core :: 2021. március 12., péntek, 23:26:07 :: 0 komment

Tudod, mi az egyetlen, ami az, aminek látszik?

Az illúzió.

 

reality :: 2021. március 12., péntek, 22:49:10 :: 0 komment

Hallottál arról, hogy az anyag létezését nem bizonyította senki?

Kár rákeresned. Tudjuk, hogy így van. Az anyag létezését nem lehet bizonyítani.

Le kell írjam, hogy miért van így?

 

time :: 2021. március 12., péntek, 22:44:39 :: 0 komment

Átéltem többször ugyanazt a pillanatot.

Nem tudom, hogy a többi alkalom hogyan történt, mi vezetett hozzá és mi történt utána.

Betöltött a felismerés, hogy ugyanazt a pillanatot képes vagyok többször átélni.

 

style :: 2021. március 12., péntek, 22:22:20 :: 3 komment

Ma így parkoltam.

Minden nap így parkolok. Egyre látványosabb.

UR és OW két külön kanton. Nem egymás után adták ki őket. Semmi közük egymáshoz.

Ezért stílszerű két egyforma opelre tenni őket.

Az egyik velem együtt érkezett, a másik előttem ment el.

Addig léteztek így, ameddig én ott voltam.

Nézem ezt a képet, és arra gondolok, a női verzióm alapján kell parfümöt készíteni. Egész nap azt fújom a kezemre.

Bár most is jó.

 

 

learn :: 2021. március 12., péntek, 21:42:24 :: 0 komment

Nézhetjük a másik oldalról is.

Miért akarna iskolát alapítani, miért akarna iskolában dolgozni az, aki ért valamihez?

Valamihez, aminek értelme van.

Ja, humánus okokból. Erre majdnem nem gondoltam.

Ha ennyire ráér az emberiség problémáival foglalkozni, biztos frenetikusan érzi magát. Van mit tanulni tőle.

 

understanding :: 2021. március 12., péntek, 08:10:51 :: 3 komment

- Örülök, hogy hívtál. Ne haragudj, hogy a múltkor...
- Állj meg. Neked tőlem sosem kell bocsánatot kérned. Szeretlek, és mindig szeretni foglak. Örülök, hogy létezel.
- Ez kedves tőled. Hogy vagy?
- Remekül. Próbálom megérteni, amin keresztülmegyek. Azt mondtam, ugye, hogy női ruhát hordok és imádom magam?
- Tényleg?
- Ez a könnyű része. A másik, hogy én teremtettem a világot. Ezt akarom feldolgozni.
- Hogyan jutottál erre a következtetésre?
- Sehogy. Erre a következtetésre nem lehet eljutni. Nem úgy megy, hogy leülök, elkezdek gondolkodni, és ez jön ki. Ez nem jön ki. Nem is úgy megy, hogy "mi van, ha". Ez olyan, amit időnként tudok magamról. Úgy tudom magamról, mint az egyetlen tényt, ami a világon létezik. A maradék időben azon gondolkodom, hogy akkor most mi van. Beszélni senkivel nem tudok róla, mert vagy úgy viselkednek, mintha nem hallanák, amit mondok, vagy kinevetnek. Ha kinevetnek, kérnek valami csodát. Persze, sosem pénzt, aranyat vagy gyémántot akarnak. Dehogy. Eddig, aki röhögött, az mind valami tragédiát kért. Lehet, hogy segíteni szeretnének azzal, hogy felnyomják az agyam.
- Érdekes.
- Azt nem hallják, hogy egyelőre eszem, iszom, alszom, ahelyett, hogy röpködnék. Odáig nem jutunk el, hogy vagy álmodom a világot, vagy szimulátort építettem. Időnként látom a digitális layereket. Látom az illesztéseket a zónák között. Persze, ettől még lehet álom. Sőt, az is lehet, hogy az alienek szórakoznak velem. Akikkel találkozni szoktam, jó részüknek se keze, se lába, se feje, se arca nincs. Szeme esetleg. Valamiért úgy érzem, nem egy sci-fi film díszletei közül bújtak elő. Aztán ott van, amiket józanul látok a levegőben, és mozgatni tudom őket.
- Nem lehet, hogy telepátia?
- Ugye, onnan indultunk, hogy én teremtettem a világot. Ehhez képest a telepátia brutális visszalépés volna.
- Igaz, igaz. Próbáltál ezoterikus emberekkel beszélni róla?
- Hogyne. Akit csak találtam. Az első reakciójuk az volt, hogy meg akartak "gyógyítani" az egyetlen dologból, amiről azt gondolom, hogy értelme van. Nem tudták, miről beszélek, aztán "Isten"-re vagy férfiként, vagy anyaként hivatkoztak. Nincs időm ilyen baromságokra. Olyan, mintha robotokkal beszélnék.
- Hát igen. Vannak fura dolgok. Most olvastam, hogy Amerikában van egy hegy. Hallottál róla? Mágnes-hegynek hívják. 40km-re szabad megközelíteni. Utána a hatóságok már nem vállalnak felelősséget. Közelebb mész, kiszállsz a kocsiból, és az autó tovább gurul a hegy felé.
- Komolyan? Köszönöm, hogy szóltál róla. Ha arra járok, vigyázok, nehogy valami mellpiercinges csajt vigyek magammal.
- Ez jó. Arra vigyázz, hogy...
- Várj, várj. Kérlek, ha rosszat akarsz kívánni, másnak kívánd helyettem.
- Csak arra akarlak figyelmeztetni, hogy...
- Szerinted én még nem gondoltam rá? Függetlenül attól, hogy mi az? Jót kívánj.
- Akkor azt kívánom, hogy legyen veled...
- Állj. Ne kívánj nekem semmi konkrétat. Majd én eldöntöm, hogy mit akarok magamnak. Megmutatom, mi a jó kívánság. Kívánok neked boldogságot és egészséget.
- Én is neked. A többi jön magától.

