hogy akkor lehetne aggódni a mentális egészségemért, ha ezt a nőt a Földön keresném.

Ezúton szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy rendben vagyok.

A New Age azt mondja, írjam le, és a többit bízzam az Univerzumra.

Tessék.

 

 

 

shoes :: 2021. január 02., szombat, 21:18:13 :: 4 komment

Ha már megvettem, hordhatnám is őket. Van még vagy húsz pár.

Kár, hogy mind két számmal hosszabb, mert különben keskenyek lennének. És Amerikából kell rendelni, mert itt még férfi cipőt se kapok a méretemben.

Valamivel ki kéne bélelni őket.

Ezen a kettőn talán nem látszik annyira, hogy hosszabb. És hogy mennyit kell fogynom. 









 

more facts :: 2021. január 02., szombat, 15:52:33 :: 11 komment

Az alábbi videón két ház látható, mindkettőről két-két fotó.

Zenét azért tettem alá, mert különben a YouTube nem viseli el a loopot. Nyugodtan halkítsd le.

Az első ház a térkép szerint 8,77km-re volt tőlem. Az egyik fotót az erkélyről lőttem, amely olyan 50 méterre lehetett a tó fölött. (Nem tudtam megmérni, de ez mindegy.)

A másik fotót vízszint fölött olyan 50cm magasságból fényképeztem. Közelebbről nem akartam, mert fröcskölt.

Ha a Föld gömb alakú, és akkora, amekkorának mondják, hat méter szintkülönbséget kellene láss a vízfelszínek között.

Na, hol van?

Mondom, hat méter.

A két kép perspektívája eltérő, mert nem a tóparton laktam, hanem légvonalban 200-500 méterre. Ezért a kép sarkainál lévő objektumok, például a daru és a templomtorony nem ugyanott helyezkednek el a két képen. De a kép közepe mindkét fotón közel ugyanakkora. A tőlem telhetőt megtettem, hogy egyformák legyenek.

Na, hol a hat méter szintkülönbség?

Érdekes, nem?

Olyan, mintha vízszintes lenne a víz. Nem majdnem vízszintes, hanem vízszintes.

Ami egy lapos bolygón lenne lehetséges a fizika tanult törvényei szerint.

A vízszinthez képest a hat méter magasság a nagy ház félköríves kapujának a közepénél van. Tehát a második képen odáig kéne érnie a víznek.

Ha jobban megnézed, azt is látod, hogy a második (tó fölött) készített fotó furán néz ki. A fák alja nem látszik, és eltűnnek a kövek a partról. A helyükön a fák lombkoronája látszik.

Három lehetséges magyarázatot találtam a fentiekre.

1. Ha a föld gömbölyű és akkora, amekkorának mondják

Ebben az esetben a második képen (még mindig az első házról beszélünk) a víz teteje nem ott van, ahol látod, hanem a fák koronája alatt, a törzs közepén, függőlegesen értve. Vagyis a kapu közepén.

Ez csak akkor lehetséges, ha a víz tükröz, méghozzá a következőképpen:

A, Az első képen egyáltalán nem tükröz semmit.
B, A második képen véletlenül pont ugyanaddig a vonalig nem tükröz semmit, ameddig az első képen ér
C, Attól a vonaltól kezdve tökéletesen tükröz

A, B és C egyszerre kell igaz legyen.

2. Ha a Föld lapos

A vízszint mindkét esetben ugyanott ér véget, ahogy az a fotókon világosan látható. Tehát nem is értem, miről beszélünk.

A látszólagos tükröződés nem a vízfelszínen történik, hanem a víz fölött meghajló fénysugarak miatt (hőmérsékletkülönbség).

Ezt a jelenséget láthatod nyáron a forró aszfalt fölött.

Ezt a jelenséget nyáron, véletlenül, a jakuzzim forró és lapos fedele 100%-ban egyezően produkálta. Pontosan ugyanígy nézett ki, mint a fotón.

