program activated :: 2021. február 17., szerda, 14:50:57 :: 0 komment
vylie

A királylány a tükörrel szemben állt, és a haját fésülte. Vylie mögé lépett.

- Csukd be a szemed - mondta.

A királylány becsukta a szemeit.

- Ne less.

A királylány eltakarta az arcát. Mintha repült volna valahová. Gyengéd érzés volt. Hamar elillant.

- Kinyithatod.

Ködben álltak. Az égbolt minden irányban fehér volt. Árnyékokat nem látott. A talaj lélegzett.

Örvénylő, sötét felhő tornyosult föléjük. Fényes pontok szikráztak a belsejében.

- Két sárkány - mondta valaki. Vagy talán gondolta.
- Aha - válaszolt a királylány fejében Vylie hangja.

A felhő felemelkedett és elrepült.

- Nem denevér vagyok? - kérdezte a királylány.
- Most nem.

A királylány a kezeire meredt. Hosszú, ívelt rubinkörmöket látott.

- Vigyázz velük.

A lábai félelmetesebben festettek.

Testét fehér pikkelyek borították, itt-ott fekete csíkokkal.

- Bárcsak a tükrömet is magunkkal hoztuk volna.

Vylie fehérré változott, testén fekete csíkokkal.

- Wow!

A nő visszaváltozott csillogó feketére és aranyra. Szemei vörösen izzottak.

- Mehetünk? Ideje bemutatkoznod.

A következő pillanatban egy tisztáson álltak, humanoid és nem humanoid hüllők között. Fekete polip csápjai tekergőztek a földön, mintha végig akarnák tapogatni az Univerzumot. A teste és feje nem látszott.

Távolabb két kocka alakú kristály volt. A belsejükben geometriai formák villantak fel és tűntek el, ahogy keresztül csordogált rajtuk a fény.

A kristályok mellett egy imádkozósáska-pók-alien robot várakozott. Sokkal magasabb volt a többieknél. Mély, átható morajlást árasztott magából.

Három női alak egyiptomi istenek ruháit viselte. Mozdulatlanul álltak, és az arcuk emberinek tűnt. A királylány nem tudta eldönteni, hogy szobrok-e, vagy élőlények.

Egy nő bámult az arcába. Testét fekete kitinpáncél borította, vajszínű, hosszúkás foltokkal. Arcát kendő takarta. A szemei és a vénuszdombja sötétlila színben pompázott. Karjai és lábai hajlítható pengék voltak. Tövisre hasonlított a teste.

- Féltékeny?
- Nem tudom. Rám is mindig így néz.

A többiek a királylányt figyelték. Senki nem lépett közelebb. Senki nem szólt hozzá.

Hatalmas, rózsaszín amőbát pillantott meg az égen, vagyis amőbát, aki meztelencsiga is volt, és mosolygott rá. Gyerekjátékra hasonlított, leszámítva, hogy pixelekből állt.

- Éhes - mondta Vylie. - Messziről kerüld el, és soha, semmiképp ne keveredj elé. Gyorsabb, mint gondolnád.

Villanásnyi időre kívülről látta magukat. Színes növényen ácsorogtak, aki a vénusz légycsapója, a rózsa, és egy pillangó keveréke lehetett. Indái végeit szájak, a testét női szemek borították.

- Gyönyörű.
- Megfigyelted őket? - kérdezte Vylie.

A királylány ránézett. Tudata belezuhant a nő vállába. Vylie órásira nőtt.

A teste kockákból állt, amelyek hol feketék, hol bronz, hol lila színűek voltak. Lappá zuhantak. A lapok eldőltek, aztán visszaalakultak kockákká. 

A kockák vibrálása hullámokat közvetített Vylie testében. A levegő ugyanolyan kockákból és a rajtuk keresztül terjedő hullámokból állt, ahogy az ő teste, és mindenki másé is.

- Tényleg ilyen? - kérdezte.
- Bizonyos nézőpontból igen, csak adj hozzá pár dimenziót.

A világ elsötétült. Eltűnt minden és mindenki.

Egyetlen fal létezett, amelyen neonfény szaladgált. Hol kör, hol négyzet, hol hatszög alakú formák villantak fel és sötétedtek el. A tér elgörbült, és vele görbült a királylány.

A falból kivált egy emberszerű alak. Fekete testén neonfény pulzált. A hullámok a feje irányából indultak kör alakban.

Volt benne valami torz. Gyönyörű, mégis torz, olyan módon, amit a királylány nem értett és nem tudott megfogalmazni. Valahonnan ismerte.

Az alak fejében szimbólumokat látott. Némelyik mozgott. Mintha apró, fehér lények csatáztak volna bennük.

