Ez így elég logikusnak tűnik, de azért megmutatnám egy csillagásznak, hogy mit szól hozzá.

Semmi értelmeset.

Már felhívtam két embert a gimiből (matek, fizika, kémia tagozat, "elitiskola"), beszéltem egy iráni atomtudóssal, aki a nemzetközi atomegyezmény miatt vesztette el az állását, és próbáltam az Interneten is.

Vagy nem értik, vagy nem érdekli őket.

"Arra koncentrálok, hogy boldog legyek".

"Nem érted a fizikát."

"Ha igaz is, mit tudok tenni? Családom van."

"Attól, hogy találtál egy bugot a rendszerben, még nem kell kidobni."

Van másik kétszáz ilyen.

Ha egyszer kinyitod ezt a szekrényt, nem egy csontváz gurul ki belőle, hanem egy temető.

sziasztok, egyelőre csak csendes olvasója voltam a blognak, érdekes dolgokat vet fel az írója, izgalmas embernek találom. annyiban szeretnék ehhez a témához hozzászólni, hogy ugyan nem vagyok fizikus, sem csillagász, s könnyen lehet, hogy nem a megfelelő szavakat használom majd, viszont nekem az itteni okfejtés nagyban sántít. úgy gondolom, hogy egyrészt az univerzum tágulása nem azt jelenti, hogy a dolgok elindultak egymástól ellenkező irányba, így attól, hogy az univerzum tágul, még a napnak nem kéne a földtől távolodnia, ugyanis egyelőre a naprendszer a tömegvonzás miatt szerintem ebből a szempontból nagyjából állandónak tekinthető. azaz, hiába fújjuk fel az univerzumot, a csillagközi tér ugyan tágul, de a "kozmológiai egységek" a tömegvonzás miatt egyként mozognak benne, max az egységek között lehet idővel egyre nagyobb távolság, attól függően, hogy mekkora tömegvonzás hat rájuk, tehát hiába is szeretnénk a vöröseltolódást a nappal magyarázni, egyszerűen lehetetlen, hiszen a Föld és Nap közötti távolság nem nő, mivel nincs erő, ami egyelőre letérítené a Földet a pályájáról vagy széttépné a naprendszert. A vöröseltolódás egyes csillagokat vizsgálva bizonyítható, ahogy távolodnak, csökken a fényük frekvenciája, ez okozza a vöröseltolódást, de ezek a csillagok egy másik csillagrendszer részei. Az univerzum nem napközpontú, több milliárd galaxisból áll elvileg, maga a galaxisunk is milliárd csillagrendszerből áll, gyakorlatilag végtelen nagyságú, s ahogy az erők a széleken csökkennek, úgy egyre gyorsabb a tágulás, ismétlem, tágulás, nem pedig az egyes részek szabad mozgása. Mi emberek csak a Földről tudunk vizsgálódni, emiatt csak a tőlünk távolodó, illetve hozzánk közeledő objektumokat tudjuk vizsgálni. na mindegy, én valahogy így képzelem. köszi mindenesetre a lehetőséget :)

Enikő, isten hozott.

Az igaz, hogy a Nap nem távolodik a Földtől az Ősrobbanás miatt.

A vöröseltolódást az elmélet szerint az okozza, hogy a Föld távolodik a csillagoktól. Vagy a csillagok a Földtől.

Az elmélet az, hogy a doppler-effektus alkalmazható a fényre. A doppler-effektus okozza azt, hogy a közeledő sziréna (mentő, rendőr) hangja magasabbnak tűnik, a távolodó sziréna hangja mélyebbnek tűnik annál a hangnál, amit akkor hallanál, ha álla a sziréna.

Amikor közeledik feléd a sziréna, akkor "összepréseli" a hanghullámokat, amitől a hullámok sűrűbbek lesznek, így magasabb lesz a hang. Amikor távolodik, akkor elnyújtja a hullámot, ezért lesz a hang mélyebb.

Fontos, hogy ezt 100%-ban értsd, hogy a többi tiszta legyen.

Az úgynevezett vöröseltolódás az a jelenség, hogy a csillagok pirosabbak, mint lenniük kellene. Nem mennek át pipacsba (bár abból lila is van). Szabad szemmel mondjuk a Marshoz képest fehérnek, sőt, néha kéknek tűnnek.

Egy-egy kémiai elem meghatározott színű fényt sugároz. Ezeket spektroszkóppal lehet mérni. (Valamivel bonyolultabb, mert a hőmérséklet bekavar.)