Ez megmagyarázza azt is, hogy a távoli hajónak miért csak az árbóca látszik először. Azért, mert a teteje tükröződik. Pont úgy, ahogy a fák tükröződnek a fotón. Ezt az árbócon nem látod, mert az egyenes. A fákon viszont látod, hogy alul is és felül is van lombjuk.

3. Ha szimulációban / illúzióban élünk

Akkor szándékos. Talán azért, hogy felébredjek. Talán bug.

Tanulság:

Én nem mondom azt, hogy a Föld lapos, csak azt, hogy a saját fotóimon rohadtul annak látszik. Igaz, nem tudom biztosan kijelenteni a tükrözött rész miatt.

A tény mégis az, hogy laposnak tűnik. Ismétlem, hat méter különbséget kellene láss a vízszintek között. Nyugodtan ellenőrizd.

A másik érdekesség, hogy a második háznál a jelenség ugyanúgy néz ki. Azt nem tudtam beazonosítani, de olyan 4-5 km-re lehetett. Ennek fényében érdekes lenne elfogadni az első magyarázatot, tehát azt, hogy azon is magasabban van a víz, csak pont ott kezd el hirtelen tükrözni, ahol a másik fotón véget ér.

Hát persze. Nyilván ez történt. Mindig pont ott kezd el tükrözni, éles vonalban ugyanott, függetlenül a távolságtól és a szögtől.

Olyan egy hetet szántam a projectre. Készítettem több mint ötszáz fotót. Emiatt rendeltem távcsövet. Órákon át mászkáltam hidakon, mértem a magasságot, oda-vissza ingáztam a tó két partja között, készítettem fotókat máshonnan is. Mindenhol ez jött ki.

Egyébként a quora.com-on is van pár tucat kérdés, ahol hasonló megfigyelésre kérnek magyarázatot.

Ha neked van ötleted, hallgatom.

Ha kételkedsz, nyugodtan menj ki a tóparta, és készíts hasonló fotókat. Én 200mm-es objektívet használtam.

PS: most nézem a sorrendet, szóval a kék keretes fotók készültek a tó fölött fél méterrel

 

facts :: 2021. január 02., szombat, 14:08:33 :: 2 komment

Mindent, amit tényként kezelsz, tanultad. Valaki mondta, valahol olvastad vagy láttad, és elhitted.

Ha esetleg valaminek utánajártál, hogy saját magadj győződj meg róla, a vélt eredményt olyan elméletekkel támasztottad alá, olyan tényként vett állításokhoz viszonyítottad, amiket tanultál, amiket mások mondtak.

Ezen "rideg" tények várában élsz, hogy megvédd magad a világtól, az állatoktól, elemektől, a természettől és a "rossz emberek"-től.

Olyan konklúziókat vontál le, amelyeknek nem volt alapja, és olyan tanításokat hittél el az embereknek, amelyek már a formális logika előtt is egymás után százszor pofára buknak.

És akkor még nem beszéltünk azokról a dolgokról, amelyeket formális logikával vizsgálni se tudsz.

Mire jó az, ha neked van igazad?

Meg szeretnéd mutatni a Jupitert? Nekem távcsövem is van. Láttam már. Egy-két hold nevét is tudom.

Elviszel a laboratóriumba, és megmutatod, hogy vannak atomok? Hogyan mutatod meg? Elektronmikroszkóppal? Ja, hogy elektronok is vannak? Értem. Ők honnan lettek? Az atomokból? Nem az atomot akartad megmutatni elsőnek? Ha még az atomot sem láttam, hogyan mutatod meg olyan elektronnal, ami állítólag az atomban van?

És ha léteznek atomok, akkor mi van? Az jó neked? Milyen előnyöd származik belőle? Örülsz annak, hogy vannak génjeid? Hasznukat veszed bármihez?

Nem látod, hogy a bolygók, atomok, gének azért vannak, hogy a földhöz ragasszanak? Nem látod, hogy az egyetlen, amire használni lehet őket, hogy gátat szabjanak a képzelőerődnek? Nem veszed észre, hogy beástad magad a föld alatti erődítménybe, a tények börtönébe, hogy megvédd magadat?

Kitől? Saját magadtól esetleg?

