you’ll meet again one day :: 2021. július 13., kedd, 20:14:48 :: 26 komment
vylie

Vylie megszólalt.

- Azokban a sorokban árulják, amit nem hordunk, ezekben, amit nem eszünk meg, és körülötte van, aminek a létezéséről sem szeretnénk tudni. Majdnem értem, miért jöttünk ide.
- Amikor sötétségbe borítod a világot, az hangulatosabb, mint amikor jellemzed.
- "Ha elég sokáig bámulsz a mélybe..."
- Akkor marhára ráérsz. Nem vásárolni jöttünk, hanem kalandozni.
- Kalandozni?
- Segíteni.
- Bajt keverni.
- Aztán segíteni.
- Rendben. Kalandozzunk a piacon. Kezdjük a ruháknál - mondta Vylie.

Kézenfogva vezette a királylányt.

- Tehén, róka, róka, nyest, bárány, bárány... Tudod, mi a furcsa? Nincsenek évszámok.
- Miért lennének évszámok?
- Mert különben olyan, mint egy temető. Vagy egy rituálé másnapja. Minden, amit itt árulnak, halott állatok bőréből készült. A bőrükért ölték meg őket.
- Menjünk innen.
- Balra láttam a húst. Jobbra sejtem a halakat. Merre induljunk?
- El innen. Elég a piacból.
- Vele mi lesz? - mutatott Vylie egy távoli asztalra.

A ruhákat áruló sorok mögött, a fal mellett ült egy árus.

A királylány közelebb ment hozzá.

Az asztal telis-tele volt állatokkal. Az egyik ketrecben rémült arcú majmok rohangáltak föl-alá, és keresték a kijáratot. Mellettük egy hosszú szőrű nyúl pihegett a hőségben. A bánatosan szendergő vadászgörény mellett éhes sün reszketett.

A királylány nem akart hinni a szemének.

Az asztal alatt, a földön egy kalitkába zárt, zöld madár feküdt nyitott szemmel, mozdulatlanul.

A királylány a madarat nézte.

Sötét felhők gyülekeztek az égen. Feltámadt a szél.

Vylie megfogta a királylány karját.

- Emlékszel a diétánkról és az uralkodással kapcsolatos érzéseinkről szóló beszélgetésre? - kérdezte.

Dörgött az ég.

- Amikor én kerülök ilyen hangulatba, puszta kézzel folytatom. Segít felszabadítani az érzéseket.

Villámlott.

- Autentikusabb, ha leharapod a fejét.

Az eladó sápadtan, reszkető kezekkel kapaszkodott a székbe. Nem mert megszólalni.

- Még él - mondta Vylie.
- Tudom. Azért van még egyben a piac - sziszegte a királylány.
- Honnan tudjuk, hogy milyen állapotban került ide? Lehet, hogy betegen találták.
- És a többi állat?
- Örülök, hogy rájuk is gondolsz, mielőtt elpusztítasz mindent magad körül.
- Mit tegyek? Az első ötletem az volt, hogy vegyük meg őket.
- A pénzből újabb állatokat fogna be, és bővítené a kínálatot.
- Vigyük el a madarat.

Vylie leolvasta a madár árát, a pénzt letette a földre, felvette a kalitkát, leállította az ítéletidőt, és hazavitte a királylányt.

- Meg tudod menteni? - kérdezte a királylány. A madarat a kezében tartotta. Könnycsepp csillant a szemében.

Vylie a királylány szobája felé nézett, és tűnődött.

- Megharapott már? - kérdezte.
- Kicsoda? A kisvirágom? Miért, meg fog?
- Reméljük, nem.
- Miért tenne ilyet?
- Vágj le róla egy levelet. Ha rám hallgatsz, előtte átbeszéled vele.

A királylány odaadta Vylie-nek a madarat, és bement a szobájába.

- Sszz.

Bal kezében egy levéllel, jobb mutatóujjával a szájában tért vissza.

- Mi történt? - kérdezte Vylie.
- Mikor? Hol? - kérdezte a királylány.

Vylie kihúzta a királylány ujját a szájából, és megnyalta.

- Biztos, hogy elegendő fémet eszel mostanában? - kérdezte.
- Hagyjál ezzel. Itt a levél. A véremet adtam érte.

