next destination :: 2021. május 09., vasárnap, 11:37:27 :: 0 komment

Vajon a földi vírusoknak az a célja, hogy egy szép napon űrvírussá váljanak, és elhagyják a bolygót? Vagy ők mire vágynak?

 

the truth :: 2021. május 09., vasárnap, 09:26:25 :: 0 komment

Az is érdekes, hogy már hét évvel ezelőtt ez volt a kedvenc festményem a zürichi Művészeti Múzeumban (Kunsthaus).

Vagyis, ez a kettő. Ferdinand Hodler - Wahrheit I-II

 

evolutionary gap :: 2021. május 09., vasárnap, 09:08:49 :: 0 komment

Az első, és a mai napig megoldatlan kommunikációs probléma abból fakad, hogy úgy tűnik, az emberek időnként hozzáérnek egymáshoz és egymás holmijához.

 

empathy :: 2021. május 09., vasárnap, 08:05:55 :: 0 komment

- A horgászat jó lenne. Csak sajnáljám a halakat.
- Az olvasóidat nem sajnálod?

 

I take it on me :: 2021. május 08., szombat, 18:41:45 :: 0 komment

Időnként beszélgetek emberekkel, akik olvassák, amit írok.

Arra jutok, hogy mégis inkább a zenével vagy a horgászattal kéne próbálkoznom.

 

show, don’t tell :: 2021. május 08., szombat, 11:49:38 :: 0 komment

Az írócsaládba született, néma gyerek odamegy a szüleihez.

- Képzeljétek! Tudok beszélni!
- Ne mondd, hanem mutasd!

(Help me)

 

compare :: 2021. május 08., szombat, 11:17:21 :: 0 komment

Biológia dolgozat, 5. osztály (speciális iskola)

"Környezethez való alkalmazkodási képesség"

Bevezető:

Biztosan emlékszel arra, amit az egysejtű állatok és a fény viszonyáról tanultunk.

Normál körülmények között az egysejtű állatok - a zöld szemű ostorost és a haverjait leszámítva - nem foglalkoznak a fénnyel.

Amikor a vízben a szén-dioxid koncentrációja megnő, az egysejtű állatok menekülni kezdenek a fény elől. Például, ha az akváriumba szódavizet fecskendezünk, a helyváltoztató mozgásra képes egysejtűek a világítástól legtávolabb lévő tartományhoz úsznak.

Teszik ezt azért, mert:

* Amikor megnő a vízben a CO2 koncentráció, csökken az oldott oxigén mennyisége
* A fény melegíti a vizet
* Meleg vízben kevesebb oxigén oldódik fel, mint hideg vízben

Látható, hogy az egysejtű élőlények intelligensen reagálnak a környezeti körülményekre.

Feladat:

Hasonlítsd össze a papucsállatkák környezeti hatásokra adott válaszát a magyarországi, májusi iskolanyitással, és a 2021-es, tokyói olimpiával!

Ha találsz egyezést, okvetlenül jelezd!

A különbségek taglalásánál, ha elfogyott a hely, nyugodtan írj a papír hátoldalára. Szükség esetén használd a padra helyezett, üres lapokat is!

 

future II :: 2021. május 08., szombat, 10:54:02 :: 0 komment

Ideje kiképezni a rendfenntartókat a sikongatás elhallgattatására, a rohangáló emberek demobilizációjára és más módon történő elhárítására.

Sikongatni akkor lehet, amikor a semmiből előkerül egy kisbolygó, és egyenesen a Föld felé tart, vagy amikor egy kipusztultnak vélt barlang mélyéről előkerül több száz bekólázott T-Rex.

Amikor több évtized munkájával, globális erőfeszítés árán magadra gyújtod a bolygódat, akkor nem sikongatsz és nem rohangálsz fejvesztve. Azért sem, mert azzal az idiotizmust promóznád, és azért sem, mert esetleg összezavarnád vele a nézőt.

Amikor a világ a tőled érkező impulzusokra száz százalékban konzisztens, logikus és kiszámítható válaszokat ad, akkor nem óbégatsz, hanem ünnepelsz.

Az alábbi fotó bal- és jobboldalán is az amazonasi esőerdő látható.

