target practices :: 2021. július 23., péntek, 17:00:21
vylie princess

Az űrhajó az utasai körül tartózkodott, és ezzel egyidőben az űrben volt, valahol a sötétben, a csillagok között.

Az utasok a hangárban ingerelték egymást.

Egy férfinak látszó lény zöld-fekete foltos, csillogó bőre alatt félelmetes izmok duzzadtak. Fekete, írisztelen szemeivel a királylányt nézte, és csóválta a fejét.

A lány ignorálta, majd odafordult hozzá, és mosolygott.

- Sokszor én is csodálkozom magamon - mondta.

A férfi felhúzta az orrát.

- Protekciós.

Mintha szikla szólt volna.

Vylie egy sakálarcú nő mellett ült mozdulatlanul, és a férfi szemébe nézett.

- Protekcióval van itt - mondta a férfi.
- És? - kérdezte a sakálarcú nő.
- Közelharcban használhatatlan.
- Tessék? - kérdezte a királylány.
- Fordítási hiba - mondta Vylie. - A tolmácsgép a "tapasztalatlan" szót választotta, aztán megbotlott a nyelve.
- Az mivel lett volna jobb?
- Miért, nem érzed úgy, hogy kevés a tapasztalatod? - kérdezte a férfi.
- Nem. Nem érzem úgy.

A lény kétszer is jobbra-balra fordította a fejét, mintha biztos akart volna lenni abban, hol van, és a királylány számára ismeretlen grimaszt öltött az arcára.

Szempárok, -triók, és egyebek meredtek rájuk a hangár távoli zugaiból.

- Nem érzem úgy, hogy kevés benne a tapasztalatom, mivel nincs benne tapasztalatom. Nem próbáltam. Vagy, ha mégis, most nem emlékszem rá.

Volt, aki mosolygott. Volt, aki a fejét csóválta.

- A tapasztalat számít, vagy a végeredmény? - kérdezte a királylány.

A férfi kinevette.

- Itt az alkalom - mondta a királylány.

A hangár közepére sétált.

Megfagyott a levegő.

Vagyis, megfagyott volna, ha beszálláskor bárki jelzi, hogy lélegezni szeretne.

A királylányra szegeződött minden, ami támadó szándék nélkül rá tudott szegeződni.

- A legalapvetőbb dolgokra megtaníthattad volna, mielőtt ide hozod - mondta a férfi.
- Ez pont rá volt írva a meghívó hátoldalára - mondta a királylány.
- Tehát, idefúj közénk a hátszél. Megérkezel, és az első ötleted, hogy párbajozz. Körbenézel, és mindenki közül épp engem választasz ellenfélnek. Komolyan kellene vegyelek?

A királylány felemelte a bal kezét, és behajlított ujjaival a csipogó madár csőrének mozgását imitálta.

A férfi elindult felé.

A királylány Vylie-hoz suttogott.

- Tényleg nem tudom, hogyan kell.
- Nyugodt lehetsz. Fogadást kötni nem szoktam. Az élményen csak emelni fog, amit most megosztottál velünk.
- Semmi nincs meg belőle. Nem tudom a szabályokat, és nem verekedtem. Alig.
- A génterápiához se értettél, amikor az őrt gyógyítani kezdted. Mégis milyen vége lett. Erről még filmeket is láttál. Van honnan elindulnod.

A férfi a hangár közepére ért, széles terpeszbe állt, és kéztartással jelezte, hogy elfogadja a szabályokat.

Másfélszer magasabb volt a királylánynál.

Zöld színű plazma kavargott a teste körül.

- Lehetséges, hogy ugyanazt a zenét szeretjük? - kérdezte a királylány.

Psytrance szólt a hangárban. A királylány táncolt és mosolygott, miközben zöld fénygömbök lebegtek körülötte.

Vylie látta rajta, hogy remeg, hevesen ver a szíve, és ha elfeledkezik magáról, az arca riadtra vált.

Elnémult a zene. A királylány mozdulatlanul állt, és a csodálkozó férfit nézte.

- A páncél hiánya a harcstílusom tökéletességét fejezi ki - mondta.
- Nem fogok kezdő és meztelen nővel párbajozni.
- Akkor vesztettél. Ki emlegette a szabályokat?

A férfi hátralépett. Egyenes, fekete kard volt nála, amelynek az élét sav marta kékre. Markolata nagy és erős kézbe illett.

- Már elkezdődött? - kérdezte a királylány.
- Fegyvered sincs? - kérdezte a férfi.

A királylány a kardra pillantott.