Vylie betette a levelet a gyógynövény-centrifugába, hármas fokozatra állította a gépet, és kristálypoharat tartott elé.

Gyanta színű olajcsepp hullott a pohárba.

- Egyre lassabban ver a szíve. Alig lélegzik - mondta a királylány.

Vylie vízzel keverte az olajcseppet, és megitatta a madarat.

A madár őt nézte, aztán a királylányt. Becsukta a szemeit. Kinyitotta, és újra becsukta őket. Elernyedt. Nem mozdult többé.

- Nem ver a szíve - mondta a királylány.

Két könnycsepp gördült le az arcán.

- Már nem fog mozogni? Nem fog repülni? Nem fog énekelni? Miért nem?

Sírt.

- Miért így történt? - szipogta. - Azt hittem...
- Tedd az asztalra.

A királylány ölelte és dédelgette a madarat.

Vylie elrámolt az asztalról.

- Tedd oda, kérlek - mondta.

A királylány az asztalra fektette a madár testét.

Vylie magához húzta a királylányt. Várt. Tett vele hátrafelé pár lépést.

Áttetsző, zöld lángnyelvek táncoltak az asztal fölött. A madár fejénél bújtak elő a levegőből, és szétterjedtek az asztallapon. 

A tűz nyújtózkodott, örvénylett, összehúzódott, és felvette a madár alakját.

A madár körbefordult, eltűnt, és a következő pillanatban a királylány vállain ült.

A királylány tapsolt, táncra perdült, kiszaladt a kertbe.

A madár és ő a bokrok és a fák között játszottak és kergetőztek egész délután.

Esteledett.

- Minél később, annál nehezebb elengedni - mondta Vylie.
- Tudom. Utána mi fog történni? - kérdezte a királylány könnyes szemekkel.
- Újra találkozni fogtok. Megígérem.
- És addig?
- Addig, egyebek mellett, életben tartjuk a többieket.

A madár kétszer is visszafordult, aztán elrepült.

Vylie megölelte a királylányt.

 
 
sarakata
2021. 07. 14.
13:24:40

Remelem, latod, hogy mindent elolvasok. Tobbszor is es visszamenoleg is. Merci. 🥰 Udvozlom a kiralylanyt.
Mage
2021. 07. 14.
16:45:23

Fogalmam sincs, hányan olvastok, és ki mikor, mert nem nézem. A kommenteket látom.

Ez a rész milyen érzéseket váltott ki benned?
sarakata
2021. 07. 14.
18:45:20

Wow. I have to act out from my splendid isolation. Jo nagy amplitudoju erzeseket, reszvetet, felhaborodast, egyutterzest, banatot, remenyt, varakozast, katharzist, megkonnyebbulest, megoldottsagot s boldogsagot eltem at. Shakespeare-nek mindez ot felvonasaba kerult. 🥰
Mage
2021. 07. 14.
18:56:23

Shakespeare és a megkönnyebbülés. Ezen a téren műveltebb vagy nálam.

Mondjuk, azt még nem próbáltam, hogy belerakok egy könyvet egy másikba, és úgy olvasom. Az első könyv a felénél megszakadna, kezdődne a másik könyv, és utána befejeződne az első.

Lássuk. Ez így kevés.

Mi lenne, ha laponként fűznénk össze őket, és felváltva menne a két könyv? Ha nem ugyanannyi oldal volt mindkét könyvben, akkor lapozás után sosem lehetnél biztos abban, hogy váltottál közöttük.

Az egyik lehetne szívszorító dráma, a másik angol humor.

Most nem a Bibliáról beszélek.

sarakata
2021. 07. 14.
19:15:27

Nayo, legkozelebb gondolkodom s konyvtarazok egy par hetet, mielott reflektalok. Probalok pl a Szentivaneji alommal kijonni e malheurbol. Igazabol csak meltatni akartam iroi erdemeidet. A merge-elt konyvet erdeklodve varom.
sarakata
2021. 07. 14.
19:48:18

Szeljegyzet: a kommentemre adott elso valaszod a kovetkezo erzeteket keltette bennem: dobbenet, csalodottsag, megutottseg. Mintha felkeresedre levetkoztem volna elotted s te igy reagaltal volna: "Nah, ez a mell azert nem az az otszazas silicon, amit elvartam volna." THX, a libidom maris az egekben. A nok is megerdemlik a gyengedseget, nem csak az allatok. For your information.
Mage
2021. 07. 14.
20:19:47

Ne haragudj, Kata, nem akartalak megbántani.