 

selfie :: 2021. március 11., csütörtök, 16:01:02 :: 0 komment

- Hogy tetszett a fotó?
- Nem tudtam róla eldönteni, hogy vajon varró szakkörön jártál, vagy beugrottál a fogorvoshoz.

 

possibilities :: 2021. március 11., csütörtök, 12:07:32 :: 0 komment
vylie

Vylie napozott.

Bal karját a válla mellé, jobbját a feje fölé fektette. Mindkét könyökét derékszögben tartva jobb tenyerébe tette a bal kezét. Bal lábát felhúzta, és a jobb térdéhez támasztotta a talpát.

Meztelen volt.

Katonák állták körbe. Kardokat és lándzsákat szegeztek felé. A pengék a szemeit, az arcát, a nyakát, a szívét és a testét célozták. A fegyverek a bőrétől pár centiméterre remegtek.

Vylie pislogott, és a katonákra mosolygott.

Várt egy percet.

- Ha azt szeretnétek, hogy felkeljek, érdemes lenne hátrébb húzni a fegyvereket. Egyedül nem megy? Sejtettem. Csináljuk együtt. 

A nő felállt. Testétől láthatatlan erő tartott távol minden pengét.  A katonákat a kezükben lévő fegyverek lökték hátra.

- Szeretnétek bekísérni a bíróságra? - kérdezte Vylie.

A nő mögött nyoma veszett a tengernek. A helyén homoksivatag terült el. Tombolt a vihar. A távolból két kobra meredt a katonákra. Az égig értek, szemük türkiz fényben izzott, fogaikból sötétvörös villámok vágtak újra és újra a földbe.

Fekete sárkány lebegett a férfiakkal szemben. A szemei és a fogai aranyból voltak, homloka előtt egymásba nyíltak a dimenziók. Az áttetsző falak mögött arctalan lények várták, hogy átlebeghessenek ebbe a valóságba.

A sivatag eltűnt. A nő mögött újra láthatóvá vált a tenger.

- Kedves tőletek. Egyedül is odatalálok.

A katonák nem mozdultak. Jelét sem adták, hogy valaha mozdulni fognak.

Vylie besétált a tárgyalóterembe.

- Helló.
- Vádlott. Foglaljon helyet! - utasította a bíró.
- A szék nedves lenne, én pedig koszos. Ezt a kis időt kibírom állva.
- Beismeri a püspök ellen elkövetett merényletet?
- Azt hittem, életben van.
- Tetszhalott.
- Jobban tetszene neki, ha halott volna. Nekem szimpatikusabb így.
- Ez beismerés?
- Nem értem az eljárást.
- Nem érti, mivel vádoljuk?
- Haladjunk sorban. Ha jól sejtem, azt állítjátok, hogy puszta kézzel agyonvertem egy óriási démont, miközben egy másik démon a torkomat próbálta átharapni. Az ő fejét letéptem, darabokra szedtem egy tucat páncélba öltözött, felfegyverzett férfit, a kezemben megjelenő harci kalapáccsal foszlányokká csaptam egy illuzionistát, és a püspök tudatát átküldtem egy démoni létsíkra. Korrekt?
- A tanúk vallomása egybehangzó. Nincs értelme tagadni!

