see what I see :: 2021. január 21., csütörtök, 07:31:55 :: 9 komment

Mi az, amit látok?

Többé-kevésbé az első 25 másodperc ebből:

 

Illetve ez:

Reprodukálható-e vagy nem?

Amíg nem látod, addig nem látod. Ezt nem lehet kamerával felvenni. Vagyis, hétköznapi kamerával nem. Próbáltam.

A második annyira pontos, hogy szinte bizonyítéknak tekintem arra, hogy más is látta, amit én. Annyi volt a különbség, hogy nem szálltak rám. Három vagy négy volt belőlük, és körülöttem repültek.

Mivel ezeket körbe tudom járni, hagyjuk azt, hogy érzékcsalódás. Az érzékcsalódás vagy a retinával/szemmel mozog együtt, vagy a háttérrel. Amit 3D-ben körbe tudok járni, az ott van, már amennyire bármi más ott van.

Kétféle állapotban látok ilyeneket. Józanul és pszichedelikus szerekkel. A kettő között a fő különbség az, hogy más dolgokat látok. Hasonlóakat, de nem ugyanazokat. Tehát nem arról van szó, hogy begombázva jobban látom őket (bár amit látok, azt jobban látom, és sokkal színesebb), hanem akkor másfajta lények jelennek meg, mint alapállapotban.

Az Avataros "medúzákkal" DMT hatása alatt találkoztam. 

A Lucy jobban eltér a többitől, amit látok, mégis van benne rengeteg azonosság.

Először is, nem fákon látom, bár amikor képes vagyok ezeket látni, az idő 98%-át csukott szemmel, az ágyon fekve töltöm, a maradék időben a lakáson belül nézek körül, tehát lehet, hogy meg kellene néznem a fákat is.

Ez talán furán hangzik. Próbáld elképzelni, hogy miket látok csukott szemmel, feltéve, hogy csak akkor nyitom ki a szememet, amikor a fürdőszobába kimegyek. Akkor látom ezeket. Vajon milyen lehet a többi.

Azokról kétlem, hogy találnék videót.

Amit nyitott szemmel látok, olyan, mint egy akvárium. Van, ami úszik vagy lebeg benne, és van, ami a "földön" (szőnyegen, padlón) van. Az utóbbi az akvárium alján lévő növényekhez hasonló, leszámítva, hogy világító "energiából" áll.

Amikor látom őket, kalandos kimenni a fürdőszobába, mert nem akarok rájuk lépni. Bár szeretik a sarkokat, van belőlük az út közepén is.

Egy részük "elpusztítható", darabokra szaggatható, és ez látszólag nem zavarja őket. Volt, amelyiket feltekertem a kezemre. Ez kegyetlenül hangzik - annak is éreztem. Több mint fél év alatt sok mindent kipróbáltam. Volt, hogy meg akartam őket enni. (Nem jött össze).

A nagyobbakról, illetve a karomon lévő, lila "energiafonálról" már írtam a Vylie és királylány találkozásáról szól részben.

A fentieket látom "szerek" hatása alatt.

Alapállapotban főleg gömböket (halikra), kígyókat, sárkányokat, halakat, és lapos, rákszerű dolgokat látok repülni. Ezek transzparensek, és alig láthatóak. Azért találom meg őket könnyen, mert "érzem", hol vannak. Ezt nehéz lenne elmagyarázni.

Vagy mindegyiknek, vagy majdnem mindegyiknek van a közepén egy apró (olyan fél milliméteres) fehér pont, amely sötétben, közelről nézve világoslila színű fénnyel világít. Olyan, mint a plazma.

A falakon és az ajtón nem nem látom őket átrepülni. Ha az útjukba teszek valamit, a felszínéhez közel megkerülik (majdnem úgy, mint a villám). Továbbá szeretnek a fallal párhuzamosan, attól pár centiméterre, egyenes vonalban haladni. A levegőben össze-vissza úsznak. Időnként egyhelyben pörögnek.

Ezen kívül látok egy "hóesést", illetve "statikus vibrálást". Ezekről már írtam.

Rengeteg dolog, amelyet csukott szemmel láttam, digitális, és gyakran pixeles volt. A legvalószínűbb, hogy valamiféle rádiósugárzást fogok. Emellett szól, hogy az élmény intenzitásának szinte nulla köze van ahhoz, hogy mekkora dózisban vettem be, amit bevettem. Egy bizonyos dózis fölé nincs értelme menni, mert csak elfelejtem tőle, amit látok.

A látvány és a tartalom intenzitása inkább attól függ, hogy "valakinek" épp mennyi közölnivalója van velem, illetve attól, hogy én mennyire vagyok nyitott.

Az egyik első, amit "józanul" láttam, ez volt: 

(Először láttam, utána találtam a videót).

A "józan" szót azért teszem idézőjelbe, mert sok szempontból az a lebutított állapot. Ahhoz, hogy értsd, miért lebutított, nem az alkoholhoz kell hasonlítani.

Mitől látom őket?

Van egy olyan érzésem, hogy a tény, hogy fél évvel azután kezdtem őket látni józanul, hogy minden második nap vagy DMT-t, vagy gombát ettem, több, mint véletlen egybeesés.

Mielőtt bármi olyat gondolnál, amit már százszor hallottam, elárulom, hogy mostmár akkor is látom őket, ha hónapokig nem nyúlok semmihez. Az más kérdés, hogy semmi értelmes okot nem találok rá, hogy ne nyúljak semmihez. Kétszer kipróbáltam a tisztesség kedvéért. Másfelől, ezek a szerek sokkal hamarabb kimennek belőlem, mint mondjuk a fű.

Az Avatar, a Lucy, (és valamennyire a Dr. Strange) alapján azt hiszem, hogy ha alapjáratról indulsz (tehát semmi ilyet nem látsz), akkor rettentő kicsi az esélye annak, hogy pszichedelikus szerek nélkül látni fogod őket.

A többség pszichedelikus szerekkel se látja őket. Hónapokon át bújtam a fórumokat, beszéltem "tapasztalt" emberekkel, másoknak én adtam gombát. Ez nem annyiból áll, hogy beveszed, és kész, máris ott van. Érzékenynek kell lenni.

Viszont tudok egy emberről, aki szerek nélkül, rengeteget meditálva látta azokat, amiket én józanul látok (transzparens gömbök, kígyók, sárkányok, halak).

Valószínűleg a fogékonyság és a mennyiség együttese a kulcs.

Klasszikus értelemben vett aurát nem látok. Valami halvány dolgot igen, de rettentő távol áll attól, amiről az "auralátók" mesélnek.

Vagy kamuznak, vagy más frekvenciát néznek, mint én.

Mondjuk érdekes, hogy amit én látok, azt többé-kevésbé meg lehet találni értelmes rendezők filmjeiben (Avatar, Lucy, valamennyire - bár kevésbé hasonlóan - Dr. Strange és Matrix). Aurás film nem jut eszembe. Na mindegy. Lehet, hogy van, aki tényleg látja, hiszen én is különböző dolgokat látok állapottól függően.

Van rengeteg könyv, amely kapcsolódik ahhoz az információhoz, amelyhez hozzáférek akkor, amikor ezeket a dolgokat látom.

Ezekben több hasznosat találsz, mint a tudományban, és szinte bármelyik vallásban.

Ha rangsorolni akarnám, akkor a legborzasztóbb és legmérgezőbb vallás a Buddhizmus.

A tudomány a kereszténységhez hasonló. Tele van igazsággal, de ezeket csak akkor leszel képes felismerni, ha tisztult a kép - tehát amikor már nincs rá szükséged. Viszont a többi csak összezavar és lehúz a mélybe.

Számtalanszor leírtam, hogy a hétköznapokban én is támaszkodom még "tudományos" ismeretekre. Más dolog használni valamit, és más dolog elhinni.

A golyóstoll sem válaszol arra, hogyan működik a világ. Ha valamiért kézzel akarnék írni, akkor a golyóstoll kapóra jönne. A tudományt ehhez hasonlítom. A probléma az, amikor valaki többet lát bele, mint ami. Olyankor visszahúz.