- A bajtársak szinte mindenen osztoznak egymással - mondta.

A férfi Vylie-ra nézett.

- Tudja, hogy mi az a fizikai közelharc? - kérdezte.
- Aha - mondta a nő.
- Azért felírhatnám valahova - mondta a királylány.

A hangja olyan lágyan remegett, hogy azt csak Vylie vette észre.

- Beszéld le róla - mondta a lény.
- Kétlem, hogy működne - mondta Vylie. - Legalábbis remélem, hogy nem.
- Nem tudom, hogyan kell tartani a kezemet a kezdéshez - mondta a királylány. - A lényeg, hogy azt szeretném, hogy mindenki maradjon életben.

A férfi egy középhaladó vívócsoport nyár utáni első edzésének tempójában suhintott a karddal.

A lány elkerülte a csapást.

A királykék pikkelyeket viselte a holografikus aranyszemekkel.

- Biztos érdemes volt divatbemutatóval kezdeni? - kérdezte a férfi.
- A divat változik. A látványom időtlen.
- Kérdés, mennyire állandó - mondta a férfi.

Felé vágott a karddal.

Valaki megállította a filmet.

- Mióta hordja a kéket? És mióta is van kígyóbőre?
- Nem mindegy? Látod, mennyire izgul. Nézzük tovább!

Az előadás folytatódott.

A királylány arrébb ringott. A penge a teret szelte.

A következő támadás gyors volt és precíz. 

A lány éppen félre tudott hajolni. A penge irányt váltott, a teste felé haladt, és közel járt.

Hátraugrott.

A férfi előre lépett, és döfött. 

A királylány elfordította a csípőjét, hátrafelé hajlította a hátát, és kitért a támadás elől.

Megmarkolta a kardot a levegőben.

A tenyerén lévő pikkelyek megkeményedtek, a penge két oldalához tapadtak, és egybeforrtak a fémmel. Szilárdan tartotta a fegyvert, anélkül, hogy az éléhez ért volna.

Előre lépett, a kardot felfelé rántotta, és kifordította ellenfele kezéből.

Csont reccsent, amikor a súlyos markolattal állon ütötte a férfit.

Az orvosi droid útnak indult.

A királylány, továbbra is a pengét markolva, lesújtott a hátradőlő testre.

Szikrázott a plazma.

Döbbenet és fájdalom ült a lény arcára.

A királylány a földre zuhanó test feje mellé térdelt, az ég felé fordította a kardot, és a markolatát a férfi torkához szorította.

A férfi feladta a párbajt.

A királylány kiegyenesedett.

- Valóban protekcióval jöttem ide... - mondta.

Körbehordta tekintetét a hangáron.

- ... ezért útközben gyakorolok.

Csend telepedett rájuk.

Az orvosi droid meggyógyította a férfit. A királylány a kezét nyújtotta, hogy segítsen neki felállni.

Suttogott hozzá.

- Köszönöm, hogy valamennyire hagytad magad.
- Nem hagytam magam - mondta a férfi.
- Amikor megadtad magad, a torkodat szorítottam. Nincs is levegő a teremben.
- Erek viszont vannak a nyakamban, és szétverted az államat.
- Mindjárt gondoltam. Még egyszer, köszönöm.

Tett pár lépést.

- Hatásszünetet tartunk? - kérdezte a jelenlévőktől.

Senki nem válaszolt.

- Vylie. Tudják, hogy nem gyakoroltam?

A nő bólintott.

- Akasha - folytatta a királylány. - Gondolom, hallottatok róla.

Mintha szobrok vették volna körbe.

- Minden arról, ami történt és történni fog. A rólad szóló részt a legkönnyebb átfutni. Ahhoz a jelszót is tudod.

Csend volt.

- Tényleg, errefelé hogyan nevezitek?

Kinézett az ablakon.

- Merre van az errefelé? Mindenhol ilyen egyformák a csillagok? Hogyan találtok haza?

Szótlanul figyeltek rá.

A királylány szeme elkerekedett, a száját kitátotta, és az arcához kapta a kezét.

- Otthon... omg - mondta.

Riadtnak tűnt.

- Vylie!
- Igen?
- Most segíts!
- Hogyan?
- Mielőtt elindultunk, megöntöztem a virágomat?

 

market practices :: 2021. július 21., szerda, 09:05:14
vylie princess

A királylány és Vylie a bevásárlóközpont két üzletét elválasztó biztonsági falhoz érkezett.

- Hát akkor... - mondta Vylie elcsukló hangon.
- ... valamikor, újra, ugyanitt... - sóhajtott a királylány.

