Jó eséllyel be is jön.

link

Tudod, Strike, azon gondolkodtam, hogy akár itt is maradhatok.

Ha így lesz, mindent el fogok követni, hogy jól érezzem magam. Nem szeretném, hogy bárkinek bűntudata legyen miattam.

Elfogadom az embereket olyannak, amilyenek.

Szívből remélem, ők is elfogadnak engem olyannak, amilyen vagyok.

Erről a kommentedről Jézus Krisztus jutott eszembe.

Kérlek, ne végezd úgy.

Azt hiszem, megtaláltam, hogy hogyan tudom leírni, amit az írásaiddal kapcsolatban érzek. A művészetnek mindig meg kell őriznie egy darabot a Teremtés pillanatából. Valami ősit, igazat, romlatlant.

Te annyit őrzöl meg, hogy már nem is lehet pontosan eldönteni, hogy te alkotod vagy te örökíted meg a dolgot. Nagyon komoly.

"Erről a kommentedről Jézus Krisztus jutott eszembe."

Ezek szerint jobban becsomagoltam, mint szerettem volna. A linkelt bejegyzés volt rajta a masni.

"Ha így lesz, mindent el fogok követni, hogy jól érezzem magam."

=>

"- Mit fogunk csinálni?
- Háborúzni.
- Ki ellen?
- Bárki ellen, aki nem velünk van. Kezdetben. Aztán meglátjuk, hogyan alakul, és improvizálunk."


"Szívből remélem, ők is elfogadnak engem olyannak, amilyen vagyok."

=>

"Fújj fekete füstöt, ami rémisztő démonarcot ölt magára, és végigszáguld az ellenfeleiden. Akihez hozzáér, kaleidoszkópon keresztül fog látni mindent. Számára a világ színes kristályokká változik. Mielőtt eszébe jutna bármi, dermeszd meg a kristályokat, majd forrósítsd fel őket. Robbanjanak szilánkokká, porladjanak semmivé. Ne maradjon a világból más, csak a sötét és végtelen űr. Jelenjen meg egy bohóc rémisztő arca, aki az idők kezdete óta erre a pillanatra várt."

Szeretnék ma másról írni, ami szép. Fogok is. Este. Ma a bal kezemen is letört a köröm, így rettentő nehéz. 4-re megyek szervízre.

Az előző (ADD) terapeutám hetek óta nem válaszol az emailre, hogy elfogy a gyógyszer. Talán ez egy jel. Mindenesetre ma elfogyott. Felhívtam, és hagytam neki üzenetet.

A telefonom folyton le van némítva. Ezt ma levettem, hátha visszahív az orvos. (Nem hívott).

Délután lefeküdtem aludni (reggel ötkor keltem).

Ahogy alszom, felhív egy telemarketinges. Volt erre app, ami blokkolta őket, csak már évek óta nem működik.

Arra gondoltam, hogy oda kéne teleportálni hozzá, felteleportálni vele tízezer méter magasra - anélkül, hogy hozzáérnék -, onnan visszateleportálni magamat az ágyba, és visszaaludni.

Sajnos ez nem jó. Nem neheztelhetek egy emberre indulatból. Gondolni kell a környezetére. Például lehetnek neki kollégái és főnöke is. Velük is kezdeni kell valamit.

Az emberiség masszív hányada azért létezik, hogy a világot rosszabb hellyé tegye. Ez a munkájuk.

Nemrég olvastam, hogy a tízezer vámos nem bírja a Brexit miatti melót, és ötvenezerre kell emelni a létszámot.

Ez az ötvenezer ember azért fog élni, hogy amit egy országban megvehetsz X összegért, azt egy másikban X+Y összegért vehesd meg, miközben emberek tízezrei, akik szállítanának, tehát végeznének valamit, aminek értelme van, várakoznak a sorban, és engedik a füstöt a levegőbe a vámosok miatt, akik elkobozzák tőlük a szendvicseiket.