A legkevésbé kártékony vallás, amelyet ismerek, a Hinduizmus, azon belül a Brahman/Atman/Maya szekció.

Ezt nem kell bemondásra elhidd. Ellenkezőleg, arról beszélek, hogy bemondásra semmit ne higgy el. Csak sajnos azt tapasztaltam, hogy ezt úgy szokták venni, hogy "ne vedd szó szerint a vallást".

Holott a semmi azt jelenti, hogy semmi. Szoktam gondolkodni, mielőtt leírok egy szót.

Úgy értem, hogy semmi okod arra, hogy akár a matematikát, akár a történelmet elhidd. A matematika tele van hibával. A történelmet nem láttad.

Ha nem szeretnél pszichedelikus szerekkel kísérletezni - számomra rejtély, miért nem, de te tudod -, akkor ajánlhatok könyveket és videókat. Ezek nem a pszichedelikus élményekről szólnak. Hidd el, szinte semmi értelme nem lenne olvasni róluk.

Arról szólnak, amit közben "tanultam", vagyis, amire újra emlékszem.

Mielőtt bármelyikbe belenéznél, fontos, hogy az információ "fentről" nem szavak formájában érkezik, hanem gondolatokként. A gondolatokból az adott személy formál szavakat. Profi tolmácsok is eltérően fordítják ugyanazt az idegen mondatot. Amikor gondolatokat kell emberi nyelvre fordítani, a különbség tovább nő.

Én alienekkel, sárkányokkal és egyiptomi istenekkel kommunikálok, akik nem egy másik bolygón élnek, hanem olyan világban, ahol nincsenek bolygók.

Máshoz a "pleiadiánok" beszélnek, akik elvileg egy távoli csillagrendszerben élnek. Van, akinek "nemfizikai tudatcsoport" üzen.

A döbbenetes, hogy a körítést leszámítva az üzenet szinte ugyanaz.

Ezt felesleges azzal magyarázni, hogy a "belső hitem erősödött meg", mert volt több száz részlet, amit nem hittem, nem gondoltam, nem hallottam, vagy az ellenkezőjét gondoltam róla. Miután elsőkézből "megtudtam", elém dobta az Univerzum a megerősítést, anélkül, hogy kerestem volna. Sosem fordítva történt. Nem emlékszem olyanra, hogy először olvastam valahol, aztán "már én is tudtam".

Ezeket a könyveket és videókat sokkal jobban és mélyebben lehet érteni, ha jártál "ott", ahol én. Ha nem jártál ott, akkor is több értelme van elolvasni vagy megnézni őket, mint mással tölteni az idődet.

Ami a videókat illeti, én még egyikükhöz se fizettem be, és ez valószínűleg így marad, viszont megnéztem őket, és tudom, hogy a helyes irány. Akár a fizetős résznek is lehet értelme.

A könyveket megvettem. Némelyiket le lehet tölteni, de 4-12 dolláros kiadásról beszélünk. Ennél szinte csak rosszabbra költhetsz.

Könyvek:

Ask and It Is Given

The Adventure of I

Earth

Videók:

Juliet

Andrea

Bashar

A tudomány legnagyobb kártékonysága, ha a fentieken mosolyogsz. Ha elkezded a kísérleteket saját magad elvégezni mindkét oldalról - nem olvasni róla, nem hallani róla, nem elhinni a híres professzornak, hanem elvégezni magad -, akkor könnyen felfordulhat a világképed.

A lehető legjobb értelemben.

 

 

choose your news :: 2021. január 18., hétfő, 12:14:54 :: 7 komment

A legtöbb tudós egyetért abban, hogy az anyag nem más, mint vibráló energia.

Arra is rájöttek, hogy "energiát sem teremteni, sem elpusztítani nem lehet".

Ezt az energiamegmaradás elvének nevezzük. A biztonság kedvéért szinte az összes spirituális és ezoterikus iskola is átvette.

Látod? A tudomány és a spiritualizmus végre összeért. Haladunk valamerre.

Igaz, energiát jó eséllyel még senki nem látott. Megkockáztatom, hogy anyagot sem. Persze, ez nem tudhatom biztosan. Magamból indulok ki. Én még egyiket sem láttam.

Szerintem te sem.

Amikor megtapintod a falat, az egy érzés. Nevezhetjük érzékelésnek is. Ebben az esetben a kettő ugyanaz. Maradjunk az érzés szónál.

Az, hogy látod a falat, ugyancsak érzés. Ha belevered a fejed, azt is érezni fogod.

A tudatodat is érzed, ahogy azt is érzed, hogy létezel.

Érzed a gondolataidat. Ebből esetleg arra a téves következtetésre jutsz, mint a legtöbb ember. Azt hiszed, hogy irányítod őket. Ezt nem tudhatod, hiszen semmi bizonyítékod nincs rá. Az emberiség mégis levonta ezt a következtetést, pont úgy, ahogyan a többit, ugyanazon a szellemi színvonalon.

Létezik érv amellett, hogy nem irányítod a gondolataidat. Egyes kísérletek szerint a döntéseket másodpercekkel azelőtt hozod, hogy egyáltalán eljut a tudatodig, hogy valamiről mindjárt dönteni fogsz.

Ilyen apróságokra nem adunk.

Ha gyógyszert szedsz, feltétlen olvasd el a kockázatokat és a mellékhatásokat. Azért, hogy le ne maradj róluk. Kinek hiányzik az, hogy egyedül a gyógyhatás jelentkezzen?

Bár több tucat kísérlet igazolta, hogy a placebo akkor is működik, ha tudod róla, hogy placebo, és a stressz csak akkor káros az egészségedre, ha elhiszed róla, hogy káros, azért csak olvasd el a mellékhatásokat, nehogy ne legyen semmi bajod.

Nem tudok olyan következtetéséről az emberiségnek, amelynek volna alapja. Valószínűleg nincs ilyen. Ha mégis, akkor idáig elkerülte a figyelmemet.

Azt hiszik, hogy ülnek egy bolygón, amely egy 13,8 milliárd évvel ezelőtt felrobbant univerzum része. Ezt az égen látható fehér pontokból gondolják. Másik bolygón nem jártak, valószínűleg a Holdon sem, de legyünk elnézőek. Mégis az egész Univerzumra vonatkozó törvényeket alkotnak.

Időnként kiderül, hogy esetleg három nagyságrenddel túlbecsülték a galaxisok számát. Ez is azt bizonyítja, hogy jó irányba haladnak, és van fogalmuk arról, amit beszélnek, igaz?

Van több tíz- vagy százezer ember, aki különféle testenkívüli élmény során "másik" valóságban járt, amelyik legalább annyira tűnt valóságosnak, mint ez, leszámítva, hogy tudtak benne repülni és tárgyakat létrehozni gondolatok által. Nyilván ez is az energiamegmaradás elve szerint zajlott. 

Vagy, ha mégsem, és azokban a világokban ez nem így működik, itt biztosan úgy van, mert valaki mondta.

Valaki, aki azok közül kerül ki, akik egyik napról a másikra három nagyságrenddel megváltoztatják az Univerzumban lévő galaxisok számát.

Bolond lennél nem rájuk hallgatni.

Azt is szívesen elmondják, ha odafigyelsz, akkor naponta többször, hogy "gyenge vagy, kicsi vagy, lényegtelen vagy, és a körülmények áldozatává válsz újra és újra".

Biztos hallottad a mondást, hogy "A rossz hír hozóját lefejezik". 

Ennél nagyobb hazugságot nehéz találni. Ha ez bármekkora mértékben igaz volna, az emberiség 99.9%-a már rég letakarította volna magát a világról.

Alaptalan kijelentésekkel és borzalmas hazugságokkal tömik a fejed.

Az alaptalan nem azt jelenti, hogy nem igaz. Azt jelenti, hogy nincs rá bizonyíték, és többnyire szólnak érvek ellene is.