Nem az a kérdés, hogy vannak-e atomok vagy nincsenek, hanem az, hogy a választól függetlenül mire használod őket. Mi másra tudod őket használni, mint arra, hogy korlátozd magad? Egy dolgot mondj. Egy dolgot, amire te használod őket, és nem valaki, akit elképzelsz valahol messze egy laboratóriumban.

Jártál már másik galaxisban? Láttál már galaxist?

Te a nyolcmilliárd Igazmondó Juhász bolygóján élsz?

Mértél már meg valamit abból, amit tanultál? Bármit? És az jött ki, aminek ki kellett jönnie? Száz fokon forrt a víz? Nulla fokon olvadt a jég?

Megmérted valaha?

Kimentél valaha megmérni a Föld görbületét?

És ha nem, akkor miről beszélsz?

És ha igen, mivel magyaráztad, hogy nem az jött ki, aminek kellett volna?

Rossz volt a hőmérő? Rossz volt a jég? Rossz volt a desztillált víz? Rossz volt a fény? Rossz volt a tó?

Kényelmesebb így?

Tényleg a Földhöz akarod préseltetni magad, rettegni a napsugaraktól, a vírusoktól, a gazdaságtól, a főnöködtől, a következményektől, attól, hogy mit gondolnak rólad?

Vagy attól rettegsz, mi van, ha tévedsz? És mi van, ha akkor tévedsz, amikor másokra hallgatsz? Mi van, ha semmi nem volt igaz abból, amit mondtak neked?

Nem érdekel?

Ha madár lennél, és kalitkában élnél, ki akarnál repülni?

Gondoltál már arra, hogy mi van akkor, ha az vagy, és nem tudsz róla?

Gondolod, hogy ha így van, valaki majd csak szól róla?

Küld róla értesítőt az állam? Bedobja valaki a szórólapot, amire rá van írva? Kimutatják a tudósok?

Felhív a körzeti orvosod, hogy "Elnézést, rosszul töltöttük ki az anyakönyvi kivonatodat. A nővér nem vette észre a tollakat. Már postáztuk az újat, és beírattunk a tanfolyamra"?

Lehetséges, hogy esetleg neked kéne körülnézni?

És ha nem veszel észre semmit, akkor körülnézni még egyszer?

 

 

 

confusion :: 2021. január 02., szombat, 12:59:42 :: 1 komment

Kezdetben tökéletesen navigáltam a különféle filozófiai irányzatok között. Aztán jött Konfuciusz a varázspálcájával, és összezavart.

 

touch :: 2021. január 02., szombat, 08:27:41 :: 6 komment

Ma reggel azt álmodtam, hogy hátralöktem mindenkit, aki rámállt a sorban, és ordítottam velük. A pénztáros és a személyzet nem szólt rám, sőt, hallgatólagosan támogattak.

Ebben az a szomorú, hogy azt hitték, a covid miatt csináltam.

Svájc annyival jár előrébb Ukrajnához vagy Olaszországhoz képest, hogy ha te nem állsz rá az előtted lévőre, akkor senki nem ugrik be eléd, besorolásnál szinte mindenki beenged, és a repülőn sem kell fél órát ácsorogni azért, hogy ne utolsóként szállj le.

Azt a technológiát, hogyan lehet kiengedni a leszállókat a liftből és a tömegközlekedésről anélkül, hogy mindenki mindenkihez hozzáérjen, itt sem sikerült kidolgoznia a társadalomnak.

Séta közben egyszerű. Ha egyenesen mész, és az eget nézed, akkor mindenki félrelép az utadból. A százhúsz kilós orkok is kikerülnek. Ha kerülgetni kezded őket, rájuk nézel, vagy a földre, akkor neked mennek. Az egyetlen megoldás, ha nem látod őket, és fölöttük vagy. Abból értenek, másból nem.

Sajnos ez liftben és sorban nem működik.