A természetben is léteznek vérszívó lények. Ezek közül a szúnyognak van értelme, mert a halak szúnyoglárvát esznek.

A piócáról nem merek nyilatkozni. Lehet, hogy jó valamire. Most ilyen nem jut eszembe. Sok baj nincs velük.

Viszont kullancsok, telemarketingesek, és vámosok nélkül jobb lenne a világ.

Addig, amíg nem tértem eléggé magamhoz, lehet győzködni arról, hogy ebben tévedek.

Megígérem, hogy átgondolom az összes észérvet.

"Kérlek, ne végezd úgy."

Egy napon át gondolkodtam, mit válaszoljak erre.

Először is, tudom, hogy aggódásból írtad. Azt is szögezzük le, hogy ha meleg lennék, már réges-rég randizni akartam volna veled. Gondolom, ez eddig is nyilvánvaló volt.

Ezzel együtt, amit írtál, iskolapéldája volt annak, amiről többször írtam. "Meg ne fázz!". Csak éppen ezerszer rosszabb. Gondolj bele, milyen helyzetbe képzeltél bele engem. Egyezik azzal, ahogyan látni akarsz?

Vagy arra gondoltál, hogy esetleg ez nekem még nem jutott eszembe? És ha véletlenül nem - erre mennyi esélyt adsz? -, nehogy úgy maradjak, hogy ettől nem félek?

Léteznek valóságok, tudatállapotok, ahol a gondolatok azonnal valósággá válnak. Szó szerint, ahogy írom. Ezt most bemondásra hidd el, aztán majd csak magad is látni fogod.

Az ilyen helyek felülmúlják azt, amit az ember az Édennek képzel. Csakhogy, a legtöbb (kb. összes) ember nem kerülhetne oda, mert két perc alatt kinyírná magát, vagy valóra váltana valami sokkal nagyobb szörnyűséget.

Nem válhatnak a kívánságaid azonnal valóra, ha a szeretteidet oda képzeled, ahova egy pillanatra engem képzeltél.

Ezért van ebben a világban, ahol élsz, könnyítés, hogy ne minden azonnal történjen meg. Béta tudatállapotban elképesztő nehéz figyelni a gondolatokra. Ezért első körben arra érdemes, hogy mit írsz le és mit mondasz ki. Ezeknek itt nagyobb az ereje, mint a kósza gondolatoknak.

Megmutatom, felénk mit kívánunk annak, akit szeretünk.

"Strike, azt kívánom, hogy az életed egyre boldogabb és boldogabb legyen. Találjon meg újra a kölcsönös szerelem, amely mély, intenzív, és mindent átható. Fedezd fel, hogy még mennyi olyan lehetőség rejlik benned, amelyekre korábban nem is gondoltál. Ébredj rá, hogy örökké létezel, az élet játék, a világ arra vár, hogy neked kedveskedjen, csak tudj kérni és tanuld meg elfogadni az ajándékokat."

Valahogy így.

Amit utána írtál, olyan szép, hogy legszívesebben kiraknám a falra. Köszönöm.

"Egyezik azzal, ahogyan látni akarsz? "

Ezzel igazából meggyőztél.

Amit, azt hiszem, nem írtam le tisztán, hogy az Univerzum (elme) nem szavak, hanem gondolatok útján kommunikál.

Ezt rengeteg könyvben olvashatod. Hozzám szinte sosem beszéltek az alienek hangokkal (talán egy sistergést leszámítva). Úgy szoktam "hallani" a fejemben, mintha az én gondolataim lennének.

(És ha az alienek a tudatalattim, a folyamat akkor is ugyanaz.)

Ezen a módon az a szó, hogy "nem", nem működik, mert a gondolat azonos marad mindkét esetben.

Ha elolvasod, amit írok a következő sorban, mit látsz magad előtt?

"Ne keverd össze a piros festéket a fehérrel!"

És ha azt mondom:

"Keverd össze a piros festéket a fehérrel!"

Akkor mit látsz magad előtt?

Volt a két látvány között érdemi különbség?