Azt vették észre, hogy a csillagok fénye vörösebb, mint kellene legyen. Minél távolabb vannak a Földtől, annál vörösebbek. Vagyis a fény hullámhossza nagyobb, mint amekkora kellene legyen. Innen jött az ötlet, hogy a doppler effektus alkalmazható a fényre, és hogy az Univerzum úgy keletkezett, hogy a semmi bánatában felrobbant.

Idáig tiszta?

A gond az, hogy a vöröseltolódás akkor lehetséges, ha a fény a világűrhöz képest mozog. Mondjuk egy képzeletbeli koordináta-rendszerhez képest.

A doppler effektusnál a hang a levegőhöz képest mozog. (A hang terjedési sebessége 330-340 m/s). A mozgó sziréna látszólag hozzád képest mozog. Valójában a levegőhöz képest is mozog, amiben a hang terjed.

Na most.

Az Ősrobbanás-bohózat azt mondja, hogy a csillagok nem is távolodnak a Földtől, hanem a téridő tágul. Ezt azért mondja, mert valamit ki kell nyögni arra a problémára, hogy a vöröseltolódás alapján a távoli csillagok a fénysebességnél gyorsabban távolodnak a Földtől. Erre találták ki, hogy nem is távolodnak, állnak egy helyben. A téridő tágul. Mint a cipó a sütőben.

Na most.

Ha a csillagok nem távolodnak, hanem a tér tágul, akkor nem kéne vöröseltolódásnak lennie. Ha mégis távolodnak, akkor vagy a relativitás elmélet bukott, vagy az Ősrobbanás (inkább mindkettő).

Ha azt mondjuk, hogy nem távolodnak, hanem a tér tágul, viszont vöröseltolódás is van, akkor sajnos a fénynek a világűrhöz, a térhez, vagyis egy láthatatlan koordináta rendszerkez képest kell mozognia. Olyan koordináta-rendszerhez képest, ami nem tágul. Ha tágulna, nem lenne vöröseltolódás.

Akkor viszont mi is mozgunk ehhez a rendszerhez képest. Méghozzá, hacsak nem voltunk valami vicc okán az Ősrobbanás középpontja, akkor már a fénysebességnél gyorsabban mozgunk.

Ha viszont a térhez képest fénysebességnél gyorsabban mozgunk (tágulunk) egy adott irányba, és a fény a térhez képest mozog, akkor nem kellene a Napból a Földre érnie, amikor a Nap a világegyetem tágulásához képest épp "mögöttünk" van. (A világegyetem elvileg minden irányban tágul, viszont az Ősrobbanás pontjához képest egy egyenes mentén távolodik a középponttól a Naprendszer).

Sőt. A zseblámpából se kellene az szemedbe érnie a fénynek, ha fél méterrel az arcod elé tartod, és a lámpa az Ősrobbanás középpontjához közelebb van, mint te.

Ezeknek az ellentmondásoknak egy részét megoldaná az, ha elfogadnánk, hogy nem létezik foton, létezik viszont éter, egy közeg, amiben a fény terjed. Ez például megmagyarázná, miért nem lassul le a fény. A hang sem lassul le, ha mozog a hangforrás, csak a hullámhossz változik. Ez azért van, mert a hang nem részecskékből áll, hanem hullám, ami a levegőben terjed.

Annak, hogy a fény hullám, ami közeg nélkül terjed, eleve nincs értelme. Viszont ez a jelenlegi hivatalos álláspont.

Szóval, ha azt mondanánk, hogy van éter, az megoldana pár problémát. Akkor odaérne hozzád a Nap és a zseblámpa fénye is, bármilyen irányban vannak tőled.

A helyzet az, hogy ha elfogadjuk a vöröseltolódást és annak az okát, akkor a megfigyelt jelenségekre a középkori modell a magyarázat. Vagyis az, hogy létezik éter, és a világegyetem középpontja a Föld.