 

 

future I :: 2021. május 08., szombat, 10:33:27 :: 0 komment

Azt olvastam az emberről, hogy "önző, opportunista, rövid távon gondolkodik".

Ahhoz, hogy valami a fenti kijelentésnél is távolabb lehessen az igazságtól, újra kellene gondolni a fizika törvényeit.

Kizárólag önzetlenséget, odaadást, és - igen, mondjuk ki - önfeláldozást látok abban, amit az ember művel.

Úgy teszi a szülőbolygóját lakhatóvá egy általa ismeretlen létforma számára, hogy senki nem ígérte meg neki, hogy az a létforma barátságos lesz vele.

Ebből is látszik, hogy az ember tele van jóval.

Bárcsak több időnk lett volna megismerni.

 

 

the truth :: 2021. május 08., szombat, 09:45:27 :: 0 komment

Minden pozitív visszajelzésnek örülök. Függetlenül attól, mennyire őszinte.

 

excited :: 2021. május 08., szombat, 09:43:59 :: 0 komment

Úgy izgulok, mintha még sosem ettem volna epret, vagy mintha ez pszichoaktív lenne.

 

not an excuse :: 2021. május 07., péntek, 14:57:14 :: 0 komment

- Nézd, ez ilyen. Időnként hülyeségek jutnak eszedbe.
- Ettől ilyen a világ?
- Ettől létezik.

 

reality I :: 2021. május 07., péntek, 11:21:43 :: 0 komment

Előfordult veled olyan, hogy a munkafolyamat végén, a munka eredményét a kezedben tartva nem emlékeztél a munkafolyamatra?

Nem emlékeztél semmire abból, hogyan csináltad.

Próbáltad előhívni, és semmi... és semmi...

Aztán beugrott. Kristálytisztán láttad magad előtt.

"Hogyan is felejthettem el?" - kérdezhetted magadtól. Talán nem kérdezted, mert már megszoktad, hogy a memóriád a veled való együttműködést szuboptimális alapokra helyezte.

És mi van, ha máshogy történt? Például így:

Próbálod előhívni a munkafolyamatot...

Felsóhajt a tudatalattid.

"Bazd meg. Nem gondoltam volna, hogy erre majd emlékezni akar. Most találhatom ki, hogyan csinálta."

Ezután a tudatalattid legyártja az emlékeket arról, hogyan dolgoztál.

És te azt hiszed, hogy közben magadnál voltál.

Ez irracionálisan hangzik számodra?

Nem baj.

 

free :: 2021. május 06., csütörtök, 08:24:08 :: 0 komment

Az emberi faj tanulmányozásán edződött szemlélő számára is van valami abszurd abban, hogy a társadalom a depressziós, labilis és öngyűlölő fogyasztók alapján alkot képet a "drogokról".

Ezzel az erővel a gyereknevelést, a főzést, a divattervezést és a zeneszerzést is veszélyessé kellene nyilvánítani és be kellene tiltani.

A legtöbb emberi tevékenység a depressziós, labilis, öngyűlölő személyre és a környezetére nézve is veszélyesebb, mint drogfogyasztás.

Amikor főzésről, gyereknevelésről vagy oktatásról beszélünk, az ideális esetet képzeljük magunk elé. Abból indulunk ki, hogy az illető érti és szereti azt, amit csinál, emellett élni akar, és a neve nem Hannibal Lecter.

Mi lenne, ha a pszichedelikus szerek egyenlő eséllyel indulnának?

Mi lenne, ha akkor, amikor hozzád beszélek, nem kellene áttörnöm ötszáz millió fényév vastag falán a hülyeségnek, amelyet az elméd köré emelt a társadalom, mert hagytad neki?

Képzeld, a pszichedelikus szereket lehet arra használni, hogy megérts dolgokat.

Ez az elsődleges funkciójuk.

Milyen dolgokat? Magaddal vagy a világgal kapcsolatosakat?

Édes Istenem. Tényleg itt tartunk?

Az első dolog, amit érdemes megértened, hogy nincsenek külön veled, és külön a világgal kapcsolatos dolgok.

Vajon miért nincsenek?

Ma ez a házi feladat.

Oké. És én miért így akarom őket megérteni? Miért nem máshogyan?

Nézzük csak.

Egyrészt kétlem, hogy más módon meg lehet őket érteni.