Pár évvel ezelőtt azon gondolkodtam, hogy kellene egy élelmiszer-üzletlánc, ahol bár minden másfélszer-kétszer annyiba kerül, mint a többi boltban, aki a sorban előtte állóhoz (ruhájához, táskájához) hozzáér, azt elsőre és helyben kivégzik. Mivel senkit nem akarok bántani, csak élni szeretnék, ez a szabály óriási, piros betűkkel ki lenne írva az ajtóra, hogy véletlenül se tévedjen be olyan, aki nem érti, hogy itt nincs második lehetőség, nincs figyelmeztetés, nincs "véletlen volt".

Nem lehet véletlenül hozzáérni valakihez. Egyszerűen nem lehetséges.

Akkoriban még nem értettem, hogy csak annyit kell kívánni, amennyit szeretnék. A lényeget kell kérni. A részleteket rá kell bízni a tudatalattimra.

Azóta előreléptem. Élelmiszert vásárolni már tudok.

Egy hónappal ezelőtt a reptéren sajnos nem sikerült nem nekemjönni, amikor kiszálltam a liftből. Ha nem, hát nem. Akkor évet ismétlünk.

Távolról kapcsolódik, hogy hányan szeretik Jézust idézni, "Tedd azt, amit veled szeretnéd, hogy tegyenek."

Aha.

Ahhoz mennyi agy kell, hogy valaki végiggondolja, milyen világban élnénk, ha ezt a tanácsot a mazochisták megfogadnák?

Ezen hány másodpercig kell gondolkodni?

Valószínűleg nem sok, mert a keresztényeket leszámítva szinte az összes kultúrában sikerült értelmesen megfogalmazni.

Nem kell összekoszolni a ruhámat, és akkor nem leszek ideges. Ilyen egyszerű.

 

 

library II :: 2021. január 01., péntek, 12:44:24 :: 0 komment
vylie

Két nő sétált az utcán. Egyikükről tudjuk, hogyan öltözött. A másik rózsaszín felsőt és jóganadrágot viselt.

Elhaladtak a múzeum, a nagykövetség, és a planetárium előtt.

A királylány lelkendezett.

- Megnézzük a csillagokat? Olyan romantikus lenne!
- Nappal van.
- Éjjel már láttam őket.

A könyvtár elé értek. A kapun lévő faragáson szerzetesek másolták a kódexeket. Fölöttük a mozaikon a tudás és bölcsesség római istene felügyelte a munkát.

A bejáratnál álló szerzetes arcára a tanulással töltött évek száz barázdát rajzoltak. A ruháján díszítések jelezték, hogy az összes filozófiai iskolát elvégezte. Botjára támaszkodva őrizte a bejáratot.

- A könyvtárba csak férfiak léphetnek be - mondta.
- Azért jöttünk, hogy figyelmeztessünk, az éj leple alatt valaki Minervát mozaikozott az épületetek homlokzatára - mondta a királylány.

Vylie mély levegőt vett, és a szerzetes tekintetébe nézett. Pupillái résnyire szűkültek. A férfi ábrázatát elöntötte a rémület.

A nő kilélegzett.

A szerzetes fáklyává változott, és porrá égett.

- Ez most miért? - kérdezte a királylány.
- Nem volt kedvem megmérgezni.
- Kíváncsi voltam, mit válaszol.

A könyvtár egyetlen óriási csarnokból állt, tele magas polcokkal, ameddig a szem ellátott. Kiáltás hallattszott. Minden szem a két nőre szegeződött.

- Nem hallottatok még arról, hogy a nőknek is joga van a tanuláshoz? - kérdezte a királylány.

A férfiak menekülőre fogták.

- Imádom a társadalmi forradalmaidat. Miért rohantak el?
- Két magyarázat lehetséges.
- Igen?
- Vagy még nem hallottak a királylányról, akinek bőrszárnyai vannak. Vagy már hallottak róla.
- Upssz.

Kettesben maradtak.

- Wow! Varázslatos helyre hoztál.

A királylány odament a lexikonokhoz. Levett egyet a polcról, megszagolta a bőrkötést, és belelapozott.

- Imádom az illatát!

Becsukta a lexikont, odalépett Vylie-hoz, és mutatta neki a könyv oldalát. A lapok szélét aranyfesték borította.