nekem továbbra is az a problémám, azaz a kiindulási pontom, hogy a mi csillagrendszerünk, azaz a naprendszerünk a tömegvonzás miatt egyelőre relatíve állandó, s mivel mi a Földről figyeljük a többi csillagot, persze, hogy kimutatható a vöröseltolódás, hiszen a felfújt lufiban is ha kirajzolunk 2 pontot, akkor ezek minden fújásra távolabb kerülhetnek egymástól (attól függően, hogy milyen kapcsolat van köztük, na de ez most mindegy), itt csupán az a különbség, hogy a naprendszerünk minden pontja teljesen egyszerre mozdul, azaz nem mozdul, hanem egyre nagyobb tér veszi körül, így csak egy másik csillagrendszer részét láthatjuk távolodni hozzánk képest, mintha a két különböző pont két csillagrendszernek felelne meg. Én eddig valahogy úgy képzeltem el, hogy ha tágul a világegyetem, akkor a tömegvonzás által nem fixált közegben kvázi nyúlik a fénynyaláb és ezáltal lesz alacsonyabb frekvenciája és emiatt látszik vöröseltolódás, aztán persze nyilván, próbálja az ember a maga módján megérteni a dolgokat. A Földön, de szerintem az egész naprendszeren belül (illetve más stabil csillagrendszeren belül) a tömegvonzás olyan erős, hogy ott nem érvényesülhet a tágulás, bárhol is legyen az ősrobbanás középpontja, ha érvényesülne, akkor már régen nem tudnánk megfigyelni, hiszen darabjainkra hullottunk volna, ezért is gondolom azt, hogy csak az univerzum kvázi tere tágul. a doppler-effektust értem amúgy, meg próbálom felvenni a gondolatmenetedet, hogy értsem, hogyan jutottál el a saját elképzelésedhez.

A Naprendszer nem tágul. Más okból tűnne el a fény.

Ha felülsz egy vadászrepülőre, és gyorsulsz és gyorsulsz, bekövetkezik az úgynevezett hangrobbanás.

Ez akkor történik, amikor megközelíted, majd eléred a hangsebességet.

A hang terjedési sebessége nem függ a repülő sebességétől, mert a hanghullám a levegőhöz képest (illetve a levegőben) terjed. Amikor a repülő eléri a hangsebességet, az általa kibocsátott hang "összegyűlik", mert az a hang, ami a repülés irányában terjed, a repülőgéppel marad, hiszen a sebességük egyezik.

A hangrobbanás után a repülő lehagyja a saját hangját.

Tehát ha ketten ülnénk egy kabrió repülőben, és hangsebesség fölött haladnánk, és beszélnél hozzám, én azt nem hallanám, mert soha nem érne el hozzám a hangod. Lemaradna.

(Azért kell kabrió repülő, mert zárt térben együtt mozog a levegő a repülővel, és akkor hallanálak.

Na most.

Ha volt ősrobbanás, és az egy pontból indult, akkor most a Naprendszerrel, illetve a Tejútrendszerrel együtt repülünk valamerre. A Tejútrendszer nem tágul. Tehát a Tejút a kabrio repülő megfelelője. (És tényleg nincs ablaka).

Jelenlegi modell szerint minél távolabb vagyunk az ősrobbanás eredeti pontjától, annál gyorsabban távolodunk tőle.

Ha feltételezzük, hogy a fény egy láthatatlan valamihez képest mozog, és az a valami nem tágul a térrel, akkor, ha "mögöttem ülsz" a tágulás irányához képest, és rámvilágítasz egy zseblámpával, nem kéne, hogy lássam a fényt.

Na jó, téged sem látnálak, akármilyen szép vagy. Abból az irányból, ahol az Ősrobbanás történt, semmit nem látnék. Vagyis a látható világ fele egy nagy feketeség lenne. Semmi nem jönne át. Olyan volna, mint egy feketelyuk eseményhorizontján ülni.

Ez az az eset, ha a fény valamihez képest mozog, ami nem tágul a térrel.

Ha a fény a táguló térhez képest mozog, akkor nem kellene lennie vöröseltolódásnak.

Ha pedig nem is a térhez képest mozogna, csak két objektum között, akkor az nem lenne igaz, amit szintén állít a modern tudomány, vagyis hogy egy bizonyos távolságnál messzebb lévő csillagok fénye sosem ér el a Földre a tágulás miatt.

Akárhogy nézed, sosem lesz kerek.

Szerintem az emberek azért nem veszik ezt észre, mert maximum egy kérdést tesznek fel, és a látszólag majdnem értelmes választ elfogadják. Nem gondolják át, hogy az a válasz milyen következményekkel jár, és hogyan viszonyul a többi állításhoz. Külön-külön nézik őket.

Ha viszont rendszerben gondolkodsz rajtuk, a logika lánc sosem ér körbe. Valahol mindig ellentmondásra futsz.

Azt már csak bónuszként mondom, hogy ha a Tejútrendszer nem tágul (márpedig a hivatalos álláspont szerint nem), akkor ez a tértágulás baromság.