Lehet, hogy nem tűnt ártatlan viccnek. Ezért hadd mondjam el, hogy semmit sem olvastam Shakespeare-től.

Gimnáziumban egyszer irodalomból egyesre zártak. Pótvizsgáznom kellett. “Elit” gimnázium volt, az egész iskolában ketten buktak abban az évben. Én voltam az egyik.

Végül kirúgtak.

Az egyetlen kötelező, amit három és fél év alatt elolvastam, ETA Hoffmann Arany virágcserepe volt. Azért olvastam el, mert az egész osztály szidta, és még azért, mert akkoriban kipróbáltam párszor az LSD-t, és azonos nevű volt a szerző, és talán a tudatállapot is.

Semmi mást nem olvastam el a gimiben irodalomból.

Évekkel később, egy révült pillanatomban megvettem pár orosz klasszikust. A Mester és Margaritával kezdtem, és húsz oldalt se bírtam belőle. Talán tízet se.

Tehát semmi orosz klasszikust nem olvastam.

A Svejket feladtam úgy a negyedénél.

Shakespeare-rel blöfföltem. Fogalmam sincs, hogyan végződik Hamlet. Azt se tudom, hogyan kezdődik, mászkál valami szellem, ennyi van meg belőle. Már a konfiktust se tudom, nem hogy a végét.

A Rómeó és Júliáról annyit tudok, hogy Leonardo diCaprio a forgatása közben tanult meg gyöngyhalászni.

Tehát blöfföltem. Játszottam. Simán rákoppinthattál volna az orromra. Mint amikor a kirakat előtt elmagyaráztad nekem, hogy ami az ablak másik oldalán van, az nem ezüst étkészlet, hanem fémipari hulladék. Azóta sem tudom, miből látszott. Ezért irigykedtem is a napokban, mert eszembe jutott.

Ha megbántottalak, sajnálom. Ártatlan tréfának szántam.
Mage
2021. 07. 14.
20:29:10

És elképesztő jól esett, amit írtál.
Mage
2021. 07. 14.
20:44:32

Az is belejátszott, hogy olyan szépet írtál, hogy nem mertem elfogadni. Annyit kellett volna válaszoljak, hogy köszönöm.
sarakata
2021. 07. 14.
20:49:07

Tiszta szivembol szeretlek. Koszonom, hogy letezel. 💛💛
sarakata
2021. 07. 15.
00:14:25

Ez a mai egy szep tortenet volt. Mindennel egyutt.
Mage
2021. 07. 15.
06:39:44

🌹✨
Mage
2021. 07. 16.
15:36:19

Gondolkodtam azon, válaszoljak-e, és mit.

Először is, utálom, ha valakihez vagy valamihez hasonlítanak.

Ezzel az emberek többsége is így van. Gondolom, azért művelik folyton egymással.

Ha a levetkőzéshez, gyengédséghez, és mellmérethez mérjük a helyzetet, akkor az történt, hogy én vetkőztem le, és te mondtad nekem, hogy "Húhh, neked még a Juliénál is nagyobb melled van, pedig ő ebből él, és rengetegen imádjuk".

Innen indultunk. Ehhez képest barátságos voltam.

Ráadásul nem Shakespeare-en élcelődtem, hanem a Biblián.

Shakespeare rám nézve sértő.

Azt hiszem, Horatius írta az Ars Poeticában, hogy a befogadás élménye a felismerésből fakad. Abból, hogy ráismersz egy karakterre, egy személyre, egy helyzetre, vagy önmagadra.

Na most.

Shakespeare műveiben egyetlen dologra ismerek rá. Arra, hogy mi történik akkor, ha összezársz öt-tíz depressziós, önsorsrontó lúzert, néhányukat felfegyverzed, és eldobod a kulcsot.