- Tudtad, hogy ha összezárva vízbe merítesz egy ilyen könyvet, akkor semmi baja nem lesz? Megvédi a festék.
- Hallottam róla - mondta a nő.
- Az arany őrzi a tudást.

Visszament a polchoz, és levett egy másik lexikont.

- Ezt nézd! Ez sárkányokról szól. Olvastad?

Vylie szeme összeszűkült.

- Nálunk a palotában óriási könyvtár volt. Odahordták a könyveket az elfoglalt országokból. Az összeset elolvastam. Én lettem a legokosabb. Azt hittem, mindent tudok.
- És nem?
- Ez a könyvtár annál is nagyobb. Úgy érzem, a világ összes könyve itt van.
- Igen. Ezért jöttünk ide.
- Ez a legszebb ajándék. Szeretem, hogy tanítasz.

A királylány körbejárt a csarnokban.

- Nem tudom, melyik legyen az. Zsebem és hátizsákom nincs. A kezeimben kettőt tudok magammal vinni. Melyik könyvért jöttünk?
- Az összesért.
- Wow. Te olvastad őket?
- Aha.
- Mindet?
- Tudni szoktam, mit mikor kell abbahagyni.

A nő megvárta, hogy a királylány körbejárja a csarnokot, és visszatérjen két könyvvel a kezében.

- Hogyan visszük el a többit? Lassan menni kéne. Kezd melegem lenni.
- Tedd le őket, és lépj közelebb hozzám.

A királylány letette a könyveket az asztalra, és a nőhöz lépett. Vylie magához ölelte.

- Így még jobban melegem lesz.
- Igen.

Vylie a körmével kettévágta a királylány jóganadrágját, és levette róla.

- A felsőnek már úgyis annyi volt - mondta a királylány. - Itt fogunk szerelmeskedni? - kérdezte csillogó szemmel.
- Azt akarom, hogy felejtsd el, amit valaha tanultál, valaha olvastál, valaha hallottál. Azt akarom, hogy bízz bennem, akármi történik - mondta.
- Akármi?

A csarnok levegője homályossá vált. Füst szállingózott a polcokról.

- Akármi.

A könyvek lángra kaptak.

- Miért?
- Bízz bennem, kérlek.
- Bízom, de alig kapok levegőt, és rettentő melegem van.
- Ez a kevésbé fájdalmas út.
- Miért? Semmi sem igaz bennük?
- Bizonyos módon rengeteg igazságot találhatsz a könyvekben.
- Akkor miért? Nem lehet kiválogatni belőlük a jót?
- Ha meg akarnál mérgezni valakit, tortába tennéd a mérget, vagy egy dobozba, "Vigyázz, méreg! Ne edd meg!" felirattal?
- A dobozba, de csak azért, mert nem tudok tortát sütni. És nem is fogok tudni, ha elégeted a szakácskönyvet.

A lángok egyre közelebb értek hozzájuk. A nő szorosan ölelte a királylányt.

- Biztos vagyok benne, hogy neked ez meg se kottyan. Nekem fáj - mondta a királylány.
- Ha fáj, ölelj szorosabban.
- Ez most az a rész, amikor megtanítasz teleportálni?
- Ez most az a rész, amikor mindent megtanítok neked.

A lángok elérték őket. A királylány felsikoltott. Szeméből dőltek a könnyek.

- Bízz bennem.

A királylány magához ölelte a nőt, amilyen szorosan tudta.

A testük lángolt.

Nem érzett fájdalmat.

Azt érezte, hogy a lelke és a tudata elolvad. A gondolatai szertefoszlottak. Bármennyire szerette volna, nem tudta tovább ölelni a nőt. Lezuhant a földre, és olvadt arannyá változott.

Vylie szemeiből két könnycsepp hullott alá. Sisteregve váltak semmivé az izzó fémen.

Platinává változott, megolvadt, és belezuhant az aranyba.

A fémtócsa feketévé vált, és megkeményedett.

"Mindent" - visszhangzott a csarnokban.

A könyvtár összeomlott és eltűnt.