Van egy kretén elmélet (relativitás-elmélet), amint szentnek tartanak, és az ellentmondásokat ilyen kitalált ötletekkel akarják feloldani, hogy a tér tágul. Ami majdnem igaz, leszámítva azt a körülményt, hogy nem tágul. Sem az atomok nem nőnek, sem a felnőtt jegesmedvék, sem a Tejútrendszer nem lesz nagyobb. De a tér, az tágul, persze. A csillagok meg mozdulatlanul állnak, mert robbanás után mi mást csinálnának szegények. Toporognak egy helyben, és nézik hogy tágul a tér egyre növekvő sebességgel.

Ami persze nem mond ellent a fizikai összes törvényének, leszámítva, hogy egyre gyorsabb tempóban növekszik az energia.

Ezt kellene elhinni.

A relativitás-elmélet többek között azért full kretén, mert nullával nem lehet osztani. A nullát se lehet nullával osztani. Tehát Einstein elmélete szerint a fény se terjedhet fénysebességgel.

Abszurd, hogy nem röhög rajta mindenki, aki az általános iskolában tanult matekot.

A másik abszurd, hogy én hogyan nem vettem észre korábban.

link

tökjó a példád a hanggal, viszont a fénnyel elcsúszik kicsit, mert amikor rádvilágítok egy zseblámpával, azért látod a fényt, mert ugyanabban a rendszerben mozgunk fénysebességgel az ősrobbanás centrumához képest és a fényem kellően erős ahhoz, hogy eljusson hozzád, bármennyire is halad a tejútrendszer a maga fénysebesség feletti sebességével. ha egy távoli csillagról figyelnél kettőnket egy szupertávcsővel, a megfelelő szögből, akkor előfordulhatna, hogy csak magadat látnád, míg engem a fénnyel nem. ettől függetlenül nagyban már értem a felvetett problematikát, mármint ha kivetítem univerzum szintre.
a relativitás elmélet egyszerű egyenlete csak specifikus helyzetekben igaz, van ennél egy komolyabb egyenlet, ami kiküszöböl egy csomó problémát: E2=(pc)2+(mc2)2 (itt a kettesek négyzetnek felelnek meg, nem 2-es szorzónak), tehát ha egy anyag nem mozog, akkor ott vagyunk a jól ismert egyenletnél, ugyanakkor értelmezhető fotonokra is.
Zavaros dolog ez a fizika, meg úgy általában a tudomány, minél többet ismerni vélünk, annál távolabb kerülünk az igazságtól.

A fenti képlettel az a baj, hogy az jön ki belőle, hogy a fénynek nincs energiája. Ha a Napba nézel, akkor ebben valószínűleg kételkedni fogsz.

Tudom, hogy ilyenkor a Planck állandó kerülhet elő a varázskalapból, ami szerint tömeg nélkül is lehet energiája és lendülete annak, ami rezeg.

Maga a rezgés mozgás. Rezgés során kinetikus energia és helyzeti energia konvertálódik oda-vissza. A helyzeti energiát tágan értelmezem. Fakadhat gravitációból (vízhullám), belső feszültségből (rugó), nyomáskülönbségből (gáz), felépített elektromágneses mezőből (oszcillátor).

Ahhoz, hogy a rezgés megtörténjen, a rezgő objektumnak tehetetlenséggel, illetve lendülettel kell rendelkeznie. Ezen kívül ellentétes irányú erőkre van szükség, amelyek erőssége a rezgő objektum poziciójától függ.

Lendület nélkül a rezgő objektum megállna a középpontban, ahol az ellentétes erők kiegyenlítik egymást.

Na most.

Ez azt jelenti, hogy a nyugvó fotonnak tehetetlensége, illetve az egyenesen haladó, nem rezgő, nem hullámzó fotonnak lendülete és tömege kellene legyen ahhoz, hogy a rezgő fotonnak lendülete legyen.

Ha az egyenesen haladó, nem rezgő fotonnak nincs lendülete, akkor nem tud rezegni. Ha van lendülete, akkor van tömege. Ha van tömege, akkor a nyugalmi állapotban lévő fotonnak is van. És akkor nem érheti el a fénysebességet.

Ez a Planck-állandós bűvészmutatvány arra emlékeztet, amikor a gravitációt a tér görbületével magyarázzák. Rajzolnak egy négyzethálót (ami sík, de most a teret jelzi), és a közepén van gy gödör, és abban áll egy golyó. Tessék, itt a gravitáció oka. Meggörbült a tér.