Másrészt nem érdekel, hogy máshogy meg lehet-e.

Ezt választottam.

Több érv nincs.

Akinek ez nem tetszik, annak a létezésére nem tartok igényt.

Írta nekem valaki, hogy ő "szereti a józanságot". Kedves és lusta hangulatban voltam, és nem kérdeztem vissza, hogy mihez képest.

Miről beszélünk?

Tényleg nem fér el olyan sztenderd az emberi elmében, hogy amikor azt mondjuk, hogy valamit szeretünk - nyilván az alternatívákhoz képest -, akkor az alternatívákról több mint nulla fogalmunk és tapasztalatunk legyen, mielőtt megszólalunk?

Mi értelme van így bármiről beszélni?

Ha létezik gyereknap, anyák napja, és balkezes színtévesztő árvák ünnepe, akkor kijelölünk végre egy napot arra is, amikor értelme van annak, amit mondunk?

Attól, hogy valaki életében megivott pár pohár idegmérget, mi fogalma lehet a józanságról?

A társadalom azt tartja józan állapotnak, amelyben valaki képes kitölteni egy formanyomtatványt, és emberi értelemben véve biztonságosan tud autót vezetni.

Ez jó.

Az egyik leginkább elveszett és önveszélyes állapotom az, amikor hajlandó vagyok kitölteni egy formanyomtatványt, és nem akarom elpusztítani azt, aki a nyomtatványt elém tette.

Amikor józan vagyok, akkor nem léteznek emberek és nem léteznek formanyomtatványok.

Nézzük a vezetést.

A ház előtt parkoló, vörös színű, fehér bőrüléses, duplamotoros, fullextrás elektromos autómat nem azért használom egyedül arra, hogy jégkrémet vegyek a kétszáz méterre lévő boltban, és időnként olyan nőt hozzak haza a reptérről, aki beszél oroszul, mert még nem volt jobb ötletem.

Hanem azért, mert volt.

Például, amikor papnők vesznek körbe, fehér lepedővel kerítenek be, mágikus füstöt fújnak rám, és végrehajtanak egy rituálét, ami után szikrázó gyémántok és aranypelyhek hullanak rám, akkor az esetek döntő többségében jól érzem magam ott, ahol vagyok. Utána ahelyett, hogy hová autózzak, inkább azon tűnődöm, ez melyik rituálé lehetett, és mikor jöhetek újra.

Ja, hogy "ez nem a valóság".

Hallottam már erről.

Különös.

Nemrég küldtem valakinek gombát. 

Tudod, mire jöttem rá?

Hogy az illető megvárta vele a hétvégét.

Milyen érdekes lenne bevenni a gombát, és rájönni, hogy valójában interdimenzionális hadvezér vagy, bevetésen.

Ugye?

Vajon az interdimenzionális hadvezér megvárja a hétvégét?

Tudja ő, mi az a hétvége?

Vajon az a sok százezer nő, aki a regresszív hipnózis során rájött, hogy ő Cleopatra reinkarnációja, hogyan néz szembe azzal, hogy irodában dolgozik?

Vajon az tartja őket egyben, hogy Marcus Antonius reinkarnációi hordják nekik a pizzát?

Aki ébresztőórára kel, esetleg még dohányzik is, és ennek ellenére tanácsot próbál adni nekem a világról, annak mi baja lehet?

Szerinted Steve Jobs szabad volt? Putyin szabad?

Milyen szabadság az, amikor alkalmazottaid vannak? Milyen szabadság az, amikor rád várnak? Milyen szabadság az, amikor faarccal hallgatod végig az ordítóan hamisan játszott orosz himnuszt?

Milyen szabadság az, amikor félsz?

Tudod, mi a szabadság?

Elismerem, összetett kérdés.

Ha most, ebben a pillanatban át tudnék teleportálni egy másik valóságba, vagy kirepülnék az ablakon, akkor még szabadabbnak érezném magamat, mint a jelen állapotomban.

Ezekre készülök.

Addig is, tetszőleges pillanatban azt teszek, amit akarok, és amire fizikailag és szellemileg az adott helyzetben képes vagyok, anélkül, hogy bárkitől engedélyt kérnék vagy bárkivel egyeztetnék.

