light :: 2021. május 01., szombat, 07:07:47 :: 0 komment

Amikor a palánta rohamtempóban növekszik, nem feltétlenül érzi jól magát.

Lehet, hogy nem kap elég fényt.

Ahogy keresi a napot, és nyújtózik az ég felé, ugyanolyan sovány marad.

"Milyen sportos!" - gondolhatod.

Az egyik reggel azt látod, hogy a földön fekszik.

"Nincs baj. Eldőlt. Még él."

Hiába kötözöd. Vége van.

Elsőre-másodikra csodálkozol, mi történhetett. Jó esetben megérted és tanulsz belőle. 

Nem kötözni kell. Megáll ő a szárán. Fényre van szüksége.

Az ember nem tudja, hova és hogyan növekedjen, ezért rohan "előre" a világba ész nélkül.

Keresi a fényt. Már amelyik. Már ameddig. Aztán eldől.

Amire szüksége volna, az nem az új mobiltelefonból, nem a gyerekből, és nem a frissen épült lakóparkból fog előmászni.

Nem is a Marson rejtették el a földönkívüliek.

Amitől úgy növekedhetne, hogy elbírja a súlyát, és egyenes háttal nézhetne a végtelenbe, azt nem a következő generáció és nem az új technológia hozza el számára.

Az mindig ott volt fölötte.

Az ember árnyékolta le magát.

Mi lenne, ha kikukucskálnál az árnyékod alól, és megtalálnád?