Nahát.

Ez a magyarázat csak azt felejti el, hogy ahhoz, hogy a golyó beleguruljon és benne ragadjon a gödörben, gravitációra van szükség. Vagyis ez a mutatvány a gravitáció segítségével magyarázza meg a gravitációt. Ha nincs gravitáció, akkor a golyó nem gurul bele a meggörbült térbe. Ha a meggörbült tér mellett kell még gravitáció is ahhoz, hogy a mutatvány működjön, akkor minek görbítjük a teret?

Ha a fotonnak azért van lendülete, mert rezeg, a rezgéshez viszont lendülettel kellene rendelkezzen a még nem rezgő objektum, akkor a fotonnak honnan van lendülete?

Ez olyan, mint az a definíció lenne, hogy "a szitakötő olyan állat, amelyik szitakötő".

A másik kérdés, hogy a közeg nélkül terjedő fotonra milyen erők hatnak, amelyek rezgésben tartják? Mi húzza az egyik irányban, és mi húzza vissza az ellentétes irányban?

Említetted a távoli csillagot. Nem vagyok biztos benne, csak tippelek, hogy esetleg arra gondoltál, hogy a távoli objektumra más törvények vonatkoznak, mint a közelire.

Ez azért jutott eszembe, mert ez egy alternatív magyarázat a fénysebességnél gyorsabb tágulásra. (Minden egyes magyarázat eltérő, mert egyiknek sincs értelme.)

Szóval: link

"Ha közel vagyunk, a speciális relativitáselmélet érvényes. A távoli galaxisra az általános relativitás vonatkozik."

Ez gyönyörű. Egyedül azt sajnálom, hogy nem írták oda, milyen távol kell lennie valaminek ahhoz, hogy fizikát váltsunk. Hol van ez a határ? Ha mondjuk ezer fényév távolságban helyezkedik el (most mondtam egy számot), akkor egy űrhajó tőlem ezer fényévnyire még nem mehet fénysebességgel, de amint arrébb repül még egy centimétert, akkor a fénysebesség többszörösével távolodhat tőlem? És ha a fénysegesség többszörösével közeledik felém, és eléri a közelség bűvös határát, akkor satufék?

Vagy nem ilyen éles a határ? Esetleg a fizika különböző törvényei és matematikai képletei a távolságtól függően fokozatosan olvadnak egymásba, mint a szívárvány színei?

Milyen törvények vonatkoznak arra, ami se közel nincs hozzám, se távol nincsen tőlem, hanem valahol félúton jár?

"Zavaros dolog ez a fizika, meg úgy általában a tudomány, minél többet ismerni vélünk, annál távolabb kerülünk az igazságtól."

Te ezzel foglalkozol? Nem sokan szoktak olyat válaszolni, hogy E2=(pc)2+(mc2)2. A volt fizika tagozatos ismerőseim csak hümmögtek.

Egyébként jellemző, hogy ki szól hozzá hivatkozással és képlettel ezekhez a témákhoz. Két nő.

Van egy logikai feladvány, amit rajtam kívül csak egy Mensás csaj válaszolt meg helyesen. (Tőle hallottam a feladványt). Programozással kapcsolatos, és az összes (100+) programozó, akit megkérdeztem, benézte.

Zseniálisan elhitettétek szegény férfiakkal, hogy ők az okosabbak. Ezen már évtizedek óta röhögök.

Az igazság az, hogy ilyen szinten, mint te, én soha nem gondoltam át a fizikát (nem foglalkozom fizikával, orvos vagyok), valahogy mindig úgy gondolom, hogy túl nagy az ismeretanyag a világban, hogy mindent átlássak, aztán amikor valami felkelti az érdeklődésemet, kicsit belemélyedek, de csak addig, míg valami számomra értelmes absztrakció ki nem alakul a fejemben, így volt ez a Világegyetemmel kapcsolatosan is. Valamikor kb 10 éve olvastam egy könyvet Steven Hawkingtól és akkor keresgéltem sok mindent a témában, úgy éreztem, hogy nagyjából értem, hol áll most a tudomány, persze itt a nagyjábólon van a lényeg, aztán most találkoztam a bejegyzéseiddel, amik kicsit belezavartak az elképzeléseimbe.

Az általam fentebb leírt egyenlet megoldás a tömeggel ugyan nem, de energiával rendelkező fényre (fotonra), sajnos a szélesebb körben elterjedt egyenlet (E=mc2) csak tömeggel rendelkező és nyugalmi állapotú testekre vonatkoztatható.