A hazugság az, hogy "keményen kell dolgozz" és "áldozatot kell hozz", hogy elérj valamit.

Szerinted azért értem el dolgokat, mert keményen dolgoztam?

Te nem dolgozol keményen?

Abban az időszakban, amire vissza tudok emlékezni, arra törekedtem, hogy egyáltalán ne kelljen dolgoznom.

Amim van, nagyrészt annak köszönhetem, hogy elhittem és tudtam, hogy nekem ez jár.

Lehetne több. Más dolgok jobban érdekelnek.

Láthattad, hogy az utóbbi időben a tudományos és egyéb hírek követték, amit leírtam. Szerinted ez véletlen? Haha.

Már évtizedekkel ezelőtt tudtam, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van. Okkal zárom ki az életemből azokat, akik bizonyos témákat képtelenek hanyagolni.

Amit látszólag nem tudtam, miért volt az, hogy számomra jelentéktelen dolgok sokkal könnyebben és gyorsabban váltak valóra, mint amelyekre minden porcikámmal vágytam. Ez független volt attól, hogy melyik bekövetkezésének  mekkora esélye volt, vagy hogy melyiket mennyire találnád racionálisnak.

(A "látszólag" alatt azt értem, hogy tudtam ezt is, csak elfelejtettem.)

Ha el akarsz érni valamit, ha vágysz valamire, akkor érdemes lehet elkezdened a Law of Attractionnel foglalkozni ahelyett, hogy üzleti tervet készítesz vagy tanfolyamra jársz.

Persze, választhatod azt is, hogy elhiszed azokat a rémségeket, amelyekkel napi szinten tömik egymás fejét az emberek. Ha az áldozat szerepére vágysz, ez a legtutibb módszer.

Szerinted attól leszel felnőtt, hogy abbahagyod az álmodozást, vagy attól, hogy végre hozzákezdesz?

 

 

missing galaxies :: 2021. január 18., hétfő, 03:25:20 :: 0 komment

Nahát, ezen is hogy meglepődtem.

Egyszerűbb volna, ha a NASA is olvasná, amit írok. Nem kéne annyi pénzt elszórni távcsövekre.

 

she came :: 2021. január 17., vasárnap, 19:03:00 :: 1 komment

Sejthettem volna, hogy nem szabad odamenni a gyerekosztályra. Egy law of attraction kísérlet keretében történt.

Aztán megláttam őt. Egyedül volt. Mármint a százféle állat között. Háromszor raktam le, és sétáltam arrébb. Nem bírtam otthagyni.

 

restore :: 2021. január 16., szombat, 23:28:38 :: 18 komment

Nahát, van aki érti.

A többieknek marad a vakcina.

 

warfare :: 2021. január 15., péntek, 11:38:39 :: 1 komment

A háború, ami már kinéz valahogy:

 

Vagy ez:

 

És ha már itt tartunk.

Az egyetlen hős, aki nem nő, és akivel játszom. Egymásra találtunk. Ő is tanulni jött.

 

up :: 2021. január 14., csütörtök, 21:02:29 :: 0 komment

Tegnap este az alienekkel akartam találkozni. Helyette időutaztam. Hát jó. Játsszunk el a gondolattal, hogy volt gyerekkorom.

Alsóban az egyik kedvenc szórakozásom volt szódabikarbónát és ecetet tenni a pezsgősüvegbe, beletolni a dugót, és megcélozni vele a falat valamelyik osztálytársam fölött. Szerencsére volt annyi eszem, hogy nem rájuk lőttem, bár ezen utólag csodálkozom. Nekik is volt eszük lehasalni. Ezt játszottuk a szünetben, miközben vártuk a tanárt.

Egyszer egy hypóspalackba tettem ugyanezt a mixet, és az udvaron hozzávágtam az iskola falához. Hangosat robbant. Az egész évfolyamból egy gyerek mert közeljönni.

Felsőben új játékot találtam.

Mindenki ismeri a monoton erdők problémáját. Ugyanaz a szín. Ugyanazok a formák.

Magyarország azt a megoldást dolgozta ki, hogy a legunalmasabb részekre valaki mindig lerakott egy használt tévét.

Ha őzike lennék, nem szeretnék úgy felnőni, hogy nem tudom, hogyan robban össze egy katódsugárcső. Az üvegszilánkokat hipp-hopp átugranám.

A kidobált tévéknek hála volt egy gyűjteményem magasfeszültségű transzformátorokból. Egy ilyen trafó akkora volt, mint az öklöm, és ha a kisebb tekercs drótjaihoz hozzáérintette valaki a 4,5 Voltos zsebtelep csatlakozóit, a nagyobb tekercs drótjai között áthúzott egy egy-másfél centis elektromos szikra. Az 10-15 ezer Volt lehetett.

Ez nem olyan szikra, mint ami a piezo kristályból jön, és ami beléd csíp. Ez olyan, amitől hátraugrasz, amikor átmegy rajtad.

Azt a játékot találtam ki, hogy valalaki az osztályból - többnyire én - megfogta az egyik drótot, a másik kezét megfogta valaki más, és így tovább, hatan-nyolcan alkottunk egy kört. Az utolsó fogta meg a másik drótot. Ezután az elemet újra és újra a trafóhoz kötöttem, amitől mindenki ugrált. Aki elsőként törte meg a láncot, azt néha megvertük. 

Később rájöttem, hogy ezzel fel lehet tölteni kondenzátorokat. Ehhez kisebb trafót használtam, mert a kondenzátorok 500-1000 Voltig bírták, viszont a töltés összegyűlt, mert közéjük tettem egy diódát. A stroboszkóp és a vaku is így működik.

Egy lencse méretű, lapos, barna kondenzátorba annyi töltés fér, amennyi rendesen megcsíp. A fénycsövek "gyújtójában" lévő, apró kondenzátor komolyan megüt.

Nekem volt egy sárga színű, két centi hosszú kondenzátorom. Valószínűleg azért maradt mindenki életben, mert mire azt megvettem, az osztályból már senki nem volt hajlandó megfogni bármit, amit a kezébe akartam adni. Magamon kétszer kipróbáltam. Elég is volt.

Szerették nézni, hogyan robbantok fel dolgokat, csak nem akartak közel jönni.

A rotringhegy rendeltetésszerű használata az, hogy rákötöd a 230 Voltra. Gyönyörűen pukkan.

Előfordulhat, hogy nincs nálad drót. Tudom, hogy van, akinél nincs. Ezt ma már be lehet vállalni nyilvánosan.

Kiveszel egy betétet a padtársad tollából, egy másikat az előtted ülő tollából, bedugod őket a konnektorba, ráejted a rotringhegyet, és ennyi. Ha nincs rotringhegyed, használhatsz egy harmadik tollbetétet. Az nem fog egy hatalmas villanással elégni, viszont lemegy tőle az áram.

Ha van drótod, beledughatod az almába, aztán a konnektorba. Világít tőle.

Így is rettentő nehéz volt elviselni az iskolát.

Tegnap este felszínre került valami, ami emléknek látszott. Azt mutatta, hogy ebbe a világba alulról jöttem, olyan helyről, ami ennél is rosszabb. Furán hangzik, tudom.

Mi több, engem küldtek előre, mint expedíciót, hogy keressek utat, vagy számoljak be arról, mit láttam itt. Úgy tűnt, hogy miután ideértem, elfeledkeztem róluk, és talán azóta is vártak.

Ez kínos, mert nem emlékszem rájuk, és nem tudom, hogyan üzenhetnék.

Az elfeledkezést nem is értem.

Ha például innen felküldtek volna a Holdra, és ott az űrhajóból kilépve azt látom, hogy rám vár tíz darkelf shemale, öt kiló extasy és tíz kiló varázsgomba, akkor nyilvánvaló, hogy mielőtt kikapcsolom a rádiót, elküldöm a Földre a szignált, amelyik azt a vészhelyzetet jelzi, hogy soha senki ne próbáljon utánam jönni segíteni, és a saját érdekükben kerüljék el a Holdat olyan messziről, amennyire lehet.