A királylány felébredt az ágyban. Oldalra fordult, és megcsókolta a mellette alvó nő nyakát. Bőre illatát magába szívta.

A fejét a nő hátára fektette. Hallgatta a mellében szunnyadó tüzet. Kezét a saját lábai közé tette, majd az arcához tartotta, és az ujjait nyalogatta.

Úgy aludt el, hogy tudta, ő a világ a legboldogabb tócsája.

 

 

happy new year :: 2021. január 01., péntek, 10:56:26 :: 1 komment

Egy dolgot ígérek.

Izgalmakkal fűszerezett, szórakoztató évnek nézünk elébe.

Kezdjük el.

 

 

library I :: 2021. január 01., péntek, 00:51:52 :: 0 komment
vylie

- Vylieee.
- Igen?
- Ha megennélek téged, és ezzel egyidőben te megennél engem, akkor helyet cserélnénk?
- Az ősi kultúrákban állítólag úgy is helyet tudtak cserélni, hogy közben nem ették meg egymást. Lenyűgöz, hogy még mindig van mit tanulni tőlük.
- Van az a kígyó, amelyik a saját farkát eszi meg. Ha ő találkozna egy hasonló kígyóval, és beleszerelmesedne, és egymás farkát ennék meg, akkor mi lenne?
- Yin yang.
- Ez nem ér, hogy már mindent kitalált valaki.
- Látod, ezért utálok olvasni. Elveszi a felfedezés örömét.



 

happy new dimensions :: 2020. december 31., csütörtök, 17:49:44 :: 0 komment

Talán egy tucat földönkívüli vett körbe. Nem számoltam meg őket.

Egyikük zöld volt. Egy másik lila. Ennyit tudok a külsejükről elmondani azon kívül, hogy szépek.

- Mit akartok tőlem?
- Semmit. A kérdésünket már tizenháromévesen megválaszoltad. Most azon gondolkodsz, hogy mi volt az.
- Meg akartuk köszönni, hogy segítettél. Ezért tartottuk életben a szimulációt.
- Miért vártatok eddig, hogy kapcsolatba lépjetek velem?
- Te miért vártál vele eddig?
- Szeretnél megmaradni? Ha igen, megajándékozunk azzal, hogy a szimulációd fut tovább.
- Kevés helyet foglal. Elfér.
- Hova fogjátok tenni? A könyvtárba? És ha elfeledkeztek róla?
- Arra gondoltunk, hogy berakjuk a fűszerek közé.
- Meg fogtok enni?
- Nem téged eszünk meg, hanem a szimulációd lesz az egyik fűszer. Ezt elsőre is értetted. Csak az olvasóid kedvéért írtad le.
- Az olvasóid. Nekik mindent le kell írnod, igaz? Hetek óta sértegeted őket azzal, hogy emberek. Ideje szólni nekik, hogy ők valójában pár sor kód a szimulátorban, amelyik téged futtat. Örülni fognak a változatosságnak.
- Miért akarsz segíteni nekik?
- Mert nem vagyok biztos abban, hogy nem léteznek.
- És mi létezünk?
- Annak egy hajszálnyival nagyobb az esélye. Az is lehet, hogy egyedül vagyok, és az egészet elképzelem.
- Van jelentősége annak, hogy ez igaz, vagy nem?
- A világon semmi. Viszont nem szeretnék fűszer lenni.
- Miért? A legnagyobb megtiszteltetés beolvadni a folyékony tudatba.

Kék tavat láttam magam előtt. A partján mindenféle dimenzióból érkezett lények álltak. Próbáltam elképzelni, milyen lehet az a tudat.