"Ha feltételezzük, hogy a fény egy láthatatlan valamihez képest mozog, és az a valami nem tágul a térrel, akkor, ha "mögöttem ülsz" a tágulás irányához képest, és rámvilágítasz egy zseblámpával, nem kéne, hogy lássam a fényt."
erre írtam az ominózus választ, amin azt értettem, hogy szerintem te mindenképp látni fogsz engem és a kezemben levő zseblámpa fényét a tömegvonzás miatt, legalábbis az én elképzelésem szerint, egészen egyszerűen azért, mert hozzád képest semmi nem változik a zseblámpával a kezemben, mi továbbra is együtt "haladunk" fénysebességgel vagy annál többel a nagy bumm centrumjához képest, csak egy olyan csillagról tudod elveszíteni a fényt, ami a mi naprendszerünkön (galaxisunkon?) kívül esik, azaz ha közbe tudunk iktatni egy táguló teret (bármilyen hülyén is hangzik ez) vagy például a láthatatlan valamiről szemlélve.

Mindenesetre jól összezavarodtam, de legalább újra kedvem lett utánajárni a témának :)

Igazábòl korrigálnék, abban sem vagyok biztos, hogy el lehet veszíteni a fényt, hiszen ha folyamatosan tágul a világegyetem és a fény végtelen hullámhosszú lehet, akkor csupán vöröseltolódást lehet megfigyelni amiatt, hogy nô a hullámhossz, csökken a frekvencia, kvázi nyúlik a fény a térrel (ez egyáltalán lehetséges?)

Enikő. Pár hónappal ezelőtt a fejembe vettem, hogy függetlenül attól, ki mit gondol, ki mit mond, elvégzek egy kísérletet, hogy megállapítsam, a Föld lapos-e, vagy tényleg gömb.

Olyan netto egy hetet töltöttem vele. Naponta órákat, időjárástól függően.

Egyszerűnek tűnt. A lakásom a tó mellett, és úgy ötven méterrel fölötte volt. A legtávolabbi part 8.77 km-re volt (ha jól emlékszem). Ami biztos, hogy a vízszint magasságából nézve a másik parton hat méternek kellett volna eltűnnie, amit a Föld görbülete miatt eltakar a víz.

Ha ez így történt volna, nem töltök el vele egy hetet, nem készítek ötszáz fotót, nem rendelek csillagásztávcsövet, nem mászkálok lézeres távolságmérővel a túloldalon, és nem ismétlem meg a kísérletet kb. 5 és 16 km távoli partszakasszal.

Csakhogy, ezeket mind megtettem.

A végén az jött ki, hogy a fotók alapján nem tudom megmondani, hogy a Föld lapos-e vagy kerek. Az egyik lehetőség az, hogy lapos. A másik, hogy gömb, és akkora, amekkorának mondják.

Például olyan lehetőség, hogy gömb, de háromszor nagyobb, vagy fele akkora, nem volt. A fotók alapján, a távolságtól függetlenül az jött ki, hogy vagy lapos, vagy minden adat stimmel.

Amit mondani akarok ezzel, az, hogy a fizika nem azért rossz, mert az emberek buták. Többségük nem túl okos, a tudósok végképp nem. Mégsem ez a lényeg.

A fizika nem lehet jó, mert az Univerzum szórakozik veled, amikor mérni kezded. Egymásnak ellentmondó eredményre jutsz. Paradoxonokba futsz bele. Ezt más szavakkal te is leírtad.

Az erednény szándékos. Nem a mérési módszered rossz. Nem a tudásod kevés. Igazából semmi sem rossz. Annak kell kijönnie, hogy abszurd.

Az Univerzum több módon figyelmeztet arra, hogy ez a valóság egy vicc. A mérési eredmények ezek közé a figyelmeztetések közé tartoznak.

A fizika sosem fogja leírni ezt a valóságot, mert úgy van megalkotva, hogy mérésekkel ne tudd leírni.

Mondhatnám úgy is, hogy a modern fizika totális zavara az egyik reality-check. Arra való, hogy tudd, hogy ez a világ álom és varázslat.

link

Tehát nem az a célom, hogy kijavítsuk a fizikát, és küldjünk egy emailt a Nobel bizottságnak, és a jövő évi Nobel díjat a mage.hu komment szekció kapja.

Ehelyett el akarom mondani neked, hogy ez egy álom, aminek kézzel fogható jelei vannak.