A "tetszőleges pillanat" alatt nem azt értem, hogy néha, és nem is azt, hogy elvileg.

A telefonom évek óta folyamatosan le van némítva. 

Amikor arról kezd magyarázni valaki, hogy mi a valóság, az egyetlen kérdésem az, hogy meg is sértődjek-e, vagy csak azt sajnáljam, hogy egy légtérbe kerültem vele.

A valóság az, amit elhiszel, és amit teremtesz magadnak.

Eszem ágában sincs arról győzködjelek, hogy szedjél drogokat, járj össze egyiptomi istenekkel, sárkányokkal, és földönkívüli óriásrájával bújj ágyba.

Ezeket bevállalom helyetted.

Hálán kívül maximum apró-közepes ajándékokat várok cserébe.

Viszont mi lenne, ha szabadon élnél?

Na.

Ha most arra gondolsz, hogy ehhez mit kellene csinálj, mit kellene felépíts, már azelőtt elrontottad, hogy hozzá kezdtél volna.

Szabad létezéshez az vezet, hogy rájössz, hogy az jár neked.

Alapból.

Alanyi jogon.

Amíg ez a felismerés hiányzik, hiába kapálódzol.

Amikor megvan, a többi jön magától.

Miért akarok ebben segíteni neked?

Édes Istenem. Újra.

Mi az, hogy neked?

Ennyi olvasás, ennyi féle megfogalmazás után sem fogtad még fel, hogy te én vagyok?

Ha még ez sem állt össze, akkor mi az, ami eljutott az agyadig?

 

who is there :: 2021. május 06., csütörtök, 08:00:44 :: 0 komment

Na, ki van itt?

Ugye, milyen tálcám van? Megvettem az utolsó kettőt a boltban.

Ilyen az, amikor másik országba költözöl. Hét év után még olyan dolgokat veszel magadnak, hogy tálca.

Évtizedeken át tartó kísérletezés árán arra is rájöttem, mire lehet használni a súlyzókat.

Nem a képeket tartják, hanem a DIY asztallapot, amelyet a fagyasztó tetejére tettem.

Apró gombák. Szennyezett spórából mentettem ki őket.

Ilyenkor úgy érzem, hogy learattam egy óvodát.

Mintha felnőtt gombákat, növényeket vagy állatokat jobb volna levágni.

Nálam legalább, aki terem, életben marad:

 

 

change :: 2021. május 06., csütörtök, 07:57:29 :: 0 komment

- Kezdesz nőiesen viselkedni.
- Érdekes. Szerintem régen ugyanilyen sértődékeny voltam. Erre sem emlékszel?

 

strawberry :: 2021. május 05., szerda, 18:39:36 :: 0 komment

Válaszolt a permetszer gyártója. Na, nem a svájci részleg, hanem a német, szokás szerint.

Három nap, és ehetem az epret.

Lehet, hogy este rendezek egy búcsú-permetezést.

 

feelings :: 2021. május 05., szerda, 18:37:45 :: 0 komment

Kicsit szomorkodtam azon, hogy semmit nem mondtatok a képeimre. Most meg tudnék enni egy kiló csokit.

 

where and what :: 2021. május 05., szerda, 11:27:31 :: 0 komment

A tudomány kiinduló-baromsága, amelytől az egész röhejessé válik, hogy egyszerre akar választ adni arra, hogyan működik a világ, és arra, hogyan jött létre.

A kiindulópont az, hogy egyiket sem tudja.

Arról, hogy hogyan működik a világ, nem tud információhoz jutni.

Mondom, nem tud.

Arra van lehetősége, hogy stimulusokat küldjön a világba, és fogadja a választ.

Például, ha rátesz a mérlegre valamit, amit egy tárgynak hisz, az stimulus. A válasz az, hogy a mérleg mutatója látszólag egy kiló hét dekát mutat.

Ebből a válaszból nem következik az sem, hogy létezik anyag, és az sem, hogy létezik energia.

Ezek semelyik másik válaszból sem következnek.

Ezt érdekességként mondtam.

Elvileg megtörténhet az, hogy a tudománynak sikerül 100% pontossággal leírnia, mi történik egy adott pillanatban. Tegyük fel, hogy a modell mindig tökéletes előrejelzést ad.