Hogy a Földön miért feledkeznék el arról, hogy expedíció vagyok, az kevésbé világos.

A fő kérdés mégis az, hogy ha nem az égből ereszkedtem le, hanem olyan világból érkeztem, amelyik ennél is lejjebb helyezkedik, akkor hogyan lehet az emberiség ennyire elveszve.

Nem is próbálkoznak. Már azelőtt feladták, hogy kudarcot vallottak volna, mert ahhoz először bele kellett volna vágni a projektbe.

Gyerekkoromból, ha megtörtént, azt tanultam, hogy az emberek döntő többsége nyúl. A maradék vagy buta, vagy utálja magát, hiszem ahhoz, hogy valaki beleüljön egy Forma-1-es autóba, vagy rém ostobának vagy öngyűlölőnek kell lenni.

A többiek, akiknek több esze van ennél, mindentől félnek. Vegyész tagozatra jártam, és egyiküknek se jutott eszébe összekeverni a magnéziumport a mangán-oxiddal, pedig azzal kezdődik azoknak az anyagoknak a listája, amelyeket már van értelme meggyújtani.

Az ősi félelmet mégsem az elemekkel szemben érzik.

Az elme szabadságától rettegnek.

A gondolkodás ott kezdődik, amikor valaki rájön, hogy nem léteznek tények, és semmit nem lehet bizonyítani.

Amíg ez nem kristálytiszta, felesleges töprengeni más dolgokon.

Aki azt gondolja, hogy léteznek tények, és van, amit ő vagy más bizonyítani tud, az bezárta magát egy ablaktalan házba a sötét erdőben.

Persze, a fenti kijelentésre rá lehet vágni, hogy nihilizmus. Valóban a nihilizmushoz is vezethet, ha valaki pesszimista.

Azt olvastam a nihilizmusról, hogy felismerte a pusztításban rejlő kreativitás és művészet lehetőségét. Ez érdekes gondolat, csak szerintem aki ezt felismeri, az már nem nihilista.

Hogyan lehet pozitívan kezelni a fentieket?

Több szinten kell gondolkodni.

Ha rakétát akarsz építeni, vegyészkedni akarsz, vagy navigálsz egy hajót, akkor származhat előnyöd abból, ha érted a fizikát, kémiát, és a matekot. 

Amikor ezeket kőbe vésett igazságnak veszed, akkor harangoztál be magadnak.

Átmeneti ugródeszkának tekintek rájuk, bár veszélyesebbek az ugródeszkánál, mert könnyű miattuk eltévedni.

A legtöbb ember el se indul semerre.

A társadalom szemében negatív példa az "elkeseredett milliárdos", aki "kétségbeesetten keresi a megoldást" az örök életre, mert "nem tudja elfogadni az élet rendjét".

Ebben az a zsenális, hogy ha véletlenül, netalán a lelked mélyén azt gondolnád, hogy nem teljesen elborult vágy életben maradni, akkor rögtön biztosít számodra kifogást, hogy azt miért ne keresd, feltéve, hogy nem vagy milliárdos. Ha ő nem találja, te minek vesződnél vele, nemigaz?

Ez hasonló ahhoz, hogy "Ha se Einstein, se Kant nem jött rá, akkor hogyan jönnék rá én? (Vagy te?)"

Például úgy, hogy kevesebb hülyeséget hiszel el, mint Einstein.

Ez nehéznek tűnhet, holott léteznek egyszerű módszerek eldönteni, kire érdemes hallgatni és kire nem. Az ideális módszer személyre szóló.

Elmondom az enyémet.

Első körben ránézek az illetőre, és ha nem gyönyörű, akkor ignorálom a tanácsait.

Szoktam mondani, hogy rémes, ha valaki azt nézi, kitől származik az információ, hiszen az egyetlen, ami fontos, hogy az állítás igaz vagy nem. A király pont annyira tévedhet, mint amennyire egy hajléktalan kimondhatja az Univerzum egyik titkát.

Ezt így is gondolom.

Akkor miért használom ezt a szűrőt?

Azért, mert aki nem tartja esszenciális kérdésnek azt, hogy hogyan néz ki, vagy nem tudja megoldani azt, hogy gyönyörű legyen, az hogyan tudna nekem segíteni?

Ennek semmi köze nincs se ahhoz, hogy én hogyan nézek ki, vagy hogy mit gondolok arról, hogy hogyan nézek ki, se ahhoz, hogy mennyire kedvelem az illetőt. Ez arról szól, hogy mit szeretnék, mire vágyom, hova akarok eljutni.

Ettől még az illető lehet a legjobb barátom, akit szeretek és tisztelek. A kérdés az volt, hogy kire hallgatok.

A második szűrő az, hogy az illető halandó-e, illetve annak gondolja-e magát.

Ha igen, akkor miért hallgatnék rá? Azért, hogy hátrafelé menjek?

Láttam egy-két embert, aki ennek ellenére egész értelmes dolgokat mond vagy ír. Ők azok közül kerülnek ki, akik "nemfizikai lények üzeneteit közvetítik". Onnan tudom, hogy van alapja annak, amiket állítanak, mert azt az információt én első kézből kapom.

Tehát rájuk se kell hallgassak, mert azt magamtól is tudom.

Az egyetlen, amit találtam, és segít, pár nő, aki eldugott YouTube csatornákon tanít. Minél használhatóbb, amit mondanak, annál kevesebben nézik őket.

Az egyikük borderline-osnak vallja magát, amit megtanult kezelni. Ezt azonnal elhittem neki, mert az arca a nőideálom közel tökéletes manifesztációja. A másik azt mondta, hogy hosszú éveken át súlyos depresszióval küzdött a külseje miatt. Ő az egyik legszebb nő, akit az elmúlt években láttam.

Ami közös bennük, az érzékenység, és az erő, hogy felálltak a padlóról.

Ha érzékeny vagy, előbb-utóbb észre kell venned, hogy valami nem stimmel azzal, amit a világról hallasz.

Fél éve úgy élek, hogy dolgokat látok körülöttem repkedni. Folyamatosan látom őket, ha odafigyelek. Most is, miközben írok.

Fél év elég volt arra, hogy százszor meggyőződjek róla, vannak annyira valódiak, mint az előttem lévő asztal.

Körbe tudom őket járni. Ha máshova nézek, aztán vissza, akkoz konzisztensen ott találom őket, ahol lenniük kell az alapján, hogy épp merre repültek és milyen gyorsan.

Mondhatjuk, hogy azután kezdtem el őket látni, hogy pszichedelikus szereket használtam.

Elvileg él ezen a bolygón pár tíz- vagy százmillió ember, aki szintén használja ezeket, és egyet sem találtam, aki ezeket a lényeket látja. Egy ember akadt, aki egy időben, évekkel ezelőtt állítólag látta őket.

Szerintem azért látom őket, mert azon túl, hogy már réges-rég felfogtam, hogy nincsenek tények, és semmit nem lehet bizonyítani, egy ponton úgy döntöttem, hogy kijövök az ablaktalan házból és a sötét erdőből.

Épp csak elindultam, és máris úgy látom, hogy ott bent kuporogni sokkal félelmetesebb volt.

Ahogy az előző sort leírtam, most először jutott eszembe, hogy talán a tegnapi benyomás igaz volt, és tényleg olyan helyről érkeztem, ami az itteni világ alatt van, viszont nem én hagytam cserben őket. Ők nem mertek utánam- vagy velemjönni.

Nem tudom, hogyan történt. Azt látom, hogy itt, ebben a világban nem tolonganak azok, akik elindulnának velem.

Hogy hova tartok (vagy tartanánk), az jó kérdés. Úgy könnyű kijönni a sötét erdőből, hogy tudod, hová mész, és melyik irányba indulj.

Ha valaki mégis jönni akar, annyit tudok ígérni, hogy már most érdekesebbnek tűnik, mint a holdutazás.