A piramisok, a kínai nyelv százezer írásjele, az élet a földön, ami a kémia törvényeinek ellentmond, mind ugyanez a kategória.

Ha elkezded megérteni, hogy álom (nem csak megfontolni, hanem megérteni), akkor többek között megtanulhatod gyógyítani a testedet.

Nekem már működik.

Magunk között szólva, ha figyelmen kívül hagynám az égitestek mozgását, az időzónákat, az évszakokat, azt a körülményt, hogy a laposföldhívők érveinek 99.5%-a tudáshiányról árulkodik, ha figyelmen kívül hagynám, mint gondol a társadalom, és egyes-egyedül az saját kezemmel készített ötszáz fotót nézném, és minden tudásomat beleadnám, azt mondanám, hogy a Föld nagyobb eséllyel lapos, mint kerek.

Ha azt nézem, hogy mennyi látszik a túloldali épületekből, akkor gömb.

Ha azt nézem, hogy hol ér véget a víz, akkor lapos.

Ez azért van, mert a fény elhajlik a víz fölött. Valójában nem tudni, hogy eltűnik-e az épület alja, mert az épület tetejének a tükörképe eltakarja.

Ugyanezt a jelenséget nyáron, forró aszfalt fölött megfigyelheted.

És véletlenül se valami kettő közötti eredmény jön ki. Vagy lapos, vagy a mérete is stimmel.

Innentől fogva mindegy, hogy lapos-e vagy kerek. Nagyságrendekkel érdekesebb az, hogy az Univerzum szórakozik veled.

A vöröseltolódás ugyanez. Ha elfogadom, hogy a méréseik pontosak, és igazat mondanak (amit saját magam nem teszteltem), akkor nem csoda, hogy nem bírnak rá épkézláb modellt alkotni.

Csak ők ebből képtelenek levonni a következtetést, Penrose-t kivéve.

Most jutott eszembe. Lehetséges, hogy az univerzum a fénysebességnél gyorsabban tágul. De vajon a kétszeresénél is gyorsabban tágul-e? Ha felfújunk egy léggömböt, és minden pontja fénysebességgel távolodik a középponttól, akkor a két szélső pont 2-szeres fénysebességgel távolodik egymástól! Tehát a fénysebesség 2-szeresével tágul a rendszer. Vagyis, ha a mozgás, a középponttól távolodás legfeljebb fénysebességgel történhet, akkor a tágulás legfeljebb 2-szeres fénysebességű lehet.

András, ez a relativitáselmélet szerint nem így működik. Szerintem viszont az elmélet rossz, tehát mindegy.

Az a másik, hogy ha valami felrobban, akkor se nem úgy tágul, mint egy léggömb, se nem
úgy, mint egy cipó. Ezt tudom, mert gyerekkoromban sok mindent felrobbantottam.

Ez az egész tértágulás értelmetlen.

link
és
link

Mage, továbbra is érdekes, amiket írsz. egyelőre nekem még kicsit bizarr úgy látnom a dolgokat, mintha álmodnánk, de tulajdonképpen semmivel sem furcsább, mint azon tűnődni, hogy mi érteleme van a létezésünknek és rájönni, hogy semmi, vagy azt képzelni, hogy a dolgok sorsszerűek, meg hogy eleve elrendeltetettek, vagy éppen azt, hogy minden rajtunk múlik, egyik nagyobb hülyeség, mint a másik. számtalan variáció létezik és csupán az egyetlen lehetőség az, hogy nem hiába van minden, így a valószínűsége, hogy nem hiába van bármi is meglehetősen pici. szeretem azt hinni, hogy egyszer minden véget ér, ez a gondolat sokat segít a hétköznapokban :) azért szívesen kitalálnám, míg élek, hogy tulajdonképpen miért van valami, amikor sokkal kevesebb energiába kerülne, ha semmi sem lenne? (gondolom azért, mert az energia nem tud megszűnni, eleve létezik). Várom a további bejegyzéseidet

"miért van valami, amikor sokkal kevesebb energiába kerülne, ha semmi sem lenne?"

Enikő, ha szeretnék elaludni, magam is ezen a kérdésen kezdek töprengeni, vagy pedig F1-re kapcsolok, lehetőleg egy monte carlói vagy egy mogyoródi futamra.