Következik ebből az, hogy a modell a világ működését írja le?

Nem következik belőle.

Egyrészt létezhet olyan helyzet, amelyet nem vizsgált meg a tudomány és amelybe senki nem futott bele, és amely helyzetben a modell hibás előrejelzést ad.

Másrészt attól, hogy a válasz mindig egyezik azzal, amit a modell jósolt, a világ még működhet máshogy, mint amit a modell állít róla. A működés módja és a végeredménye két külön dolog.

Legyünk jóindulatúak, optimisták, és segítőkészek. Képzeljük el a helyzetet, amikor a tudomány mindig 100% pontos előrejelzést ad, és emellett helyesen írja le a világ működését is.

Minden összejött neki, ami összejöhetett.

Tegyük fel.

Jelent ez bármit arra nézve, hogyan jött létre a világ?

Nem jelent.

Attól, hogy tudják róla, hogyan működik, a világot még teremthette valaki, eshetett le a kozmikus teknősbéka hátáról, és születhetett a semmiből spontán véletlenek sorozata által, a kvantummechanika törvényeit követve.

Honnan a bánatból tudhatná a tudomány, hogy a fentiek közül melyik történt meg?

A vallás vs. tudomány vitában a papok képviselik a kevésbé idióta oldalt, és a tudósok a kreténebbek.

Az egyház nem állítja azt, hogy a világ máshogy működik ahhoz képest, amit a tudósok mondanak róla.

Az egyház a tudósoknak a világ eredetével kapcsolatos kinyilatkoztatásait utasítja vissza.

Függetlenül attól, hogy hogyan működik a világ, a fenti vitában az egyház álláspontja intellektuálisan koherens, míg a tudományé maga a szellemi szegénységi bizonyítvány.

Na most.

Ha a tudósok értelmi szintje a papoké alatt van, akkor te a tudósokhoz képest hová szeretnéd helyezni magadat?

 

reality fraction :: 2021. május 05., szerda, 09:07:23 :: 0 komment

Ha belegondolsz, innen nézve bátorságnak tűnhet az, ha valaki ízeltlábúként él.

Hozzád képest alig látnak valamit. A méh, veled ellentétben, látja a szoláriumcsövet, viszont ő színes foltokat lát, és annyi.

Elvileg.

Kétlem, hogy a legtöbb ízeltlábú ellátna húsz méterre. A pók állítólag húsz centire se lát el. Erről velük még nem beszélgettem. Szeretem őket, figyeltem őket, szerintem se látnak el húsz centire.

Így is csúcsragadozók. A csúcsragadozó nem azt jelenti, hogy a legnagyobb és legerősebb, hanem azt, hogy őt már nem eszi meg senki. A pókok nagy részét nem eszi meg senki. Ami a maradék esetet illeti, főleg egymást eszik meg.

Bár ez elismerésre méltó, nem tudnál a pókkal kettesben megnézni egy naplementét, és osztozni az élményen.

Te bezzeg milyen jól látsz és milyen messzire.

Még a csillagokat is látod.

Amit szabad szemmel nem látsz, ahhoz távcsövet vagy mikroszkópot használsz. Onnantól fogva nagyítás kérdése minden. Megfelelő nagyítással bármit látsz a világból. A megértéséhez csak az hiányzik, hogy nevet adj a dolgoknak, amiket látsz, kategorizáld és osztályozd őket, alkoss rájuk jogszabályokat, és kész is vagy.

Minden tiszta.

Mi van akkor, ha annyit se látsz a valóságból, mint amennyit hozzád képest a pók nem lát belőle?

Mi van, ha nem azért nem látod, mert távol van tőled, vagy túl apró, vagy párhuzamos univerzumban létezik?

Mi van, ha ott van az orrod előtt, hattok egymásra, a része vagy, és nem látod, nem érzed, nem tudsz róla?

Lehetsz a bábjátékos egyik ujjának az árnyéka a falon. Táncolsz a többiekkel, anélkül, hogy a bábjátékost látnád. Eközben valahogy te vagy az is, az árnyék a falról, aki a bábjátékos ujját mozgatja. 

Amikor már tudod, hogy csukva van a szemed, elkezdheted kinyitni.

 
1 2 3 4 5 6 7 8 10 14 18 23 30 38 50 >