 

 

match :: 2021. január 14., csütörtök, 18:50:24 :: 0 komment

Többek között azért úsztam meg a féltékenységet, mert megpróbáltam elképzelni, hogy az a nő, aki szeret velem lenni, miről beszélgetne egy férfival.

És nem sikerült.

Aztán pár napja beugrott, hogy Strike-kal végülis tudnának miről beszélgetni. Ezen kínomban nevettem, mert nem azért akartam hozzá "küldeni" őket, hogy bárkit szívassak, hanem a többi dolog miatt.

Ez sokat elmond arról, hogyan látom a heteroszexuális férfiakat.

Ezen a bolygón nagy szívás intelligens nőnek lenni.

Talán az segít, ha az illető leszbikus vagy biszex. Főleg akkor, ha a V for Vendetta filmben látható női párból belefut valamelyikbe.

Esetleg, ha szeret egyedül lenni.

Vagy a saját elméjében él.

 

buy :: 2021. január 14., csütörtök, 18:05:48 :: 2 komment

Mr., vettem neked sajtot, hogy érezd a törődést.

Sajtból kétféle létezik, a szarvasgombás és a többi.

Ha az óráról nem tudlak lebeszélni, azzal várnunk kell.

Nehogy valami kommersz gagyit válassz, amit minden hülye felpróbál a Bahnhofstrassen.

Akkor már:

Ezzel a kettővel annyi a baj, hogy mérik az időt. Az alsóban az a legmenőbb, hogy nem tíz óra tíz perckor fotózták, ellentétben a világ szinte összes többi órájával.

Léteznek ám használható ékszerek is, például napszemüveg.

Ebből ez az egy darab van a világon. Kézzel készítették Berlinben a kérésem szerint. Az eredeti model limited edition volt, amit már nem forgalmaztak akkor, amikor megrendeltem, ezért gondoltam, hogy akkor már variáljuk át a színeket is. Összeraktam Photoshopban, a svájci bolt elküldte nekik, és kész lett.

Valami idióta ugyanis elintézte, hogy férfiaknak szinte kizárólag a barna-arany és a fekete-ezüst holmik között lehessen választani. A Louis Vuitton árul még fekete-arany napszemüveget. Az gagyi.

A fenti szemüvegen a lencse színét a fekete szaruhoz választottam, mert a fekete-ezüst változat lencséje - úgy emlékszem - nem ment az aranyhoz, az aranyon meg ugye barna lencse volt barna szaruval. Ja, és a fekete szarun eredetileg ezüst Maybach logó volt, az arany fémkeret közepén pedig barna bőr. Ezeket is lecseréltettem, hogy érezzék, értékelem a munkájukat.

Ez még akkor történt, amikor férfinak próbáltam öltözni. Brrr.

"Na, ezen is túl vagyunk. Hála az égnek."

Nőiben így hirtelen nem találtam normálisat. Ilyenek vannak esetleg:

Ma már kevésbé foglalkoztatnak ezek a dolgok. Az űrlények, akikkel találkozom, nem hordanak ékszert. Ők az ékszer.

Az irányt már tudom.

Ha nem érsz ide időben, megeszem a sajtod. Lesz helyette másik, amikor beugrasz.

 

home :: 2021. január 14., csütörtök, 01:00:54 :: 0 komment

Az oktávot azért hívják oktávnak, mert hét hangból áll.

A hét hangban találsz tizenkét félhangot.

Szokták mondani, a matematikusok szeretik a zenét.

Az egyetlen reményem nem az, hogy hátha nem adtam a taxisnak borravalót. Abban bízom, hogy valaki gigantikus összeget fizetett nekem ezért az útért.

 

love :: 2021. január 14., csütörtök, 00:49:17 :: 20 komment

Vajon létezik olyan, akinek a szexuális életére pozitívan hat a viszonzott szerelem?

Ha szerelmesek vagytok, akkor pillanatok kérdése felemelkedni a gyerekek szintjére. Aztán az angyalkákkal, báránykákkal és kiscicákkal nem feltétlen akarsz dugni. Magukra hagyni még kevésbé akarod őket.

 

 

mice :: 2021. január 14., csütörtök, 00:29:25 :: 8 komment

Van abban valami szomorú, hogy leülök írni, és hallgatom, ahogy a padláson az egér rágja a mérget, aztán elcsendesedik.

Van valakinek ötlete?

Az élő csapdában éhenhal, mivel nem járok oda nézegetni. Amelyik agyoncsapja, az mivel jobb? Nehogy azt hidd, hogy az egy pillanat alatt végez velük. Eleve nem akarok velük végezni.

A macskák ellen használt ultrahangot én is hallom. Az előző lakásban azelőtt küldtem rá a szomszédra a rendőröket, hogy beköltöztem. Sem ők, sem az ingatlanos nem értette, hogy tíz méterről fájt tőle a fülem. Azt végképp nem értették, hogy miért nem mentem oda becsöngetni és megbeszélni. Azért, mert nem bírtam.

Döbbenetes, hogy szinte mindenki süket. Pár hete egy benzinkútról menekültem ki befogott fülekkel. A gyerekek ott csodálkoztak rajtam. Én meg rajtuk és a többieken.

Szóval, egér.

Kihagytam valamit?

Eddig nem jöttek. Gondolom, elfogyott kint az étel, mert amelyik épp a fejem fölött haldoklik, legalább a harmadik.

 

 

dance :: 2021. január 11., hétfő, 19:10:53 :: 0 komment
music

 A magyar partykultúra mindig is az élvonalba tartozott

 

gastro :: 2021. január 11., hétfő, 14:44:21 :: 26 komment

Hetekkel ezelőtt rejtélyes módon eltűnt a vágódeszkám. Ma elmentem a környéken lévő legnagyobb boltba (a kanton székhelyén), és az egyetlen, amit a polcon ebben a méretben találtam, na, milyen színű?

Kellett nekem a rózsaszínnel poénkodni. Ami igazán súlyos, hogy még tetszik is.

(Oké, a mályva és az ibolya között helyezkedik el.)

Arra gondoltam, főzök pörköltet vadon fogott, tengeri halakból, mert olyan még nem volt.

A halászok biztos a League of Legends mobil verziójával játszanak egész nap, ezért nem kaptam vörös sügért. Süllő se volt, bár annak íze sincs. Ha van nyelvhal, eleve nem bohóckodunk ilyenekkel. Mással se nagyon.

Na mindegy.

Szemmel sózni olyan, mint biciklizni. Ha egyszer megtanulod, sose felejted el. Az a titka, hogy bármit főzöl, pontosan egy púpozott evőkanál tengeri sót vagy másfél evőkanál himalája sót teszel bele, és a többi alapanyag mennyiségével játszol. Kóstolni tilos. 

Ami a képről lemaradt, hogy tettem bele 1-2 deci szagtalan kókuszolajat. Fokhagymát nem, köményt alig, azt is kihagyhattam volna.

Ez nem halászlé, hanem pörkölt. A 32 centis wok tele van. Három napig fogom enni ezt és a tejszínes-pisztáciás jégkrémet.

PS: Nem értem, miért hiszik azt, hogy párkapcsolatban nem jó pornót nézni. Szerintem főzés után nem jó. Nem tudom, csak gondolom, hogy így van.

 

 

2021 :: 2021. január 11., hétfő, 09:04:15 :: 0 komment

Nem az a komoly, hogy Trump félig kirobbantotta a polgárháborút, hanem az, hogy ezt január hatodikán tette. Mondtam, hogy szórakoztató évnek nézünk elébe.

Másrészt vicces, hogy az "impeachment" szó majdnem úgy hangzik, mint az "impatient".

Az nem világos, hogy Arnold mit keres a republikánusok között. Igaz, a legtöbb pornós és "drogos", aki politikai pályára lép, a szélsőjobboldalon landol. Egy transz nő-fétis domina prostituált ismerősöm a Bombagyár munkatársa és publicistája volt, amíg le nem bukott.

Arnoldot szeretem (ki nem?), és túl értelmes ahhoz, hogy közöttük legyen.

