enjoy the ride :: 2021. január 21., csütörtök, 22:34:36 :: 2 komment

Mivel tudom magamról, hogy a lény vagyok, aki a világot teremtette és teremti - nem a része vagyok, nem a teremtménye vagyok, hanem ő vagyok -, az a verzióm, amelyik itt jelen van, időnként bepillantást nyer abba az elmébe, aki vezényel.

Szédületes. Az, amit épp valamennyire felfogok belőle, leginkább a paradox szóval írható le, ezért meg se próbálom leírni. Örülök, hogy láttam, és valamennyire emlékszem rá.

A lény is örül, hogy ezt tudom magamról, és igyekszem kezelni és feldolgozni.

Azért vagyok itt, hogy ezt demonstráljam.

Azt kár támadásnak venni, hogy kétségbe vonok dolgokat. Nem azt a mérnöki teljesítményt vonom kétségbe, amelyre az expedícióhoz szükség volt. 

Dehogy.

Azt vonom kétségbe, hogy ez érdem.

Az érdem az, amikor űrhajó és repülő nélkül repülsz.

Annak van értelme.

Egyébként bárminek lehet értelme. Amiket Strike magáról írt, azoknak végképp. Szívesen ott lettem volna, amikor a bolygókat méri. Ha meleg volnék, vagy ő nő volna, az már csak a korona lett volna a helyzeten.

Ezeket lehet élvezni, csak téves következtetést kár levonni belőlük, mert mi van akkor, ha az égbolt egy képernyő.

Ehhez még nem erőltettem meg magam.

Tegyük kontextusba, amit a tudományról írtam.

Amikor videókat látok, amelyeken a Shaolin papok chi segítségével tüzet gyújtanak, akkor keresés nélkül tudom, hogy kálium-permanganátot kevertek glicerinnel.

Ezt tízévesen játszottam. Ezzel szórakoztattam a többieket és tettem elviselhetővé az iskolát.

Hogy mennyi idő alatt gyullad meg, attól függ, hogy milyen finomságú a por. Máshogy is lehet spontán tüzet generálni. Felismerem a füst színéről.

Például olyat is lehet, hogy füstölgő kénsavra óvatosan etil-alkoholt öntesz, és miután felfogtad, hogy eddig minden rendben ment, akkor beledobsz egy apró kristály káliumpermanganátot, hogy a két folyadékréteg között lebegjen.

Ezt inkább ne próbáld ki otthon. Ha korrekt módon csinálod, akkor jól néz ki, és nem viszi le a plafont.

Úgy harminc évvel ezelőtt játszottam olyan vassal, amely levegővel érintkezve spontán meggyullad. Nem vasvegyület volt, hanem elemi vas. Vas-oxalátot kell kémcsőben hevíteni. Gyönyörű sárga színe van. Amikor kimegy belőle a szén-dioxid, akkor fekete vasporrá változik, amely olyan finom, hogy folyadéknak tűnik. Ha kiöntöd levegőre, szikrázva ég, akkor is, ha szobahőmérsékletű volt.

Elhiszed, hogy ezekkel utoljára harminc évvel ezelőtt szórakoztam, és nem kellett rákeresnem? Sőt, le se ellenőriztem, pedig kínos lenne, ha máshogy volt.

Innen induljunk, amikor a tudományról írok.

A matematika ott kezd átmenni a hülyeség tartományba, amikor az ember kezdeni akar valamit a végtelennel.

Már azzal baj van, hogy az 1.9999 (pont a tetején) egyenlő kettővel. Ennek a levezetése hibás, és ellentmondásokhoz vezet.

Azon már inkább röhögök, mint sírok, hogy a végtelenből többféle létezik.

És amikor ezt megpróbálják elmagyarázni neked egyetemet végzett, milliós követőtáborral rendelkező egyedek a youtube-on, és mindenki helyesel és hálálkozik, akkor esetleg azt hiszed, hogy ők jól tudják, és okosok.

Már a hivatalos verziót se tudják elmagyarázni. Nemhogy vitatkozni vele.

A hivatalos álláspont szerint azért van "ugyanannyi végtelen" egész szám és racionális szám, mert közöttük egy az egy megfeleltetést tudsz létrehozni.

Elvileg azért van több valós szám, mint racionális, mert nem tudsz közöttük egy-egy megfeleltetést alkotni.

Ezt már egyik top előadó se bírta elmagyarázni azok közül, akiket megnéztem.