A bíró a helyszínről készült fényképeket lengette.

- A ti fotósotok ennyire képes? Bemutassam az enyémet? Inkább folytatom. Azok után, hogy mindezt feltételezitek rólam, tényleg felmerült bennetek, hogy erővel hoztok be a bíróságra? Itt akadtam el. Vagy arra számítottatok, hogy besétálok bólogatni? Akkor viszont miért szegeztetek felém fegyvereket?
- Hol vannak a katonák?! - kérdezte a bíró.
- Lemaradoztak. Nem bírták a rekreációt.

A bíró nyelt egyet, és az ügyészre nézett. Az ügyész felemelte a hüvelykujját, és elismerően bólintott a bíró felé.

- Ítélethirdetés következik! - mondta a bíró. A torkát köszörülte.
- Lassíts, oké? Hol marad a tárgyalás? Én ráérek. Felesleges kapkodni.

A bíró kibontotta a kezében lévő borítékot.

- A vádlott...

Vylie a szavába vágott.

- Rendben. Kész az ítélet. Valahol megértelek. Egyetlen apróságról feledkeztél meg.

Vylie pupillái résnyire szűkültek. Orra kitágult. Magába szívta a levegőt.

Szemei vörösen izzottak.

A királylány hátralépett, oldalra döntötte a fejét, és a falon lévő festményt vizsgálta.

- Hogy tetszik? - kérdezte Vylie-t.

A képen Vylie napozott a tengerparton. Katonák állták körbe. Besétált a bíróságra, és szóba elegyedett a bíróval.

Még meg sem száradt rajtuk a festék.

A nő a királylány kezét fogta.

- Imádom, amikor aktot festesz rólam.
- Csak?
- Valamiért úgy érzem, ez a kép agresszív színben tüntet fel.
- Emiatt lehet? - kérdezte a királylány, és kép azon részére mutatott, amely a bíróval szemben álló nő lélegzetvételét követte.
- Az összhatásról beszélek. Persze, nehéz objektíven látnom magamat kívülről.
- Tudod, van olyan szög, ahonnan nézve, ha magát az agressziót nem is, a rá való képesség vonásait felfedezni vélem rajtad.
- Melyik szög az?

A királylány olyan közel hajolt Vylie arcához, hogy az ajkuk szinte összeért.

Mozdulatlanul álltak.

Elvesztek egymás tekintetében.

 

you :: 2021. március 11., csütörtök, 09:03:05 :: 0 komment

Oh, dear.

Attól, hogy szépek a román és az ukrán nők, még lehetsz te a legszebb.

Azt hittem, ez evidens.

 

mystery :: 2021. március 10., szerda, 22:48:48 :: 0 komment

Hogyan lehet legális az, amikor olyan személy ír spirituális könyvet, aki nem tud repülni?

 

desire :: 2021. március 10., szerda, 22:33:36 :: 0 komment

Tudod, mi a legnagyobb szexuális fantáziám?

Sőt, most az egyetlen.

Azt akarom, hogy fekszik rajtam valaki, vagy én fekszem valakin, egymás szemébe nézünk, és ő felfogja, hogy ki vagyok és mi vagyok, és én is felfogom, hogy ő ki és mi.

Erre vágyom.

A többi jön magától.

 

 

 

survive :: 2021. március 10., szerda, 21:53:18 :: 0 komment

Vajon mit kellene tennie az embereknek azért, hogy ne akarjam őket elpusztítani.

Semmit.

Ez nem arról szól, hogy mit nem csinálnak.

A kérdés az, hogy mit kéne abbahagyni.

Az első, hogy azt a fogalmat, hogy adó, el kell felejteni. Méghozzá gyorsan.

Nem létezik olyan adónem, ami indokolt és elfogadható. Soha nem létezett, és el sem képzelhető, hogy létezzen.

"Jó, de akkor miből épüljenek az iskolák?"

Értem.

Kérdezek én is, jó?

Aki nem képes arra, hogy kellő pénzt, lelkesedést, ötletet szerezzen egy iskola felépítéséhez és működtetéséhez, az mit akar tanítani?