 

release :: 2021. január 10., vasárnap, 20:40:58 :: 5 komment

Pár hónappal ezelőtt volt hír, hogy két magyar gyógyszerészlány kidolgozott egy baktériumkoktélt, amely képes elfogyasztani és lebontani a leggyakrabban használt - talán 6-7 féle - műanyagtípusokat. Így mentik meg az óceánok, sőt, az egész bolygó élővilágát.

Milyen vicces volna, ha ez igaz.

Gondolj bele.

Berakják őket az óceánba. (Vagy nem rakják bele, csak kijutnak a környezetbe valamelyik laborból.)

A cuki kis olajfalóbacik egy hónap alatt legyűrik az összes számítógépet, mobil eszközt, a modern szobanövényeket, a berendezési tárgyak és bútorok nagy részét, a legtöbb ruhát és az összes közlekedési eszközt.

Rövidzárlatot okoznak és használhatatlanná teszik az elektromos hálózatot.

Egy-két erőmű felrobban, hiszen az összes vezérlő leállt.

Szinte az összes vegyszer (savak és mérgező anyagok) kiszabadul, mert döntő többségüket műanyagban tárolják.

Nagyjából az összes gyógyszer gallyra megy. Ami üvegampullában van, azt nem lehet beadni, mert nincs fecskendő.

Viszont az óceán végre tiszta lesz.

Főleg, ha valamelyik műanyag lebontása közben olyan mérget termelnek, amelytől az összes élőlény elpusztul.

Most genyó vagyik, ha azt kívánom, hogy ne működjön?

 

normal :: 2021. január 10., vasárnap, 20:17:07 :: 0 komment

Rejtély, hogy mit talál valaki furcsának abban, hogy akkor találkozom az alienekkel, amikor pszichedelikus szert fogyasztok.

Az lenne a meredek, ha máskor jönnének.

 

home :: 2021. január 08., péntek, 11:14:56 :: 17 komment

Rengeteg tanító mondta, hogy nézz magadba, és minden választ megtalálsz. Temet Nosce - ismerd magad -, olvashatod az Oracle konyhájának a falán.

Amikor magamba nézek, kevés olyat látok, ami emberi. A mennyiségüknél fontosabb, hogy hogyan tekintek ezekre a vonásokra. A gyengeségemnek látom. Ki akarom javítani őket.

Ez jóval a pszichedelikus szerek előtt kezdődött. Azt hiszem, mindig is így volt.

Próbáltam elfojtani magamban. Ha beszéltem róla, segíteni akartak, meg akartak "gyógyítani". Milyen orvos az, aki nem veszi észre, hogy amit orvosolni akar, az tart életben?

Az emberekkel kapcsolatos viszonyom független ettől. Belülről mosolygok rájuk. Többek között azt szeretem Svájcban, hogy itt mosolygunk egymásra. Olyan helyen szeretek élni, ahol mindenki köszön mindenkinek.

Azt nem értem, hogy mit keresek itt.

Eljátszani, hogy ember vagyok, annál is meredekebb, mint férfinak mutatni magam. Transz nő végképp nem vagyok. A transz nő ember.

Sokszor hallottam, hogy a tiszteletet és a bizalmat ki kell érdemelni. Nálam ez sosem így működött. Alapból tisztelek mindenkit. A hajléktalant és a milliárdost is, az orvost, a bankárt és az utcaseprőt is.

Induláskor, egy bizonyos pontig.

Pár nappal ezelőtt legurultam jégkrémért. Amikor kiléptem a boltból, odajött hozzám egy nő. Síszemüvegben volt. Az arcát nem láttam. Elkezdett magyarázni, hogy nem vezethetem így az autót, hogy a hátsó ablakán áll a hó.

Egyrészt nem állt rajta a hó, félig már leolvadt. Másrészt mindkét tükröt láttam. Harmadrészt van pár kamera az autóban. Hóviharban sokkal kevesebbet látni, mégis vezetünk. A szállító autókban nem látsz ki a hátsó ablakon, mégis lehet vezetni őket. Kétszáz méterre lakom a bolttól. Ebből neki annyit mondtam, hogy száz méterre lakom. 

Amikor beszálltam, közölte, hogy nem mehetek sehova, takarítsam le. Kijelentő módban megkérdeztem, hogy ezt mégis hogyan gondolja, mire ő elmondta, hogy mi történhet, ha nem takarítom le.

Az egyetlen probléma az, hogy a nőt nem égettem el.

Nem képletesen, nem képzelődve, nem indulatból, hanem szó szerint, ott helyben. Nem rá haragszom. Azt nem értem, mi tart vissza attól, hogy erre fizikailag és lelkileg képes legyek. Főleg fizikailag.

Napok óta gondolkodom, és világos, hogy erre a helyzetre nincs más elfogadható válasz. Bármi mást teszek, szánalmas. Az is szánalmas volna, ha utólag rosszat kívánnék neki a távolból, hogy történjen vele valami, vagy ha később utána mennék. Az egyetlen elfogadható válasz az lett volna, ha ott akkor elégetem. Jogos önvédelem. Ha van családja, még meg is köszönhetik, hogy megtettem.

Erre a gondolatra valami olyasmi az emberi válasz, hogy "majd kinövöd", "engedd el", "pszichopata vagy", "nehéz gyerekkorod volt".

Ezek mindegyike hibás.

Nem oda akarok eljutni, hogy nem akarom őt elégetni, hanem oda fogok eljutni, hogy erre képes vagyok. Utána a rendőrségtől és a hadseregtől is meg kell védenem magam. Az más kérdés, hogy amikor képes vagyok rá, egyrészt nem mer odajönni hozzám, másrészt nincs szükségem autóra. A jégkrémet illetően bizonytalan vagyok.

A "tartsd oda a másik arcodat" agyrém. Mondhatnám, hogy a szülő-gyerek kontextusban elfogadható, mert a szülőnek türelmesnek kell lennie. Ez azért nem igaz, mert eleve a szülő ütött először, azzal, hogy létrehozta a gyereket úgy, hogy erről nem kérdezte meg. A türelmével jó esetben kompenzál.

Azt sem értem, hogyan gondolja bárki, hogy adót kell fizessek. Ennél is meredekebb, amikor valaki elkezdi magyarázni, hogy miért van rá szükség. Mi a bánatról beszélünk?

Hol érdekes az, hogy van-e rá szükség? Nem egyeztem bele. Pont. Ennyi. Ha megkérdeznének róla, lehet, hogy azt mondanám, hogy "Végülis oké, most hirtelen nem tudok jobbat". A valóságban nem mondanám ezt. Elméletben mondhatnám. Lényegtelen. Nem egyeztem bele, és kész.

Az ember borzasztónak látja a háborút, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogyan háborúznak az emberek. Azért háborúzni, hogy valakitől elvegyél valamit, hogy bántsd, hogy megöld, rettenetes. És az milyen háború, amikor valaki otthon ül, és másokat küld a frontra?

Az milyen háború, ahol parancsokat teljesítesz? Nem is óvoda, hanem bölcsöde.

Az egyetlen tisztességes háború az, amit azért vívsz, hogy háborúzzál. A háború önkifejezési forma. Azért háborúzol, mert te az vagy, aki háborúzik.

Ha bármi más okból teszed, szánalmas.

Ez talán kegyetlenül hangzik, ha nem tudsz róla, hogy létezik olyan háború, hogy odarepülsz és rájuk nézel. Ezen a ponton akár véget is ér. Nem akarod őket megölni, mert akkor kivel háborúzol és kivel fekszel le? Főleg egy olyan világban, ahol nem szaporodtok, mint az állatok. Sőt, sehogy nem szaporodtok.

A másik a csapatmunka fogalma. Az ember kultuszt épített arra, hogy csapatban dolgozz, "együtt erősebbek vagyunk".

A csapatmunka értelme, hogy elhidd, hogy egyedül szopsz. Arra jó, hogy meggyőzzenek, hogy béna vagy.

Az egyetlen lehetséges pozitívuma az volna, ha munka közben félrevonultok szexelni. Innen már csak egy ugrás, hogy el se kezdetek dolgozni.