Pedig az csak az első lépés, hogy ezt valaki részleteiben átlátja és felfogja. A következő lépés az volna, hogy az illető ráébred arra, hogy ez baromság, mert pusztán attól, hogy nem bírod őket kölcsönösen egyértelműen összerendelni, az egyikből nem lesz több a másiknál.

Például azért nem, mert nem létező dolog.

A matematika nem a világot írja le. A matematika játékszer, amelyet az ember talált ki. Lehet vele szép fraktálokat rajzolni, én is mindig leprogramoztam a Mandelbrot-halmazt, amikor új programnyelvet tanultam. Nekem ez volt a "Hello world". Pascal nyelven kirajzoltam a 320x200-as monitorra. Valószínűleg azért tanultam meg programozni, mert nem volt otthon használható számítógépem, és a falusi könyvtárból kölcsönzött könyvekből kijegyzeteltem azt a pár sort, amelyet nehéz volt megjegyezni.

Attól, hogy fraktálokat rajzolunk, a matematika még hibás marad, és aki előadja, hogy érti, az jellemzően hülye hozzá.

Az, hogy valamivel hányan értenek egyet, inkább ellenérv kéne legyen. Főleg akkor, ha életed során pár emberrel már beszélgettél.

Ennek azért van jelentősége, mert az emberiség csupa hülyeségre tanít, és ha nem figyelsz oda, két pillanat alatt lefokoz a pincebogár szintjére.

Az égen azért vannak csillagok, mert jól néz ki. Ez ilyen egyszerű.

Távcsővel is lehet őket nézni. Azért tűnik végtelennek, hogy a benned rejlő végtelen lehetőségre emlékeztessen.

Ebből az emberiség leszűri azt, hogy kicsi vagy és jelentéktelen.

Létezik több ezer film arról, hogy "ne akarj flancolni, mert maximum úgy érsz el valamit, ha eladod a lelked, és aztán ráfaragsz".

Az ember erre bólogat, mert ezt verik a fejébe újra és újra. Erre rezonál.

Einsteint azért csodálják az emberek, mert ő Buddha tudományos megfelelője. A munkássága arról szól, hogy mit nem tudsz megtenni, hova nem tudsz eljutni, mire ne vágyjál.

Ennyit tett hozzá a világhoz.

Persze, hogy ő a példakép. A nagy elme. Az ember azonnal elveszik, ha felmerül a létezésének akár egyetlen olyan tartománya, amelyet valaki más, nála hatalmasabb, okosabb és erősebb nem korlátozott le.

Hozzá képest szinte az összes tudós pozitív, életigenlő személynek látszik. Ezért van ő a fali poszteren, és nem mások.

Most tényleg az esik rosszul, hogy arról győzködlek, hogy több vagy, mint aminek hiszed magad?

Ez számodra bántó?

A Matrixban se bírták ki, hogy ne legyen önfeláldozás. Mert attól könnyes lesz az emberi szem. (A totál idióta önfeláldozást a Wonder Womanben maxolták ki.)

A Dr. Strange-et se lehetett úgy moziba küldeni, hogy ne papoljanak az egóról és az elmúlásról, miközben félistenekkel szórakoztak, és össze-vissza hazudtak egymásnak.

Az utóbbi időben az egyetlen film, amit láttam, és amit nem vitt le a sárba ez a fokú ostobaság, a Captain Marvel volt.

Ha meg akarsz nézni valamit, ami rendben van, akkor azt vedd előre.

Elmondom, hogy mi lesz.

Meg fogom mutatni, hogyan fest az, amikor hiszel magadban.

A hit az benne, hogy előre bejelentettem. Úgy nem volna hit, ha nem izgulnék rajta. Hidd el, izgulok.

Olyan lesz, amit pénzért nem lehet megvenni.

Meg fogom mutatni, az hova vezet, ha az igazat mondod, és elhiszed.

 

 
 
Rizóma
2021. 01. 22.
22:54:52

Sok évvel ezelőtt megpróbáltam SF novellákat írni.
(Az én korosztályomból ugyan ki nem?)
Azt a keveset, amit befejeznem is sikerült, az asztalfiókba tettem. Néhány hét után elővettem és elolvastam, majd nyomban a szemétkosárba hajítottam őket, minimum mint stilárisan reményteleneket, most is úgy vélem, helyesen.
(A legtöbb jelenbéli SF és fantasy szerző példát vehetne rólam...)
Kettőt a novelláim közül mindenesetre felidéznék, zanzásítva:

1.