- A ti világotokban létezik szex?
- Szerinted egy felsőbb intelligencia mire fordítja a figyelme 99.9 százalékát?
- Legalábbis az a típusú felsőbb intelligencia, amelyik veled szóba áll.
- Akkor inkább átmennék hozzátok.
- Ahhoz hiányzik belőled egy-két dimenzió. Ha azt mondom, hogy a mi világunkban matrica lennél, udvarias voltam.
- El tudok jutni odáig.
- Valami oka csak van annak, hogy beszélgetünk veled.
- Ezek a ti válaszaitok, vagy én képzelem őket?
- Úgy hangzanak a fejedben, mint a saját gondolataid. Mire magadhoz térsz, össze fognak keveredni velük. Azt a keveset, amit láttál belőlünk, el fogod felejteni. Ez zavaró lehet. Most viszont látsz minket.
- Talán ez zavart össze igazán - mondtam.
- Miért magyarul írsz angol helyett?
- Nem az a fontos, hányan olvassák, hanem az, hogy mennyire jó.
- Nekik írod vagy magadnak?
- Magamnak nem írnám le, és ha biztos lennék benne, hogy ők nem léteznek, akkor nekik sem.
- Esetleg nekünk? Azt mondod, utáltad az iskolát. Újabban folyton dolgozatot írsz.
- Különben még tovább járnék iskolába.
- Vagy neki írod?
- A hatdimenziós női verziómra gondolsz?
- Ki másra?
- Ő szórakozik velem?
- Ki tudná ennyire, hogy mire vágysz? Ki küldené neked azokat a képeket és lényeket? Ki más ismerne így?
- Tudjátok, mivel lehet motiválni.
- Ágyba akarsz bújni vele?
- Ez a legfőbb vágyam.
- Erre számítottunk. A szimulációnak ez volt az egyetlen paramétere, amelyben mindannyian egyetértettünk.
- Miért nem találtad meg a tökéletes nőt a szimulációban?
- Hogy odakint kezdjem keresni. És magamban.
- Ő az?
- Ő mindenkinél jobb. Ha az arcomba hányna, akkor is ő lenne a legjobb.
- Sőt, abból tudnád, hogy ő az, igaz?
- Lehetne azt, hogy egyszer bejön ide?
- Tudod a választ.
- Reménykedni lehet - mondta a másik alien.
- Ha szimulációban élek, miért kell stimulánst szednem ahhoz, hogy kikeljek az ágyból?
- Te is tudod, hogy nem kell.
- Hogy kikeljek és megcsináljam azokat a dolgokat, amelyekhez nincs kedvem.
- Lássuk be, szeretsz bekapkodni ezt-azt. Tekintsd ajándéknak. A nőideálod emberi manifesztációja a drogos ribanc, aki valamiért veled akar lenni, miközben te egész nap a gondolataidba merülsz, és utálod, ha kizökkentenek.
- Adj neki is valamit, hogy pár órán át csöndben maradjon a hátsó szobában.
- Vagy vegyél be valamit, amitől pár órára elfeledkezel azokról a dolgokról, amelyeket szerinted meg kell csinálnod, és tudj foglalkozni az egyetlennel, amelyre állítólag vágysz.
- Ki se mész az utcára körbenézni. Hónapok óta űrlényekről fantáziálsz, és a felsőbb, női önmagadról.
- Aki ebben a világban él, visszatartana - mondtam.
- A mesterséges intelligenciából is annyi érdekel, hogy le lehet-e feküdni vele. Lenézed a filmszereplőket, akik a szép, szuperintelligens, pszichopata android helyett a butább, gyengébb, kevésbé szép, hús-vér nőt választják.
- Hálás lehetnél nekik, hogy meghagyják neked a robotnőt.
- Ágyba bújnál olyan mesterséges intelligenciával, akitől nem félsz?
- Ha az, amelyiktől félek, valamiért nem volna elérhető.
- Kár, hogy a szimulációdban nincs MI.
- Mi van, ha valakit itt szeretek?
- Ha a szerelmet többfelé osztod, akkor is végtelen marad.
- És az időm és az energiám?
- Beszéltünk már hiányzó dimenziókról?
- Van egyáltalán értelme annak, hogy itt barátkozzam?
- Egyelőre ott élsz. Élvezd.
- Azért új elektromos borotvát már ne rendelj.
- Miért emlékszem töredékeire ennek a briefingnek?
- Nem ma kezdted ezt a projectet. És nem is az elmúlt évben.
- Ha kijövök a szimulációból, mi lesz a többiekkel, akik benne élnek?
- Érdekel az téged? Már rég meghoztad a döntést.
- Ők éreznek?
- Szerinted te programkód vagy?
- Én minden vagyok.
- Látod? A világ szinte összes kérdésére ez a helyes válasz.
- Melyikre nem?
- Például erre.