"Miből lesz kórház?"

A kórházakat szívesen támogatom, mert tetszenek a doktornők. Nem mind. Már amelyik. Miattuk támogatom a többit is.

Hogy miért tetszenek, az jó kérdés.

Egyrészt kerülöm a kapcsolatot a baktériumokkal, vírusokkal és gombákkal. Egyszer befogadtam egy kóbor macskát. Azt vettem észre, hogy minden alkalommal, amikor hozzányúltam, kezet kellett mossak. Mivel folyton simogatni akartam, a macska és a fürdőszoba között jártam oda-vissza. Három átvirrasztott nap után bevittem a menhelyre, és fizettem, hogy gondoskodjanak róla, mert szerettem.

Másrészt az tetszik az állatpornóban, amikor a nő képes elfeledkezni az összes hülyeségről, és az egész lényével a lényegre fókuszál.

Erről még egy orvossal sem beszélgettem. Ki tudja, mit hoz a jövő.

Nyitott vagyok, viszont azon kívül, hogy az illatát szeretni akarom, az is jó, ha el tudja hitetni velem, hogy valamilyen értelemben azonos szinten vagyunk.

Így az állatokat és az embereket le is húzhatjuk a listáról. Mi marad?

Mindenesetre a kórházakat támogatom. Erre való az egészségpénztár. Annak a díjával kapcsolatban soha nem éreztem magamban ellenállást.

"Ki fog utakat építeni, ha nincs adó?"

Jézusom. Ennyire nem megy egyedül?

Mégis, ki építene, ha nem a rendőrség? Az utakból élnek. Az ő érdekük, hogy minél tisztább és jobb minőségű legyen az út, hogy pár másodpercre elfeledkezz az olyanokról, mint ők, és élvezni bírd, hogy létezel.

Küldik magukról az emlékeztetőt. Abból telljen már arra útra is.

Látod, mindenre van válasz.

Az adót kell rohadt gyorsan elfelejteni. Vagyis, nekem az államból is elég volt.

 

match :: 2021. március 10., szerda, 21:36:51 :: 0 komment

Azon tűnődtem, mikor fordult elő utoljára, hogy valakiről azt éreztem, egy súlycsoportban lehet velem.

Akkor történt, amikor az önbecsülésem elért arra a pontra, ahonnan már nem volt hová tovább zuhannia.

 

trust :: 2021. március 10., szerda, 21:34:11 :: 0 komment

Képzeljünk el egy személyt, aki valamilyen szinten felfogta azt, hogyan működik a DNS. Képzeljük el, hogy ez a személy azt gondolja, az élet spontán módon is létrejöhetett.

Az illetőtől soha, semmilyen körülmények között nem vennék használt IQ-tesztet.

 

the known unknown :: 2021. március 10., szerda, 10:08:28 :: 0 komment

Tegnap ezeket ajánlotta a YouTube.

Fogalmam sincs, miért ajánlgat ilyeneket. Most kinek szóljak?

 

preparation :: 2021. március 10., szerda, 09:03:58 :: 0 komment

Lassan annyi időt töltök a jacuzziban, mint egy profi úszó, aki az olimpiára készül.

 

the world in your hand :: 2021. március 09., kedd, 08:59:51 :: 1 komment
vylie

- Vylie, csukd be a szemed.
- Ezt fordítva szoktuk játszani - mondta a nő, és becsukta a szemét.
- Boldog nőnapot! - mondta a királylány, és Vylie kezébe tett egy kristálykockát.

A nő izgatottan forgatta az ajándékot. A kocka ezer színben szikrázott.

- Gyönyörű. Mi ez?
- Fényszámítógép. Tudom, hogy nem akarsz tárgyaktól függeni, viszont szeretsz játszani.
- Máris imádom. Van hozzá manual?
- Nincs, úgyhogy figyelj, mert csak egyszer mondom el, hogyan működik. Többféle kristályt építettem bele. Mindegyik polarizálja a fényt. Ha megfelelő szögben érkezik a fény egy adott kristályba, akkor a polarizáció iránya megváltozik. A belső rétegekben lévő kristályok bármeddig megőrzik a polarizáció irányát. A külső réteg sötétben visszaáll a kiinduló állapotba. Ezt azért tettem bele, hogy újra tudd indítani, ha lefagy.
- Zseni vagy.
- Fel sem merül bennem, hogy olyan programot írnál, ami lefagy, de mi van, ha installálsz rá valamit, vagy kölcsönadod nekem. Esti szürkületben ugyanolyan gyors, mint verőfényben.
- Már tudom, mit írok rá.
- Mi lesz az?
- A program, amely minden kérdésre válaszol.
- Mit fogsz tőle kérdezni?
- A második kérdés a nászutunkkal kapcsolatos.
- És az első?
- Az első, hogy ebből a pillanatból hogyan jutunk el oda, hogy rajtad nincs ruha, és a fenekedet nyalogatom.