A Biblia szerint a munka az, amit Isten a halálbüntetés helyett adott az emberiségnek. Mindegy, hogy keresztény vagy-e, vagy nem. A fenti kijelentés mindent elmond, amit tudni kell és tudni lehet a munkáról. 

Még egy oka lehet a csapatmunkának. Az, hogy lepasszolod másnak azt, amit utálsz csinálni. Ahelyett, hogy elkezdenél gondolkodni azon, hogy miért élsz olyan valóságban, ahol kellemetlen dolgokat "kell" csinálnod. Hogyan lett ez számodra normális? Az embereknek mindenre van közhelye, hogy kikapcsolják az agyukat. "Ez az élet rendje", "valakinek ezt is meg kell csinálnia".

A legröhejesebb az, amikor valaki azt mondja, hogy "nem mindenki gondolkodik így", "én szeretem a munkámat".

Persze.

Adjuk oda az embereknek ugyanazt a pénzt, ami a fizetésük lenne, ha dolgoznának. Adjuk ezt oda feltétel nélkül. És ne adjunk nekik pénzt vagy egyéb jutalmat akkor, ha dolgoznak.

Ezek után nézzük meg, hányan járnak be a munkahelyükre.

Szerinted? Most őszintén.

Miért kell össze-vissza hazudni?

Szinte az összes tanítás és tanulság az emberek világában arról szól, hogy fogadd el, hogy gyenge vagy, törékeny vagy, és ne akarj ugrálni. Aztán elmennek a moziba, megnézik a szuperhősöket, és úgy döntenek, hogy az film.

Vagy hogy az metafora.

A South Park mozifilmben Kenny alámerül a pokolba, és útközben egymás mellett látja Hitlert, Gandhit, és (talán) JFK-t. Mondanám, hogy ezt a részt időnként le kellene vetíteni az iskolában (már ha nem robbantjuk fel őket). Félek, hogy szinte senki nem értené. Sőt, nem tudom, hogy az alkotók mit akartak vele üzenni. Ha rákeresel, az "okos" ember magyarázata az, hogy ez "a vallás paródiája", és azt mutatja be, hogy aki nem Mormon, azt mind a pokolba megy, még akkor is, ha szent volt.

Az alkotók szándékától függetlenül az üzenet egyértelmű. Gandhi majdnem annyit ártott, mint Hitler. Ezt passzív agressziónak hívják. "Hagyd magad, hadd bántsanak. Ezzel példát mutatsz azoknak, akik maguktól nem jöttek rá, hogyan szenvedhetnének annál is többet, mint amennyit idáig szenvedtek. Majd egyszer, egy messzi-messzi, távoli galaxisban mindenkinek, aki hagyta magát, és eleget szenvedett, jó dolga lesz. Sőt, oda csak a mártírokat engedik be."

Ezzel mérgezi magát az ember.

Ahelyett, hogy felfogná, ha valaki beléd köt, az egyetlen normális reakció az, hogy puszta kézzel agyonvered.

Van, aki azt hiszi, hogy ettől a világ rossz lenne. Holott sokkal jobb lenne tőle.

Én például senkibe nem kötök bele ok nélkül, senkit nem bántok ok nélkül. Amikor eljutok oda, hogy az autómról magyarázó nőt el tudom égetni, és a következményeit kezelni tudom, akkor sem akarok senkit bántani ok nélkül. Alapesetben segíteni szeretek.

Főleg, ha közben semmi koszosat nem kell megfogni.

Majd amikor képes leszek rá, akkor akár dönthetek úgy is, hogy nem teszem meg. Addig a pontig nem döntés, hanem sunnyogás.

Azzal is mérgezik az agyadat, hogy "nem te vagy a világ közepe", "nem rólad szól". Még az egyébként nézhető Dr. Strange-ben is ezt mondja az Ancient One.

(Tehát az mondja, aki mindent megtett azért, hogy örökké éljen.)

Mégis, mi baj volna azzal, ha azt gondolod, hogy te vagy a világ közepe, és minden rólad szól? Szerinted ezzel bántasz másokat? Ha így gondolod, akkor elárulom, hogy azzal bántasz másokat, ha bántasz másokat. Azzal bántod őket, ha elveszed, ami az övék, ha kritizálod őket, vagy ha ok nélkül égetsz el valakit.

Attól, hogy azt hiszed, te vagy a világ közepe, senkinek nem esik bántódása.

Esetleg attól tartasz, hogy akkor "elszállsz magadtól"? Érdekes. Tényleg nem akarsz repülni?

Most nem szeretnék elmenni abba az irányba, hogy te mit csinálj, vagy hogy legyen itt jobb világ. Néhány példát írtam arra, amit itt furának tartok.

Azt, hogy máshová tartozom, nem az itteni furcsaságokból tudom. Onnan tudom, hogy láttam.

Elég sokszor és elég tisztán láttam ahhoz, hogy bújkálás helyett felvállaljam, és kizárólag magamra hallgassak. Egyesek véleménye érdekel. A tiétek is, és a gender-pszichológusomé is. 

Viszont amikor valaki - hála az égnek, nem ti - jobban akarja tudni nálam, hogy ki vagyok, mi vagyok, miért látom azt, amit, az egyszerre szomorú és vicces.

Bár nem mondják ki, azt gondolják és arra utalnak, hogy többet hiszek magamról a valóságnál. Ez mekkora paradoxon már? Aki azt hiszi, hogy jobban tudja valaki másról, hogy kicsoda, mint az illető, az vajon mit gondol magáról? Aki azt hiszi, hogy jobban tudja, mint én, hogy mit láttam, az minek képzeli magát?

Olyan világot vagy világokat látok, ahol nicsenek bolygók és nincsenek csillagok. Miért lennének? Semmi értelmük nincs. Feleslegesen foglalják a helyet.

Tárgyak sincsenek.

Ha véletlenül nem tudsz repülni, vagy más hangulatban vagy, akkor az, amin sétálsz, nem valami, hanem valaki. Nem úgy valaki, hogy "lehet, hogy az atomoknak is tudata van", és nem is a "földanya", hanem olyasmi, mint egy kígyó.

Igazából nem kígyó, hanem valami, amire nincsenek emberi szavak.

Van egy rakás sárkány, és olyan lény, akiket garantáltan nem fogsz filmben, számítógépes játékban vagy könyvben megtalálni.

Mindenki szép és erős, és arra törekszik, hogy ez maradjon is így.

Úgy tűnik, hogy háborúznak, viszont sosem láttam senkit megsebesülni vagy elpusztulni. Ennek rengeteg magyarázata lehet. Talán keveset láttam abból a világból. Mégis úgy érzem, azért nem láttam, mert az a világ másról szól.

Azt is tudom, hogy ott vagyok otthon. Fogalmam sincs, mit keresek itt.

Talán gyenge voltam, talán elaludtam, talán fiatal vagyok, és ez a keltetőgép.

Az a fura, hogy bár ott érzem magam otthon, a visszatérő emléktöredékeim nem onnan származnak. Amikor úgy érzem, hogy visszakapok emlékeket, azokban többnyire emberek (is) élnek.

Különös lehet, hogy hol arra utalok, hogy én teremtettem a világot, hol arra, hogy egyedül vagyok, hol arra, hogy egy nem emberi világhoz tartozom, hol arra, hogy szimulációban élünk.

Az ember, vagy aki közöttük "nőtt fel", elképzeli valamilyennek a világot. Ki ilyennek, ki olyannak. Van, aki a teremtésben hisz, más materialista.

Így vagy úgy, azt hiszi, hogy a világ valamilyen.

Amennyire meg tudom mondani, ez máshogy működik. Különféle színterei és szintjei vannak a világnak, és több, látszólag ellentmondó állítás lehet egyszerre igaz. Kezdetben elképzelheted úgy, mint egy hagymát, amelynek rétegei vannak.

