dualism :: 2021. február 21., vasárnap, 07:51:36 :: 0 komment

A dualizmus mindent egydimenziósra bont.

Hideg - meleg

Ezek egy egyenesen helyezkednek el. Tehetsz közéjük fokozatokat.

Forró - meleg - langyos - hűvös - jéghideg

Továbbra is egy dimenzióban mozogsz. 

Amikor ránézel a képre, és egydimenziós vonalakra bontod, elveszted a lényeget.

Ráadásul nem is igaz.

Álmodban honnan jön a fény? Na? Hát sehonnan. Simán csak látsz. Árnyékokat szoktál látni álmodban?

Shakespeare írta: "Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá".

Oké, ezzel belefutunk a szokásos emberi fanyalgásba, ami a gondolkodást kritizálja, ahelyett, hogy megtanulna gondolkodni. Azzal főzünk, ami van. Úgy értem, időnként az istenek is alszanak. Hagyjuk őket pihenni.

A lényeg az, hogy a "jó - rossz" nem ilyen egyszerű. Másik nézőpontból ezek viselkedésminták, stíluselemek, motivációk és struktúrák. Többdimenziósak.

Nem azt mondom, hogy nem létezik olyan, hogy valami világos vagy sötét színű. Létezik. Ez egy lehetséges nézőpont, egyszerű kategorizálás, amely akkor hasznos, amikor valaki kimászik a barlangból, és életben akar maradni.

Jé, ott egy banán. Jó nekem, ha megeszem? Igen/nem

Hoppá, jön a mamut. Veszélyes? Igen/nem

Nézzük máshonnan.

Építek egy gépet, amelyik készít egy tökéletes snapshotot a testedben lévő részecskékről.

Azért írok részecskéket, mert tudom, hogy te hiszel a létezésükben, én pedig szeretlek.

Ez a gép átsugározza egy másik gépbe az adatot, ami összerakja a részecskéidet a másik helyen. Nem új gondolat, a Star Trekben is, más filmben is teleportáltak így. A lényeg, hogy tökéletes másolatot készít rólad, aki úgy érzi, te vagy. 

(Most tegyük fel, hogy ez működik).

Csakhogy, mivel teleportációról beszélünk, és nem klónozásról, az eredeti példányodat a gép szétszedi. Nem érzel fájdalmat. Az új helyen találod magad. Úgy érzed, teleportáltál.

Szerinted elpusztítottalak vagy nem?

És ha igen, jót tettem vele vagy rosszat?

És mi van akkor, ha a scanelés után kikapcsolom a gépet, és 2500 év múlva kapcsolom vissza, és te 2500 évig nem létezel, ezt viszont észre sem veszed magadon, legfeljebb a téged körülvevő világon.

Elpusztítottalak? Rossz voltam? Jó voltam?

És mi van, ha kikapcsolom, és sosem kapcsolom vissza? Akkor elpusztítottalak, igaz?

És mi van, ha tényleg ez volt a tervem, aztán meggondolom magam, és mégis odateleportállak?

Mi van akkor, ha mindig is ezt csináltam veled, és mindig is ezt fogom csinálni, kikapcsollak, bekapcsollak, és te nem tudsz róla?

Jó vagyok? Rossz vagyok?

Persze, nem szép, hogy nem kérdezlek meg róla. Mi van, ha okkal teszem?

Ez csupán egyetlen, egyszerű példa volt arra, amikor a jó és a rossz komplexebb kérdéssé válik.

Mi van akkor, ha szeretem elpusztítani a rosszat? Élvezem. Akkor jó vagyok?

Mi van, ha azért teremtem a rosszat, hogy utána elpusztítsam?

Mi van, ha azért pusztítom el a jót, hogy utána újra megteremtsem?

Ki döntötte el, mi a rossz és mi a jó?

A dualizmus limitál. Eltakarja előled a mélyebb tartalmat.

 

 
 

=> Regisztrálni jó <=