Belépett a boltba.

Vylie a másikba.

Tíz perc múlva a kijáratnál álltak.

- Találtál valamit? - kérdezte Vylie.
- Parfüm!

A királylány odanyújtotta volna a karját.

- Tudod, hogy innen is érzem - mondta Vylie.
- Na?
- A legjobban a te illatodat szeretem. Tízből úgy tizenkét alkalommal azt választanám. Ha muszáj valamit hordanod, ez időnként rendben lesz.
- Ez az egy készült belőle!
- Megmutatod?

A királylány átadott Vylie-nak egy kártyalapot.

A tárgy fémből készült, és fél milliméter vastag lehetett.

- Melyik oldalára írták rá?

Vylie a kártya élét nézte.

- Persze, hogy a legkisebbre, hova máshova - válaszolt magának.

Elolvasta a számokat, és elmosolyodott.

- Ahhoz képest, hogy digitális, meggyőző. Mély és organikus - mondta.
- Félóránként változik az alapillat!
- Ezt el is vártam.
- Megveszed nekem?
- Persze - mondta Vylie, és lezárta a tranzakciót.
- Köszönöm. Te találtál valamit?

Vylie elővett egy barna színű üveget, benne három folyadékkal. Az egyik folyadék kék volt. A másik zöld. A harmadik piros.

A nő fejreállította az üveget, és visszafordította.

A kék folyadék az edény aljára kúszott. A se vele-se nélküle kapcsolatba keveredett, zöld-piros emulzió önmagával tanakodott a folytatásról.

Vylie a fény felé tartotta az üveget, újra összerázta, és odanyújtotta a királylánynak.

- Tudod, hogy innen is hallom - mondta a királylány.
- Szeretem a kezemben tartani a zenét. A második szám miatt választottam.
- Lássuk... - mondta a királylány.

Fülelt.

- Wow, mekkora intro...

Egy percig csöndben maradt.

Táncolni kezdett a lábával.

- Kegyetlen ez a dob és a bassline... 138BPM?

Vylie bólintott.

- F sharp minor?
- Lydian mód.
- A következő partyn lejátszod?
- Ha leszünk elegen.
- Én akarom megvenni neked - mondta a királylány.

És megvette.

- Megnézhetem?

A kezébe vette, az arca előtt forgatta, fejreállította az üveget.

- Értem, hogy miért kedveled az analógot - mondta.

A falon lévő tükörhöz fordult, és végigfuttatta a tekintetét önmagán.

- Tudod, mi az egyik, amit imádok benned? - kérdezte.
- Hirtelen nem akarok választani - mondta Vylie.
- Az... - mondta a királylány, és elhallgatott.

Megvizsgálta tükörben a bőrét, a körmeit és az arcát. Szemügyre vette az alakját. Visszafordult Vylie-hoz.

- ... hogy mindenből megtalálod a legjobbat.

 

you’ll meet again one day :: 2021. július 13., kedd, 20:14:48
vylie princess

Vylie megszólalt.

- Azokban a sorokban árulják, amit nem hordunk, ezekben, amit nem eszünk meg, és körülötte van, aminek a létezéséről sem szeretnénk tudni. Majdnem értem, miért jöttünk ide.
- Amikor sötétségbe borítod a világot, az hangulatosabb, mint amikor jellemzed.
- "Ha elég sokáig bámulsz a mélybe..."
- Akkor marhára ráérsz. Nem vásárolni jöttünk, hanem kalandozni.
- Kalandozni?
- Segíteni.
- Bajt keverni.
- Aztán segíteni.
- Rendben. Kalandozzunk a piacon. Kezdjük a ruháknál - mondta Vylie.

Kézenfogva vezette a királylányt.

- Tehén, róka, róka, nyest, bárány, bárány... Tudod, mi a furcsa? Nincsenek évszámok.
- Miért lennének évszámok?
- Mert különben olyan, mint a temető. Vagy egy rituálé másnapja. Minden, amit itt árulnak, halott állatok bőréből készült. A bőrükért ölték meg őket.
- Menjünk innen.
- Balra láttam a húst. Jobbra sejtem a halakat. Merre induljunk?
- El innen. Elég a piacból.
- Vele mi lesz? - mutatott Vylie egy távoli asztalra.

A ruhákat áruló sorok mögött, a fal mellett ült egy árus.

A királylány közelebb ment hozzá.

Az asztal telis-tele volt állatokkal. Az egyik ketrecben rémült arcú majmok rohangáltak föl-alá, és keresték a kijáratot. Mellettük egy hosszú szőrű nyúl pihegett a hőségben. A bánatosan szendergő vadászgörény mellett éhes sün reszketett.