Ha esetleg nincsenek bezárva, akkor a cselekmény csúcspontja olyasmi, hogy a két főszereplő véletlenül elsétál egymás mellett az erdőben, mert két külön úton mennek. Így nem találkoznak, ami miatt szenvednek, és véget vetnek az életüknek.

Ha jól tudom, a Rómeó és Júliában megbeszélik egymással, hogy halottnak tettetik magukat, aztán az egyikük erre valamiért nem emlékszik, és bánatában kinyírja magát. A másik felébred, rájön, hogy ennél idiótább partnert soha nem fog találni, más meg nem illene hozzá, ezért ő is megiszik valamit, aminek az a következménye, hogy az emberiség átlag IQ-ja tovább emelkedik.

Ehhez hasonlítod, amit írok?

Szomorú, hogy ezt neked mondom, mert pont te vagy az egyetlen, aki legalább reagál rá valamit. És máskor örülni szoktam neki.

Mindenkit megkérek, hogy ha velencei tükörhöz vagy Shakespeare-hez hasonlít, utána ne sértődjön meg, ha válaszolok.
Mage
2021. 07. 16.
16:37:42

Megmutatom, hogyan néz ki a Shakespeare- és Julimentes verzió:

Kata, a mai napig emlékszem arra, amikor először megláttalak. A nemes vonásaidat a gyönyörű, hófehér bőröd tette hitelessé. A szemed tele volt élettel és játékossággal. Arra gondoltam, hogy te nem is stylist vagy, hanem maga a stílus.

Rizóma
2021. 07. 18.
00:05:35

Alaposan lehúzod Shakespeare-t, dehát szerintem az összes butuska vígjátékát meg kardpárbajos jelenetét -- ne feledjük, piacra dolgozott! -- meg lehet bocsátani annak, aki olyat tudott írni, mint "elhatároztam, hogy gazember leszek", vagy pl.
"Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme nincs."
vagy Antonius gyászbeszéde Ceasar temetésén (mint a szónoki manipuláció mesterfokának bemutatása),
és néhány hasonló
Mage
2021. 07. 18.
05:22:20

Nem tudom, hogy erre kell-e komolyan válaszoljak, vagy mindenki számára világos, hogy viccelődünk.

Az idézett szöveg tartalma - önmagában nézve - tökéletes példája annak, amit írtam: “ depressziós, önsorsrontó lúzer”.

Amikor véletlenül elolvasok valami ilyet, megbeszélem a tudatalattimmal, hogy az egészet, úgy, ahogy van, kukázzuk.

Ezt többnyire hangosan teszem, bevált módon, erre a célra fenntartott mondatokkal.

Valószínűleg azért nem érzed rajta, mennyire ártalmas, mert a csapból is ez folyik.

Ugyanezt az üzenetet naponta százszor hallod, mert ha az emberek nem mondogatnák egymásnak folyamatosan ezeket, akkor esetleg nem mindenki hinné el.

Az, hogy szépen van megírva, és benne marad a fejedben, csak kártékonyabbá teszi.

Próbáld elképzelni, hogy számítógép vagy, és a szöveg, amit idéztél, program.

Tényleg ezt akarod lefuttatni?

Ezt szeretnéd elhinni az életről?

Ez jó neked?
Mage
2021. 07. 18.
05:39:04

Indulásnak, ellensúlyozni a fenti rettenetet ez ugrott be:

“Az a gyáva,
Ki, amit érez, elrejti magába,
És ami benne gyönge, emberi,
A másiknak föltárni nem meri.
Mért várod őt, ha nem ezért?
A boldog élet vágya nem kísért?
Galambok közt, virágos szigeten,
Békés, családi kör, parányi házban.
Az élet szép... Tenéked magyarázzam?”

(Heltai Jenő)
Rizóma
2021. 07. 18.
14:39:48

Visszaolvastam, mit írtam, és valóban úgy hangzik, mintha a nyolcadikosoknál helyettesíteni próbáltam volna az irodalomtanárt.
De a lényegét fenntartom: az élet alapvetőn öncélú és üres, miként az ember is (ettől függetlenül élvezhető, sőt sokszor kifejezetten jóleső.)