 

 

women’s day :: 2021. március 08., hétfő, 10:54:53 :: 0 komment

Nem szoktam tudni, milyen nap van, azt végképp nem, hogy mikor.

Tegnap emlékeztetett valaki a nőnapra.

Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy hello.

 

metoo :: 2021. március 07., vasárnap, 21:42:20 :: 1 komment
metoo

Jut eszembe, ismerek olyan nőt, aki panaszkodott arról, hogy milyen üzeneteket küldött neki Vágó István.

Láttam belőlük egyet-kettőt.

Szinte minden fajta extrém pornót néztem már, de azok az üzenetek visszataszítóak voltak.

Az illető kerülte volna a találkozást. Sajnos együtt kellett dolgozniuk.

Képet nem láttam, valószínűleg nem is volt.

Csak szavakat.

Ez így nőnap előtt eggyel eszembe jutott.

A francnak hiányzik a felhajtás, a Google-nak két hete nem veszem fel a telefont, és nem hívom vissza.

Nem érezném magam hitelesnek, ha ezt elhallgatnám.

Az egyik üzenetet ennyi év után is fejből tudom idézni, ha esetleg valaki kíváncsi rá, mi állt benne.

Gondolom, a pártja nem szeretne a szexuális zaklatók pártja lenni.

Máshol legalább fizetnek érte kölcsönös megegyezést követően.

Lehet, hogy ideje visszavonulni a közélettől.

PS: a lexikális tudás hasztalan. Gondolkodni érdemes.

PS2: fogalmad sincs róla, hogy mi az a homeopátia.

 

coincidences :: 2021. március 07., vasárnap, 21:07:54 :: 1 komment

Elképesztő mennyiségű emberrel találkoztam, aki be akart jutni a médiába. A mai napig megkeresnek.

Randiztam egy nemzetközi újság főszerkesztőjével, aki éveken át tévéknek dolgozott. Sosem volt adásban.

Ahhoz képest, hogy nem voltak ilyen vágyaim, meglepően sokszor szerepeltem a tévében, úgy, hogy beszéltem is.

Az is reális, hogy beszéltem pár szót Sennával, sőt, úgy rémlik, kaptam tőle ajándékot.

Sosem érdekelt a Forma-1, a zajt is utálom, a férfiak sem érdekeltek különösebben (már akkor sem, női teniszt és röplabdát néztem, ha néztem ilyet, esetleg a német nőket), nehezen megyek el otthonról, és ha mégis, akkor azért indulok el, hogy felrobbantsak valamit.

Esetleg azért, hogy valamelyik nagymellű hetedikes vagy nyolcadikos csajjal találkozzam.

Most az általános iskoláról beszélek.

Gyakorlatilag odatoltak Senna elé.

Az egész iskola, vagyis az egész falu Forma-1 őrült volt, folyton a Ringen lógtak.

Persze lehet, hogy az összes osztálytársam dumált vele, és erről soha nem beszéltünk egymás között, annyira természetes volt.

Esetleg a többség nem mert beszélni róla, mert szégyellte, és próbálta egyedül feldolgozni.

Az is reális, hogy a liberális szervezet, amely éveken át működött, azután számolja fel magát, hogy az összes csajjal "megismerkedtem", akivel meg szerettem volna. 

Közülük a legszebbel a szervezetet megszüntető szavazáson jöttünk össze. Országos küldött voltam pár hónappal azután, hogy beléptem. Szavazás helyett kimentünk a parkolóba. Mire visszajöttünk, nem létezett a szervezet. Magunkra hagyott minket.

Ezek hihető történetek.

Azt nem tudom, hogy magamon röhögjek, vagy rajtam röhög valaki. Ha az utóbbi, akkor rajta vagy rajtuk én fogok.

 
< 1 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 17 21 25 31 37 45 55 >