Néha elkeserít, hogy képtelen vagyok meggyőző válaszra lelni (még álmomban sem megy!), s ha Leibniznek sem sikerült, ugyan mi esélye szerénységemnek?
De hátha ... ez a bizonyos Leibniz pl. csúnyán elrontotta a kétkockás kimenetelek (2-12 között) valószínűségének számítását (akárcsak d'Alembert gróf), vagy például Erdős Pál is rosszul válaszolt a Monty Hall dilemmára.
Vagyis: trükkös dolog az ún. valószínűség (véletlen) fogalma, hát még a kezelése, és mintha már Pascaltól félrehordana ebben a kérdésben a tudomány.

"Enikő, ha szeretnék elaludni, magam is ezen a kérdésen kezdek töprengeni, vagy pedig F1-re kapcsolok, lehetőleg egy monte carlói vagy egy mogyoródi futamra."

Rizóma, az egyetlen gyorsparancs, ami minden kiosztásnál működik, hogy az F1 a "Help".

Enikő, mondhatom úgy is, hogy az egész világ a tudatalattim. Te is az vagy. A számítógépem is az, és Donald Trump is. (Gyorsan tisztázzuk, hogy a tudatalattim különböző megnyilvánulásait különböző mértékben szeretem.)

Ez majdnem ugyanaz, mint az álom, ahol minden szereplő én vagyok, csak ezt nem érzékelem. Amit nyíltabban közöl, az, hogy a tudatalattim sokkal hatalmasabb, mint a jelenlegi tudatom.

Legalábbis az én szemszögömből így fest. Hogy a te szemszögödből hogyan néz ki, azt nem tudom.

A szolipszizmusban az a szép, hogy földi nézőpontból sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. És az benne a jó, hogy nem is kell.

link

"Néha elkeserít, hogy képtelen vagyok meggyőző válaszra lelni (még álmomban sem megy!), s ha Leibniznek sem sikerült, ugyan mi esélye szerénységemnek?"

Az elmúlt évben találkoztam felsőbb dimenziókban és emellett folyadékban élő, digitális földönkívüliekkel, ízeltlábú-humanoid hibrid démonokkal, imádkozósáska alienekkel, egyiptomi istenekkel, különböző sárkányokkal, és intelligens fekete felhőkkel. Egyszer szembejött velem egy kutyafraktál.

Együtt voltam egy lénnyel, aki rejtőzködött, mert teljes valójában esetleg félelmetesnek találtam volna. Pont annyit mutatott magából, amennyit látnom kellett. Az egyik legintimebb élmény volt.

Láttam világokat, amelyeket teremtettem. Kristálypalota tetején állva néztem, ahogyan épül egy valóság.

Találkoztam saját magam női, humanoid-krokodil, humanoid-oktopusz, és sárkány változataival.

Összefutottam Anputtal, aki beintett a középső ujjával, mert el akartam pusztítani ezt a világot.

Egy sor olyan lénnyel és jelenséggel találkoztam, akiről és amiről az "életben" (ebben a világban) nem hallottam, vagy szinte semmit nem tudtam. Anput volt az egyik. Mondhatnám Brahmant és Kalit, vagy az őrangyalomat.

Elég olyan, számomra ismeretlen dolgot láttam, hogy vicces legyen mindezt hallucinációnak tartani. Ugyanazt a számot láttam az órán majdnem minden nap, sőt, még a mérlegen is, ami a Jung-féle szinkronitás iskolapéldája.

Amit leírok vagy gondolok, hamarosan megtörténik, főleg, ha nem szándékosan tesztelem.

Egy ideje szinte bármikor a "lucid dream" (tudatos álom) állapotba tudok kerülni anélkül, hogy előtte elaludnék. Egyelőre pár másodpercig tart. Dolgozom rajta.

Hónapok óta sárkányokat, kígyókat, "tojásokat" és egyéb lényeket látok magam körül szállni, vagy inkább úszni, bármikor, színjózanul. A létező összes módon, ami eszembe jutott, teszteltem őket, hogy mennyire valódiak. Az összes ismert optikai illúziót figyelembe vettem. Ezek nagy részéről gyerekkorom óta tudok, így felismerem a különbséget aközött, hogy egy artéria úszik a szememben, vagy egy transzparens "éter" sárkány repül el mellettem.

Amit látok és tapasztalok lassan egy éve, konzisztens.

Így azt tudom neked mondani, hogy ez a valóság olyan, mint a Szoba nevű játék, ahonnan ki kell szabadulj. Az a trükk, hogy nem szóltak róla, hogy ezt játszod.

Nincs olyan könyv, film, guru, aki fel tudna készíteni arra, amit a létezés kínál túl ezen a földi világon.