Igaz, ez megtévesztő, mert a hagyma rétegei egyformák. Vegyük inkább a tudományt, és a hasonlat kedvéért fogadjuk el, amit állít.

Vannak körülötted tárgyak. Tudod, melyik mire való. Ha érdekel, azt is tudod, hogy milyen molekulából állnak. A fehérjemolekula viselkedése mégsem árul el semmit arról, hogy milyen érzés tojást enni. 

Az atomok másként viselkednek, mint a molekulák, viszont szinte sosem szabadok. A nemesgázok képeznek kivételt. Az, hogy a vasatom hogyan viselkedik, semmit nem mond el arról, hogyan viselkedik a fémrács, hogyan viselkedik a vas-oxid, és hogyan viselkedik a vas-ion a vas-szulfát vizes oldatában. 

Az elektronok és a protonok szinte semmit nem mondanak el arról, hogyan viselkedik az atom. A protonok és az elektronok egyformák, a nátrium és az oxigén között mégis kevés hasonlóságot találsz. A szubatomi részecskéknek szinte semmi köze nincs ahhoz, amit az elektronok és a protonok művelnek. A kvantummechanikának a látszat ellenére egyikhez sincs sok köze.

Melyik igaz? Melyik írja le a világot? A molekulák? Az elektronok? A kvantummező?

Ezek közül melyiket etted ma reggelire?

Azt hiszed, hogy a tojás kerek, vagyis tojás alakú (földetérés előtt), holott a tojás formája elektromos impulzus az idegszálaid között, feltéve, hogy van agyad, és nem csak képzeled.

Hol van az a világ, amit időnként látok, és ahol otthon érzem magam?

Másik bolygón nem lehet, mert ugye ott nincsenek bolygók. Jut eszembe, az is emberi koncepció, hogy fényre, illetve fényforrásra van szükség ahhoz, hogy láss. 

Amennyire meg tudom mondani, körülöttünk van. A fal mögött. Ha átmész a másik szobába, arra a következtetésre juthatsz, hogy mégsincs ott, mert a másik szoba van a fal mögött, vagy az udvar, vagy egy viking festő csontváza.

Talán azt gondolod, hogy ha esetleg tényleg körülöttünk lennének, akkor a legtávolabbi galaxisokon túl kellene lenniük, egy sokkal nagyobb világban, mint az "Univerzum".

Ennek az a magyarázata, ahogyan a teret látod, illetve elképzeled.

Képzelj el valami mást.

Képzelj egy gyerekeket, akik az óvodában bújocskát játszanak az udvaron. Ők az emberek. Az óvónő az ablakból figyeli őket. A gyerekek nem látják az óvónőt, mert egymással vannak elfoglalva. Amikor játszanak, fogalmuk sincs arról, hogy mi van az óvodán kívül. Ha abbahagyják a játékot, akkor még emlékezhetnek egy-két utcára az óvoda is a lakás között, vagy amelyikben a nagyszüleik laknak.

Ha kivágod az óvoda körüli földdarabot, és berakod egy tartályba, nem fogják észrevenni, feltéve, hogy nem okozol közben földrengést, illetve imitálod a Napot és a gravitációt. Azt sem veszik észre, ha nem szaladgálnak sehol, hanem egy ágyban fekszenek, és egy virtuális-valóság szemüveg van rajtuk (főleg ha a mozgásukat az idegpályák nem a testükbe, hanem egy modembe továbbítják). Azt sem veszik észre, ha nincs testük, mert virtuális valóságban élnek.

A virtuális valóságnak nem kell az egész Univerzumot szimulálnia. Elég szimulálni azt a helyet, ahol a gyerek épp ott van. Ahol nincs senki, annak nem kell léteznie. 

Amíg a Földön vagy, a Napnak sem kell léteznie. Elég, ha meleged van, és ha látsz egy fényes kört az égen. Aztán, ha odarepülsz, és azt látod, hogy nagy, esetleg azt hiszed, hogy mindig akkora.

Valahogy így.

Ha már itt dekkolok, annyit elárulok, hogy a világ nem az, aminek tanultad. Köszönőviszonyban sincs vele.

A legtöbb szabály, törvény és "alapigazság", amelyben hiszel, érvénytelen.

 

 

be bold :: 2021. január 07., csütörtök, 22:09:45 :: 0 komment

Az egyik csúcspontja az egyszerre szomorú és mulatságos gondolkodásnak a természetesnek látszó mellimplantátum.

Most spoiler alert nélkül lelövöm a poént. Elárulom az Univerzum egyik leginkább féltve őrzött titkát. Ahhoz, hogy természetesen nézzél ki, nem kell megműtened magad. A természetes külső száz emberből száznak összejön orvosi beavatkozás nélkül.

Ha már meg akarod műteni magadat, akkor legkésőbb a bolondok házából kifelé jövet rá kell ébredj arra, hogy a természetes külső nem a kívánt cél és nem a megoldás. A természetes külső a probléma, amelyet orvosolni akarsz.

Szinte az összes szép természetes női mell, amit láttam, kicsi volt.

Az egyik legszebb nő, akivel lefeküdtem, A-- körüli kosármérettel él. Az egyetlen, ami bántott a külsejében, a fülbevalója volt.

Ha kis melled van, és nem akarod megműteni, tudok megoldást. Ne viselj melltartót. Ennél jobbat a következő száz évben senki nem fog kitalálni. A feszülős felső melltartó nélkül mindent visz.

Az egyetlen mell, ami tényleg rosszul néz ki, az, amit a gazdája takargat.

Párnázott melltartót eszedbe ne jusson viselni. Öt kilométer távolságból a hátam mögött észreveszem, anélkül, hogy odafordulnék. Ha mégis odanéznék, azt látnád, hogy sírok.

A pushup melltartót egyedül azért nincs értelme összehasonlítani a második világháborúval, mert mindkettő elkerülhető lett volna.

Ezt nem lehet elégszer leírni: az egyetlen mell, ami rosszul néz ki, az, amit takargatsz.

És ha már megműtöd magad, amit egy értelmes világban az egészségpénztár finanszírozna, akkor használd az eszedet. Szinte az összes komplikáció a textúrázott felület miatt van.

Miért kell rá textúra? Hogy ne forduljon el. Miért baj, ha elfordul? Mert körte alakú.

Édes jó istenem. Ennyire nem kell hülyének lenni.

Ha természetesen akarsz kinézni, ne műttesd meg magad.

Ha megműtteted magad, akkor tetess be kerek, high profile, textúra nélküli implantot, a létező legnagyobbat, amit az orvos bevállal.

Két éven belül úgyis nagyobbat fogsz akarni.

Ha ezt nem érted, akkor felejtsd el a műtétet, és főleg felejtsd el az összes kitömött melltartót.

 

 

imagination :: 2021. január 07., csütörtök, 21:59:49 :: 0 komment

A vallások a képzelőerő iszonyatos hiányáról tesznek tanubizonyságot.

Például nincs olyan világvallás, amelyik szerint Isten azért teremtette a világot, hogy elpusztítsa.

Mármint nem az emberek bűnei miatt, és nem azért, hogy a jót jutalmazza, a gonoszt büntesse. Olyan vallás létezik. Lássuk be, elég gáz.

Hanem csak úgy. Azért teremti, hogy elpusztítsa. Hobbiból. Függetlenül attól, hogy mit teszel és mik az érdemeid.

Ez a lehetőség adja magát. Ha valaki erre nem gondolt, akkor vajon gondolt-e valaha bármire.

 

 

human solution :: 2021. január 07., csütörtök, 21:39:10 :: 0 komment

Az emancipáciban az a csodálatos, hogy aki kitalálta, nem röhögte el magát annyira, hogy beszélni se tudott.

Van a nő, aki ahelyett, hogy otthon ülne, és szépen nézne ki, azt szeretné, hogy neki is lehessen karrierje és felelős pozíciója ugyanúgy, mint a férfinak.

Tehát egy problémából csinálunk kettőt.

 

 
< 1 4 7 9 11 13 15 16 17 18 19 20 21 22 25 29 34 39 45 51 59 >