A tisztáson eszmélt. Szédelgett.

Vylie arca sugárzott a büszkeségtől.

- Alakulsz.

A királylány nem tudott és nem akart megszólalni. Szilánkokra hullott tudatával azon töprengett, hogy ő maga létezik-e, vagy nem.

- Megjegyeztél mindenkit? - kérdezte Vylie.
- Talán. Miért?

Vylie végighúzta az arcát a királylány mellén, a vállán, és a nyakán. Megtelt az illatával.

- Ők velünk vannak. Többnyire. Lehetnek váratlan fordulatok.
- Mit fogunk csinálni?
- Háborúzni.
- Ki ellen?
- Bárki ellen, aki nem velünk van. Kezdetben. Aztán meglátjuk, hogyan alakul, és improvizálunk. Az egyetlen, akitől felesleges tartanod, én vagyok. Ez nem vonatkozik azokra az alakváltókra, akik esetleg engem utánoznak.
- Honnan tudom, hogy ki alakváltó?
- Egyszerűen. Itt mindenki az.
- Mindenki?
- Mindenki, akit látsz, és akit még nem. Téged beleértve, az amőbát kivéve.
- Hogyan harcolok?
- A sárkányok harcmódja a meditációhoz hasonlít. Az alapja a tudatos légzés. Aztán engedd szabadjára a gondolataidat.
- Milyen gondolatokat?

Vylie széttárta a karjait.

- Ha te sem tudod, én honnan tudjam? - kérdezte a királylány.

Vylie felemelte széttárt karjait. Mire a feje fölé ért, tizenkettő volt belőlük, félkörívben kinyújtva.

Háta mögött megjelent egy ezüstfal, és vakító fehéren villant. Visszaváltott ezüstre. Vörösen villant. Újra ezüst volt.

A három szín egyre gyorsabban és fényesebben pulzált.

A királylány elméje megdermedt. Képtelen volt bármire gondolni. Szemét összeszorította, kezeit az arca elé tette, és elfordult.

Ez nem segített. A villogás betöltötte a tudatát. Minden, ami létezett, Vylie volt. A nő végtelen erőt sugárzott magából, és térdre kényszerítette.

Megadta magát.

A vibrálás abbamaradt. Visszatértek a gondolatai. Kinyitotta a szemét.

- Ez volt a demo?
- Részben.
- Részben?
- Aktiváltam benned egy programot. Készen állsz.
- Csináljam ugyanezt?
- Csinálj bármit, ami jó ötletnek tűnik. Bármit, ami eszedbe jut, és ami a többieknél erősebbé, hatalmasabbá és félelmetesebbé tesz. Győzd meg az ellenfeled, hogy esélytelen veled szemben. Rogyjon földre, és adja meg magát. Ha nem adja meg magát, akkor egy időre szűnjön meg létezni. A felhők majd összekaparják, ami marad belőle.
- Hogyan győzzek meg itt bárkit arról, hogy erősebb vagyok nála? Ki tudja, mióta játsszák ezt.
- Amit az előbb mutattam, legutóbb találtam ki. Szinte senki nem látta még. Védtelenek lesznek vele szemben. Használd nyugodtan.
- Hányszor?
- Amíg nem jut eszedbe valami jobb. Fújj fekete füstöt, ami rémisztő démonarcot ölt magára, és végigszáguld az ellenfeleiden. Akihez hozzáér, kaleidoszkópon keresztül fog látni mindent. Számára a világ színes kristályokká változik. Mielőtt eszébe jutna bármi, dermeszd meg a kristályokat, majd forrósítsd fel őket. Robbanjanak szilánkokká, porladjanak semmivé. Ne maradjon a világból más, csak a sötét és végtelen űr. Jelenjen meg egy bohóc rémisztő arca, aki az idők kezdete óta erre a pillanatra várt. Gyorsan csináld, és soha ne dermedj le.
- Kezdem érteni.
- Az utóbbit még senkinek nem adtam elő. Tartogasd kritikus pillanatokra.
- Amikor?
- Amikor rájössz, hogy körülötted mindenki alakváltó, és mindenki ellened van. A lényeg, hogy sokkal nagyobb élvezet a saját ötleteidet megvalósítani, mint az enyémeket. Használd a képzelőerődet. Azért adtam.

A királylány nem szólalt meg. Bámult Vylie szemeibe.

- Még valami. Most sárkány vagy. Ha végképp nem jut eszedbe semmi, térj vissza az alapokhoz.
- Alapokhoz?
- Belégzés. Kilégzés.
- Azt hiszem, jobban szerelmes vagyok beléd, mint amennyire az lehetséges.

A növény, amelyen álltak, elindult.

 

 
 

=> Regisztrálni jó <=