A királylány nem akart hinni a szemének.

Az asztal alatt, a földön egy kalitkába zárt, zöld madár feküdt nyitott szemmel, mozdulatlanul.

A királylány a madarat nézte.

Sötét felhők gyülekeztek az égen. Feltámadt a szél.

Vylie megfogta a királylány karját.

- Emlékszel a diétánkról és az uralkodással kapcsolatos érzéseinkről szóló beszélgetésre? - kérdezte.

Dörgött az ég.

- Amikor én kerülök ilyen hangulatba, puszta kézzel folytatom. Segít felszabadítani az érzéseket.

Villámlott.

- Autentikusabb, ha leharapod a fejét.

Az eladó sápadtan, reszkető kezekkel kapaszkodott a székbe. Nem mert megszólalni.

- Még él - mondta Vylie.
- Tudom. Azért van még egyben a piac - sziszegte a királylány.
- Honnan tudjuk, hogy milyen állapotban került ide? Lehet, hogy betegen találták.
- És a többi állat?
- Örülök, hogy rájuk is gondolsz, mielőtt elpusztítasz mindent magad körül.
- Mit tegyek? Az első ötletem az volt, hogy vegyük meg őket.
- A pénzből újabb állatokat fogna be, és bővítené a kínálatot.
- Vigyük el a madarat.

Vylie leolvasta a madár árát, a pénzt letette a földre, felvette a kalitkát, leállította az ítéletidőt, és hazavitte a királylányt.

- Meg tudod menteni? - kérdezte a királylány. A madarat a kezében tartotta. Könnycsepp csillant a szemében.

Vylie a királylány szobája felé nézett, és tűnődött.

- Megharapott már? - kérdezte.
- Kicsoda? A kisvirágom? Miért, meg fog?
- Reméljük, nem.
- Miért tenne ilyet?
- Vágj le róla egy levelet. Ha rám hallgatsz, előtte átbeszéled vele.

A királylány odaadta Vylie-nek a madarat, és bement a szobájába.

- Sszz.

Bal kezében egy levéllel, jobb mutatóujjával a szájában tért vissza.

- Mi történt? - kérdezte Vylie.
- Mikor? Hol? - kérdezte a királylány.

Vylie kihúzta a királylány ujját a szájából, és megnyalta.

- Biztos, hogy elegendő fémet eszel mostanában? - kérdezte.
- Hagyjál ezzel. Itt a levél. A véremet adtam érte.

Vylie betette a levelet a gyógynövény-centrifugába, hármas fokozatra állította a gépet, és kristálypoharat tartott elé.

Gyanta színű olajcsepp hullott a pohárba.

- Egyre lassabban ver a szíve. Alig lélegzik - mondta a királylány.

Vylie vízzel keverte az olajcseppet, és megitatta a madarat.

A madár őt nézte, aztán a királylányt. Becsukta a szemeit. Kinyitotta, és újra becsukta őket. Elernyedt. Nem mozdult többé.

- Nem ver a szíve - mondta a királylány.

Két könnycsepp gördült le az arcán.

- Már nem fog mozogni? Nem fog repülni? Nem fog énekelni? Miért nem?

Sírt.

- Miért így történt? - szipogta. - Azt hittem...
- Tedd az asztalra.

A királylány ölelte és dédelgette a madarat.

Vylie elrámolt az asztalról.

- Tedd oda, kérlek - mondta.

A királylány az asztalra fektette a madár testét.

Vylie magához húzta a királylányt. Várt. Tett vele hátrafelé pár lépést.

Áttetsző, zöld lángnyelvek táncoltak az asztal fölött. A madár fejénél bújtak elő a levegőből, és szétterjedtek az asztallapon. 

A tűz nyújtózkodott, örvénylett, összehúzódott, és felvette a madár alakját.

A madár körbefordult, eltűnt, és a következő pillanatban a királylány vállain ült.

A királylány tapsolt, táncra perdült, kiszaladt a kertbe.

A madár és ő a bokrok és a fák között játszottak és kergetőztek egész délután.

Esteledett.

- Minél később, annál nehezebb elengedni - mondta Vylie.
- Tudom. Utána mi fog történni? - kérdezte a királylány könnyes szemekkel.
- Újra találkozni fogtok. Megígérem.
- És addig?
- Addig, egyebek mellett, életben tartjuk a többieket.

A madár kétszer is visszafordult, aztán elrepült.

Vylie megölelte a királylányt.