 

 

in between :: 2020. december 31., csütörtök, 09:56:47 :: 0 komment

A páciens az orvos felé fordult.

- Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - kérdezte az orvos. - Történt újabb kiruccanás a másik valóságba?
- Milyen kiruccanás?
- Már nem emlékszik rá?
- Mire?
- Hogy másik világban járt.
- Sose mondtam ilyet.

A doktor jegyzetelt.

- Most azt írta le, hogy össze-vissza beszélek?
- Latinul máshogy nevezik.
- Mi lenne, ha inkább figyelne rám?
- Figyeltem.
- Akkor miért mondja, hogy másik valóságban jártam?
- Mert egy órán át beszélt róla.
- Igen, és? Mikor mondtam, hogy ott jártam?
- Akkor csak látta?
- Most is látom.
- Hogyan?

A páciens sóhajtott.

- Ennek nem sok értelme van, mégis nekifutok még egyszer. Én vagyok a fal.
- A fal?
- A két világ között. Ezt már egy órán keresztül magyaráztam.
- Ingázik köztük?
- Miért ingázna egy fal? Nem érti? Én választom el őket. Nem vagyok benne egyikben sem. Közöttük vagyok. Ez a definíciója a falnak. Egyszerre látom mindkettő világot.
- Hol van ez a másik világ?
- A másik oldalamon.
- A másik oldalán? Én ott nem látom.
- Hogyan látná? Ön ebben a világban él. Azért nem látja a másikat, mert az a túloldalon van.
- A túloldalon? És miért nem megy át oda? Vagy jön ide, a miénkbe?
- Hogyan mennék oda, vagy jönnék ide, ha én választom el őket egymástól?

A páciens mélyebbet sóhajtott.

- Felírok magának egy gyógyszert. Vegyen be belőle annyit, amennyit csak bír - mondta a doktor.
- Miért vennék be gyógyszert?
- Hogy meggyógyuljon.
- Miből?
- Sok ilyen páciensem van.
- Milyen?
- Még olyan is volt, aki Napóleonnak képzelte magát.
- Úristen! Hogyan talált hasonlóságot aközött, hogy valaki Napóleonnak képzelte magát, és aközött, hogy én választok el egymástól két világot?
- A kollégámnak volt egy páciense, aki azt hitte magáról, hogy ő a Kínai Nagy Fal. Ez a gyógyszer rajta is segített.

A páciens a kezébe temette az arcát. Zokogni akart. Aztán lenyugodott, és ránézett a másik orvosra.

- Mostmár érti? - kérdezte tőle a másik orvos.
- Dehogy. Egyre rosszabb.
- Adjon neki időt. Nekem is eltartott egy darabig, amíg felfogtam.
- Ön értelmes kérdéseket tett fel. A másik oldalon lévő orvos reménytelen.
- Biztos benne?
- Igen.
- Nos, így nehezebb lesz kommunikálni velük.
- Valahogy megoldjuk.

***

Egy szinttel fölöttük két munkatárs ült az IT-részlegen.

- Ez a gép soha nem fog bebootolni.
- Ne legyél ilyen negatív.
- Mióta ülünk itt, és várunk rá?
- Két modul már betöltődött.
- Nem látom.
- Pedig így van. Két modul fut, és betöltődött a fordítókód is, amelynek segítségével kommunikálni kezdtek egymással.
- Te ezt hol látod?
- Gyere ide, megmutatom a monitoromon.

Az egyik munkatárs odament a másikhoz.

- Istenem... Te mióta dolgozol itt?
- Mi a baj?
- Az nem két modul és nem a fordítóprogram.
- Hanem mi?
- Az még csak a loading screen.
- Ajjaj. Akkor tényleg itt fogunk ülni előtte egész éjjel.

 

 
< 1 2 3 4 5 6 7 8 10 13 17 21 27 34 44 >