Idegen civilizáció új otthont keres magának. Fontos: nem az a kutatásuk előzménye, hogy antropomorf lények bolygóját a Napjuk pusztulása fenyegeti, ennél ők jóval idegenebbek -- de mégsem annyira, hogy ne lenne előnyös számukra egy földi, emberi civilizáción való megtelepedés. Szükséges a jó(?) hardver is, nemcsak a saját szoftver.
Megjegyzés: Heinlein testrablóitól mindeközben igyekeztem elhatárolódni...

Szóval ideirányítanak egy felderítő tudatot, aki évtizedekre beépül az emberi világba, egy egyéni elmébe. Közelít az "invázió", üzenet érkezik a megfigyelőnek, ideje beszámolnia a tapasztalatairól, várják az értékelését.

Sajnos, barátunk elfelejtette a feladatát -- hozzáhülyült az emberléthez, mondanám most, bár akkoriban finomabban fogalmaztam --, és nem érti az üzenetet. Különös, zavaró jeleket észlel, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Az idegenek kudarcként könyvelik el a missziót, másfelé keresik tovább jövendő otthonukat, barátunkról lemondanak.

Náluk nyilván nem érvényesül az egy mindenkiért, mindenki egyért elv, bár ha meggondolom, nálunk sem.

A felderítő tehát itt ragad, örök hiányérzettel, mivel a megfejtendő jelek is megszűntek. (v.ö. Szent Ágoston...)
Nincs happy end.

2.

A zseniális főszereplő -- nem annyira filozófus, inkább a matematikai logika új szupergödelje -- keresi a tökéletes istenérvet, jobban mondva az isten létét bizonyító érvrendszert.

(Ha az imént elhatárolódtam Heinlein gonosz testrablóitól, most ugyanezt kell tennem Aronofsky Pi-jét illetően, de még Sagan Kapcsolatát illetően is. Emlékezzünk, a Kapcsolat legvégén kiderül, hogy a pí tizedesjegyeiben kódolva van egy kör ábrája... No nem!)

Hősünk fokozatosan halad a tökéletes érvrendszer felé, eközben felmerül, hogy a bizonyítás egyenértékű lenne az Istenné válással.
(Khm, a novella merész kezdetét még merészebb kibontakozás követi.)

Hárombetűs hatalmak -- USA, CIA, KGB, stb, valamint mondjuk a New York - Jeruzsálem tengely, még ha ez utóbbi háromnál több betűs is -- gyanakodva figyelik tevékenységét, készen akár emberünk likvidálására is, hiszen mivé lennének, ha megjelenne az emberiség szűk körében a hatalmas Isten?

Ám a főszereplő egyszercsak lehetetlen módon eltűnik (ld. a lezárt szoba rejtélye).

A szerző rávezeti az olvasót, hogy az egyetlen, ami történhetett: a bizonyítás sikerült, emberünk Istenné lett. Itt is hagyott bennünket azonnal, CIA-stől, FSzB-stől, mindenestől. így, ahogy vagyunk, selejtesen.

Most hozzátenném már, hogy még a blogja olvasóit sem értesítette a sikerről, jöjjenek rá maguk, gondolhatta utolsó emberi pillanatában. Persze, amikor még ezt a novellát megírtam, nem léteztek blogok.


Mage
2021. 01. 23.
02:46:32

Most azon gondolkodom, hogy ezeket te írtad, vagy az alienek üzennek rajtad keresztül.

Egyik esetben sem akarom elvenni a babérjaidat. Kár, hogy nem adtad ki. Valószínűleg csak egy szerkesztő kellett volna hozzájuk. A világ legjobb íróninak is volt szerkesztője.

Szerinted, ha a másodikra véletlenül tudná valaki a választ, ezek után le merné írni?

(És vajon hány mondat lenne?)

Ami az elsőt illeti.

"Vylie platinává változott, megolvadt, és belezuhant az aranyba.

A két fém együtt feketévé vált, és megkeményedett.

"Mindent" - visszhangzott a csarnokban.

A könyvtár összeomlott és eltűnt."

Amióta láttam magam Kaliként, és valami másként is, azóta keresem a jót. Nem morális jót, hanem élvezhetőt.

Azért rakom ki a pandás videót, azért kezdtem el nővé változni, hogy kötődjek ehhez a világhoz, és találjak szórakozást benne.

A kommented betalált.

link

"milyen jó lenne, ha ez csak az x-faktorról szólna"

=> Regisztrálni jó <=