Heltaira George Bernard Shaw-t hozom
a természetes szelekción alapuló evolúció kapcsán megjegyezte: „Amikor elkezd derengeni a dolog jelentősége, az ember szíve mintha egy belső homokbuckába süllyedne. Iszonyatos fatalizmus sugárzik belőle, a szépségnek és az intelligenciának, az erőnek és a céltudatosságnak, a becsületnek és a törekvésnek valami hátborzongató és elátkozott redukciója”
Mage
2021. 07. 18.
18:47:51

Korábban írtam, hogy filozófiai alaptézis, hogy valaminek a nemlétezését általánosságban nem lehet bizonyítani. A létezését lehet, már ha elnézőek és nagyvonalúak vagyunk.

Ha azt mondod, hogy "az élet alapvetőn öncélú és üres", az azt jelenti, hogy te nem látod, nem találtad meg az élet értelmét.

Ez nem jelenti azt, hogy nincsen neki. Abból, hogy még nem találtad meg, ez nem következik.

Hogy most az élet értelméről mit gondolok, az összetett kérdés, mert először az "élet" jelentését akarnám definiálni, aztán az "értelem"-ét, és utána még mindig válaszolhatnám azt, hogy fogalmam sincs.

Vagy van.

Maradjunk abban, hogy mióta foszlányokat láttam abból, hogy ki vagyok, mi vagyok valójában, minden lehetséges módon hálás vagyok érte, és imádom, hogy létezem.

Az evolúció egy elmélet, amelyre nincs bizonyíték.

Rizóma
2021. 07. 18.
23:30:44

Jó, maradjunk annyiban
(miként kb. fél éve is kb. addig jutottunk, hogy nem értünk egyet, bár nem zárom ki teljesen, hogy neked van igazad, sőt reménykedem is abban, hogy én tévedek)

Egyébként köszönöm a múltkori könyvajánlást, jól szórakoztam a Bullshit Jobs-on. Legutóbb akkor jutott eszembe Graeber könyve, amikor egy szociológus elmagyarázta a falusi Magyarországon a munkanélküliek világlátását: többnyire ők maguk is úgy érzik, hogy a közmunka tartást ad nekik, a segélytől eltérően...)
Mage
2021. 07. 19.
06:53:50

Kezdetnek jó, ha reménykedsz benne. Ennél azért többre lesz szükség, mert két hét múlva dolgozatot írunk belőle. Otthonról. Lógni nem lehet, puskázni ér.

Imádni fogom, ha ezentúl mindent nekem köszönsz meg. Végre valaki érti, amit írok. A többiek példát vehetnének rólad.

(Nem emlékszem, hogy ajánlottam volna a könyvet. Nem is olvastam. Viszont szívesen.)
Rizóma
2021. 07. 20.
00:54:47

Vagy úgy...
Nemes blogodnak tán
kiművelt vendége
dícsérte Graebert,
nem tenmagad.

(El)
Mage
2021. 07. 20.
05:48:02

SEBASTIOANO
Graeber, a hitvány, ravasz és szemfüles,
Elhitette velem, hogy az élet oly kegyes.
S míg ugatott a kutya, a karaván haladt,
De cincogtak az egerek a nyergem alatt.

RONALDINYO
Lenni kell. Lenni kell; ki van, ha te nem?
A kert vége Agapéval nekem gyötrelem!

MARCOPOLO
Az éj csöndjében az értelem kísért…

SEBASTIOANONÍNÓNANO
Ki vagy te, hogy gondolkodj, ítélj?
sarakata
2021. 07. 20.
07:04:42

Megertettem William elleni kifogasodat mar elsore. S igazad van. A szandekom az volt, hogy egy iras hatasanak erejere s a megerintett erzelmek szimfoniajara utaljak. Mero kedvessegbol, s tudom, hogy tudod. A Julimentes verziora szeretnek valaszolni, de nem tudok, annyira le vagyok nyugozve.
William is erinti a mennyeket, de nala a pokol a happyending. A te irasod a felemelt a vegen. Puszik. 💛💛🦄
Mage
2021. 07. 20.
07:23:53

Pont kezdtem ráhangolódni 📖🖊
Mage
2021. 07. 24.
18:33:55

=> Regisztrálni jó <=